Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-19 / 8121. szám
168 Óra, 1991.szept.10. kai kérdésben jöhetne létre ilyen. Azt gondolom, hogy azok az esetleges kormánypárti képviselők, akik a demokratikus alapelvekben egyetértenek, mondjuk, egy SZDSZ-es vagy egy fideszes, netalántán egy MSZP-s képviselővel, azok más fontos kérdésekben is egyetértenek. Itt a demokrácia minimumáról van szó, anDak a garantálásáról. Szeretném egyértelművé tenni, hogy Kónya Imre ezeket a minimumokat hagyja figyelmen kivül ebben a dolgozatában, annak közzétett részeiben. Hátrahagyott bolsevikok I- Vajon a Fiatal Demokraták Szövetsége csatlakozik-e ehhez a chartához? Fodor Gábor, a Fidesz választmányának tagja. FODOR GÁBOR: Ami eddig napvilágot látott, az tartalmát tekintve szamomra nagyon szimpatikus és nagyon szép dolog. Én mindent nagyon szeretnek támogatni, ami az emberi jogokra vagy akár a hatalmi ágak megosztására, az alkotmányosságra nagyobb figyelmet irányít. Ebből a szempontból íehát nagyon szimpatikus, bár nem tudok róla semmit. Nem ismerem a tartalmát. Nem tudom, hogy ennek jelen pillanatban milyen értelme lenne, hogyan nézne ki és hogyan viszonyulna az alkotmányossághoz és a parlamentarizmushoz. Majd meglátjuk, ha majd komolyabb formában előkerül. Azt hiszem, akkor kellene erről beszélni. I- Nen tnónrn, hogy azért ilye« óvatos, Mert ■m üaui Még a charta szövegét, vagy pedig égy érzi, hogy teres is szükség kemény telepesre Ezt azért is kérdezem, mert Orbán Viktornak a wíh héten a Magyar Hírlapban megjelent egy nyilatkozata, és Orbán a tóié szokott szdlemeaséggd beszélt a Xóoyanyilatkozatrói, az általi elmondottak hói arm lehetett léteimet, ijedtséget érezni. F. G.: Bennem nincs ijedtség. Azért nincs, mert úgy gondolom, hogy nem fog sikerülni az, amit Kónya Imre leirt ebben a 22 oldalas kis szemináriumi dolgozatban. Csak úgy, zárójelben mondom, maga az Írás olyan, mintha 10 évvel ezelőtt egy politikai-gazdasági szemináriumra készült volna, házi feladatként. Még a szóhasználata és a terminológiája is olyan. I- Azt teszem i a mai politikai közéletben az a legnagyobb sértés, ha valakit az előzd rendszerbea történtekhez hasonlítanak. F. G.: Én ezt nem azért mondom, hanem csak a2t próbálom érzékeltetni ezzel, hogy miközben állandóan azt halljuk - és ebben a dolgozatban is előkerül -, hogy az elmúlt rendszer kedvezményezettjei, ahogy durvább fogalmazásban megjelenik : a bolsevikok mindenütt ott vannak és a sok-sok probléma és baj az országban ma is tulajdonképpen arra vezethető vissza, hogy ók ott vannak még, ahol vannak. De miközben erről beszél a kormányzó párt, nem veszi észre, hogy az elmúlt negyven évben azért ö maga is ott volt, a2 rá is hatott valamilyen módon, és sok esetben az emberek nem is tudják magukat ettől függetleníteni. Kónya Imre dolgozata nagyon jó példa arra, hogy nem tudja. Tökéletesen azt a szóhasználatot, azt a logikát használja például, amikor arról beszél benne, hogy az átmenet lezárult, és most már a demokratikus építés korszaka következik Borsózott tőle a hátam, amikor olvastam. Olyan volt ez, mint a 80-as évek elején egy szeminárium, amikor arról folyt a vita, hogy most már a szocializmusban vagyunk-e vagy még nem vagyunk a szocializmusban. Azt kellene tehát tudomásul venni, nem arról szól a történet, hogy elfelejtünk 40 évet, és visszatérünk valami előtte levő igazsághoz, hanem történtek azért dolgok itt, Magyarországon. Mindent figyelembe kell tehát venni, és úgy kell nekünk egy szebb és jobb Magyarországot teremtenünk, hogy ezeket tudomásul vesszük. A kérdés legelejére visszatérve: azért nincs bennem félelem, mert bízom abban, hogy valóban erősebbek a demokratikus intézmények és azért a társadalomban is van ez irányban valamiféle erő. Mert egyébként borzalmas az, amit Kónya Imre leirt. Tartalmilag egyszerűen felháborító. Itt valami nagy baj van I- Elképzdhetö-e, hogy ha az dimmh mos! összefog, mert ügy érzi, hogy akár egy chartával, akár más formában tiltakoznia kell, akkor a hatalom és a kormányzó pán is kéményéi* lesz, és ezzel esetleg tovább mérgesedhet a két oldal közötti viszony? F. G.: Én nem hiszem, hogy ez feltétlenül ezt a reakciót váltaná ki. Az ellenzéki összefogásnak ugyanis előállhat egy olyan pozitív szerepe is, hogy talán a társadalom számára is - amelyért minden pártnak valóban politizálni kellene - világosabba válik, hogy mi az alternatívája a kormánykoalíciónak. Ez pozitív hatás. Azt csak zárójelben teszem hozzá: azt hiszem, hogy itt elég nagy baj van. Nem voltam itthon a nyáron, de ahogy hazajöttem, megdöbbenve láttam pél • dául a választási eredményeket. Ezek azt mulatják, hogy itt valami nagyon nagy baj van. Itt az emberek nagyon nem hisznek a politikusoknak és nem bíznak a pártokban és a politikában, ami bizonyos szintig még elviselhető, de ez már nagyon veszélyes határon mozog Magyarországon. Ezért kellene új utakat és uj megoldásokat keresni, s talán az ellenzék jobb együttműködése segítene és valami újat mulathatna.
