Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-20 / 8122. szám
Új Magyarország, 1991.szept.16. ír Túl kell lépnünk a történelemhamisításokon Magyar önvizsgálat - magyar feltámadás A napokban került a könyvesboltokba a Bécsben élő dr. Varga József történészprofesszor Bűnös nemzet vagy kényszerű csatlós? Adalékok Magyarország és a Duna-medence kortörténetéhez, 191B-1939 című munkájának első kötete. Ebben a tudós szerző rendkívül eredeti vizsgálatát nyújtja annak a sokat vitató« kérdésnek, hogy hazánk milyen előzmények után fejezte be a vesztes hatalmak oldalán az első világháborút Amikor kérkedő, nagyhangú emberekkel találkozom, mindig fájlalom, hogy a csendes, önreklámra képtelen tehetség mellettük mindig háttérbe szorul. Miként a Bécsben élő Varga József professzor is, aki a szakma szélkakasainak és bértollhokainak hazai és külföldi tündöklése idején •észrevétlenül élt és kutatott, szinte karnyújtásnyi távolságra a tudomány magyarországi műhelyeitől. Varga József ifjú emberként a harmincas évek második felétől a demokratikus ifjúsági mozgalmakhoz (Országos Széchenyi Szövetség, Független Ifjúság, Teleki Pál Munkaközösség), maid a Független Kisgazdapárthoz es a Magyar Függetlenségi Párthoz csatlakozott .’Megjárta a kommunista diktatúra intemálótáborait, s az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot. Az osztrák fővárosban előbb a menekült magyar munkásfiatalok nevelője, a bécsi . Európa-ház tanulmányi vezetője, később igazgatója lett. Nyugállományba vonulása előtt Bécs város kultúrhivatalában a tanul mánytámoga tás referátumának vezetője volt, s 1972-ben az osztrák államelnök professzori címmel tüntette ki. Magyarország és a Duna-medence jelenkon történelmének jeles kutatójával Budapesten találkoztunk —Professzor, úr, Magyarország 20. századi történelmi útválasztásának témaköre az elmúlt évtizedekben nemcsak idehaza, de Nyugaton sem volt népszerű. Kiváltképp az angol nyelvű szakirodalom máig nagy előszeretettel használja e tekintetben az utolsó csatlós, a bűnös nemzet és hasonló kifejezéseket.- Hat előadásból álló sorozatot tartottam 1983-ban, főleg fiatal magyar egyetemisták számára Becsben, akik rendkívül nagy érdeklődéssel hallgatták ezeket a történelmi elmélkedéseket, ők kérték, hogy jelentessem meg német nyelven, írásban is előadásaimat. Majd tízéves Európa-házi működésem is erre inspirált, tapasztaltam azokat a hiányos ismereteket, amelyeket a különböző nyugati országokból érkező fiatalok mutattak a magyar történelem e századi kérdéseit illetően. Mivel munkámat németül írtam, számítottam arra, hogy német szakintézmények kutatói számára is hozzáférhetővé válik. Szerettem volna a fiatalabb kutatógenerációban is gondolatokat ébreszteni. Örömmel értesültem róla, hogy német nyelvterületen az egyetemi intézetek valamennyien megkapták a könyvet, s eddig elmarasztaló kritikával sehol nem illettek.- Könyvében ön rokonszenves képet fest az egykori Osztrák-Magyar Monarchiáról, és számba veszi ejobb sorsra érdemes államalakulatfelbomlásának okait. Elsőként említve a nemzeti, nemzetiségi kérdés problémáit. Végül is, megállapítható-e egyértelműen, hogy a Monarchia széthullásában külső vagy belső okok játszottak meghatározó szerepet?- A történelmi munkák e tekintetben megoszlanak. Én azzal a felfogással értek egyet, hogy mindkét tényezőnek lényeges szerepe volt. Sőt azt a megjegyzést is megkockáztatom, hogy a felosztást az amerikaiak jóváhagyásával a kisebbségek fejeztékbe az első világháború után. Benes és Masaryk cseh politikusoknak sikerült meggyőzniük befolyásos amerikai köröket arról, hogy a felosztás nélkül nem rendezhető az európai helyzet Sőt az állították, hogy az új Csehszlovákia elég erős lesz ahhoz, hogy a németek délkeleti irányú terjeszkedését megakadályozza. S ezt a tengeren túl sajnos elhitték nekik. Emellett természetesen hozzájárultak gazdasági és szociális kérdések is a Monarchia felbomlásához, de valamennyi közül leghatékonyabbnak a nemzetközileg támogatott kisebbségi ágitációt tartom.- A Monarchiát támadó ellenséges propaganda dühe legerőteljesebben Magyarország ellen irányult. Mivel érdemeltük ki ezt a megkülönböztetett ellenszenvet?-Valamennyi magyarországi nemzetiségnek volt rokon népe a határokon kívül, amely kölcsönösen felbátorította őket. Ez egy tudatos öngerjesztés volt, amely jelentős anyagi támogatással párosult. Például csehországi, szerbiai és romániai bankok nagy összegeket fordítottak néptársaik magyarországi földvásárlásaira és a magyar állam elleni propagandára. Továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a valamennyi szláv nép egyesítésére irányuló orosz törekvéseknek egyetlen gátja volt, Magyarország. „Isten óvja a magyarokat - irta a pánszlávista filológus, Hilferding - attól a nálátlan szereptől, hogy kínai falat képezzenek a szlávok között, akik tudatában vannak testvériségüknek, és egyesülésre szomjaznak." Végül, bizonyos német körök már a múlt század végén megkérdőjelezték a meggyengült Monarchiával, főként a „judeo-ungarokkal" való szövetség hasznosságát és célszerűségét. T7
