Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-18 / 8120. szám
Beszélő, 1991.szept.7. NY Elegünk van a háborúból! A Vajdaságban egyre nagyobb az elégedetlenség Néhány héttel ezelőtt a Szerb Szocialista Párt Vajdaság-szerte általános vagyonátmentési akciókba kezdett, melyek keretén belül kisajátította egy Újvidék közelében lévő kisváros, Temerin művelődési házát A helybéli magyarok egy csoportja azonnal engedetlenségi mozgalmat indított Erről számolt be a múlt héten Csorba Béla, a Beszélő vajdasági tudósítója, ezúttal pedig a sztrájk következményeiről ír. Noha a horvátországi csatatereken hivatalosan beállt a tűzszünet, az igazi békétől Jugoszlávia még igen messze jár. Az elmúlt héten országszerte hallatták hangjukat a békemozgalmak, azonban ahogy ezt mármegszoktuk, a hivatalos szerbiai tömegtájékoztatási eszközök sokkal nagyobb teret szántak a hadsereg és a szerb állampárt által szervezett háborúpárti ellentüntetéseknck, melyeken többnyire tisztfeleségek és hadfiak iránt egyéb módon elkötelezett, felhevült honleányok vettek részt. A vajdasági sajtóban nagy publicitást kapott az augusztus 29-i temerini incidens. Az Újvidéktől 20 km-re északra fekvő, többségében magyarlakta mezőváros ekkor már egyébként is országossá terebélyesedő botrány középpontjába került az általunk, vagyis a VMDK helyi szervezete által indított múzeumi ülősztrájk folytán. Akciónkhoz másfél ezer helybeli polgár csatlakozott, és a legkiválóbb szerb értelmiségiek is mellénk álltak; Filip Dávid, Predrag Márkovics, Milován Marcsekics és Dávid Albahari látogatott el közénk és tartott nagy sikerű irodalmi estet a Helytörténeti Múzeum előtt összesereglett tömegnek. Mirko Kovács, a kiváló író táviratban buzdított bennünket kitartásra. De csatlakozott engedetlenségi mozgalmunkhoz igen sok vajdasági magyar művész, író és tudós is. A művelődési házat éjjel-nappal őrző sztrájkolókat időközben többször megfenyegették. A szerb szocialista párt egyik eminens tagja, mellesleg városi vezető funkcionárius, kilátásba helyezte, hógy akár száz fegyveres élén is, de le fogja tömi a magyarok ellenállását. (Mellesleg a sztrájkhoz nemcsak magyarok csatlakoztak.) Ilyen feszült légkörben robbantották ki a temerini assszonyok a augusztus a 29-i háborúellenes tüntetést A magyar asszonyok akciójához hamarosan csatlakoztak az egyik közeli ruhagyár szerb ajkú dolgozói is. Azonban mielőtt követeléseiket fel tudták volna olvasni, rajtuk ütött egy nagy létszámú szerb háborús veterán cső port, melynek tagjait zömmel a szomszédos községekből toborozták. A támadókat a szerb szocialista párt helyi vezetői irányították. Jó másfél órás tülekedés és tumultus után az asszonyok egy nagyobb csoportja a városházára indult, hogy ott átnyújtsák az illetékeseknek követeléseiket Időközben a háborúpártiak haragja a múzeumőrség ellen fordult. Többedmagammal (köztük Losoncz Alpár filozófus, Pál Tibor, a Történettudományi Intézet kutatója, Bujdosó Attila, a vincsai atomkutató intézet volt munkatársa) elbarikádoztuk a bejáratot, kibiztosítottuk a porral oltó tűzoltókészülékeket, és váraik, hogy betörjék az ajtót. De hogy erre nem került sor, az részben annak köszönhető, hogy a múzeum előtt is nagyszámú magyar gyűlt össze, valamint a támadók fölfedezték Ágoston Andrást, a VMDK elnökét és Békási János alelnóköt, akik átutazóban megálltak Temerinben. Amikor észrevette a tömeg Ágoston körül kis híján lincshangulat teremtődött, és ha nincs jelen a rendőrség akár tragikus fordulatot is vehettek volna az események, így csak néhány pofon csattant el. A rendőrség azonban csak két magyart vett őrizetbe indokolatlanul. A támadásnak az vetett véget, hogy a városházáról kátódultak az aszszonyok, körülfogták a veterán és kevésbé veterán harcosokat, majd pedig megfutamították a szerb szocialista párt tartományi főbizottságának nem éppen színjózan helyi képviselőjét. Jórészt ennek a dilettáns módon szervezett, sikertelen támadásnak köszönhető, hogy két nappal később a múzeumért vívott ülósztrájkunk 11. napján a szocialista párt helyi szervezete beadta derekát, és teljesítette követeléseinket. Természetesen mindez aligha végződött volna így, ha a szerb hatalomnak nem fűződne elsőrendű érdeke ahhoz, hogy a Vajdaságban ne legyen nagyobb méretű fegyveres ellenállás. Ezzel magyarázható, hogy 29-én este a szomszédos szerb faluban megjelentek a rendőrség különleges egységei. Csorba Béla
