Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-19 / 8121. szám

168 óra, 1991.szept.10. 15) Az ellenzék összefog? Hogyan fogadta és miként értékeli a parlamenti ellenzék Kónya Imrének, az MDF frakcióvezetö­­, jének a múlt béten két napilapunkban is megje­lent írását, amely rég nem látott erejű hullámo­kat kavart a hazai politikai életben. Az SZDSZ egy új szövetség, egy charta kidolgozását látja szükségesnek a demokrácia védelmében. Bocs­­kay Zsolt kérdéseire Pető Iván (SZDSZ) és Fo­dor Gábor (Fidesz) válaszolt. Kónya Imre házi feladata 1- „Minden hatalmit az MDF-oek!" Ezzel a mondattal kezdte Kis János a sajtótájé­koztatót, és éo éreztem ebben némi gúnyt, pedig azt hiszem, itt valami egészen termé­szetes dologról van szó. A hatalmon lévő párt szeretné megtartani a hatalmat, s ezt minden eszközzel, minden alkotmányos esz­közzel szeretné elé mi. PETŐ IVÁN: Egy demokráciában nem le­het minden hatalmat odaadni azoknak, akik megnyerték a választásokat. Az államhatalmi ágak elválasztása és a demokrácia alapelvei azt követelik, hogy ne legyen minden hatalom a választások győztesének a kezében. A kor­mányhatalom az ő kezükben van, de a bíró­ság. az Alkotmánybíróság meg a parlament­nek felelős egyéb intézmények, mint az Állami Számvevőszék, a köztársasági elnök vagy a független sajtó nem lehet azoknak a kezében, akik a választásokat megnyerték. Mert ha minden hatalom egy kézben van, akkor egy­­pártrendszer van, hiszen tudjuk jól, hogy ez a három koalíciós párt egymáshoz képest mi­lyen erőt képvisel. Persze az sem jó, ha három párt kezében van minden hatalom. Van-e titkos program I- £* a minél nagyobb hatalom megszerzésé­re irányuló törekvés sem természetes? P. I.: Nem természetes, hiszen minden hata­lomnak alkotmányos korlátja van Minden, a hatalomnövelésre irányuló törekvés bele kell hogy ütközzön a demokrácia alapszabályaiba, és bele is ütközik, nálunk is. Más országokban, a demokratikus országokban a hatalomra ke­rülő pártok tudják, hogy önmagukat még azokban a lehetőségekben is korlátozniuk kell, amelyek formálisan nem ütköznek az alkot­mányba, csak éppen az alkotmányos demokra­tikus szokásokkal ellentétesek. Kónya Imre írásából és más megnyilatkozásokból is az de­rül ki, hogy nem vallják az önkorlátozás szük­ségességét; minden rendelkezésűkre álló és nem rendelkezésükre álló eszközzel megpró­bálják korlátozni a demokráciát. Ezt próbál­tam más vonatkozásban elmondani a héten a parlamentben, bár akkor még nem ismertem ezt a Kónya lmre-féle szöveget. Az írás csak megerősített abban, hogy el kellett mondanom azt a beszédet. Az ellenvélemény elutasítása, tiltása, az annak tiltására törekvés szándéka, hogy külföldön nem lehet a kormányról rosz­­szat mondani vagy belföldön á kormány kül­politikai tevékenységéről, mindezek előjelei, bár Dem a legjelentősebb jelei annak, hogy komoly antidemokratikus törekvések és elképzelések lé­teznek az MDF-en belül, és ezek veszélyesek Ha egy demokratikus, magát demokratikusnak mutató párt, amelyik a választásokon demokrá­ciát igérí, kétfajta állásponttal rendelkezik - egy nyilvános demokratikus állásponttal és egy tit­kos, antidemokratikus állásponttal -, akkor azt gondolom, hogy igenis van hajlama az alkotmá­nyosság korlátozására. I- Önök megoldásként egy c'iarta megfogal­mazását javasolják. Komolyan úgy gondol­ják. hogy egy parlamenti pártnak hatáso­sabb eszköz lehet a kezében egy ilyen char­ta. mint a parlamentben felszólalni, fellépni, és befolyásolni az eseményeket? P. 1.: Komolyan gondoljuk. Ez nem egy parlamenti párt eszköze akkor és nem a mi eszközünk, legalábbis szeretnénk, ha nem a miénk lenne. Ez részben azoknak az erőknek az eszköze, amelyek nincsenek bent a parla­mentben. Ráadásul a parlament népszerűsége és a parlamentben történő események iránt az érdeklődés - hogy finoman fogalmazzak - meglehetősen korlátozott. De egy parlamen­ten kívüli ilyen jellegű összefogás, amely vilá­gos képet ad arról, hogy ki tud bizonyos de­mokratikus alapelveket elfogadni és ki nem, és hogy ezek nem jogszerű alapelvek, hanem másfajták, azt hiszem, világos képet teremt, és remélem, talán bátorítást ad azoknak, akik kicsit reményvesztetten nézik a mostani hely­zetet. I- Ennek a chartának a kinyilvánított célján túl még két, esetleg titkolt célját ia látni vélem. Az egyik az. bogy összefogást ered­ményezhet az ellenzéki pártoknál, az ellen­zéki gondolkodóknál, az ellenzéki szerveze­teknél; tehát megpróbálja fölszámolni a megosztottságot, másrészt ily módon parla­menti képviselőket csábíthatnak el a koalí­ciótól, az ellenféltől. P. I.: Alantas vagy .rafinált meggondolás nincs a dolog mögött. Úgy képzelem el a par­lamenti - mondjuk, az ellenzéki - pártok ösz­­szefogását, hogy ez nem egy totális szövetség lehet, hanem fontos kérdésekben létrejövő együttműködés, mint ami bizonyos szakmai jellegű kérdésekben, például a törvények kap­csán már létezik is. Most egy alapvető politi-T 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom