Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-18 / 8120. szám
Beszélő, 1991.szept.7. M<T • Moldávia független? A széthullás diszkrét bája Hegy a határok nem sérthetetlenek, azt néhárru nőnapja már tudjuk. Kérdés azonban, hogy érvényben van-e még a helsinki deklaráció azon elve, mely szerint a határok erőszakos módon nem változtathatók meg. Mert az utóbbi időben már ez a: áv is veszélybe került. Szerbia minden előzetes töprengést mellőzve fegyverhez nyúlt, hogy Horvátországból annyit kanyarüson ki, amennyit csak leiét. Románia pedig, szintúgy kexssé békés eszközökkel, igyekszik siettetni McLUvia dezintegrációját, mely egyet jelent annak 'xésőbbi bekebelezésével. Nem kétséges persze, hogy Romániának több köze van e Pruton túli területhez, mint Moszkvának vagy Kijevnek. És az sem mellékes, hogy a jelek szerint az itt éló lakosság jelentékeny része szintén csatlakozni kész Romániához. A történelmi előzmények is a bukaresti igények mellett szólnak, hisz Oroszország Moldáviára, az egykori Beszszarábiára - eléggé ködbe vesző középkori előzmények után - csak 1812 és 1918 között tette rá először kezét Majd a Molotov-Ribbentrop-paktum nyomán - 1940/41 között - rópice ‘szovjet intermezzo következett, cs ismételt, máig tartó szovjethatalom 1944-et követően, napjainkig. Furcsa viszont, hogy a Romániához való csatlakozást szorgalmazó bukaresti érvekbe.-. csak elvetve vetődik fel az a tény, hogy a moldáviai lakosság többsége - 64 százaléka - román. Sokkal inkább „történelmi" érvekkei hozakodnak elő, melyeket meglehetősen sajátos nemzeti ideológiákkal támasztanak alá minduntalan. Ezek az ideológiák azonban meglehetősen kompromittálódtak az idők folyamán, hisz a Besszarábia visszaszerzésére tett megújuló múltbéli román kísérletek minduntalan megdöbbentő népirtásokkal párosultak. A nemzeti elfogultság és a gyors területszerzés vágya Bukarest gyakorlati lépéseit is meghatározza. Az elmúlt két esztendő tolva man segélyprogramok egész sorozatát dolgozták ki; de minthogy Románia gazdasági lehetőségei meglehetősen korlátozottak, e segélyakciók biztonságpolitikai és kulturális területekre összpontosultak. A kisinyovi belügyminisztérium biztonsági szolgátetát - szinte teljes egészében - Bukarestben képezték ki, jelentős fegyver-szállítmányok keitek ál a Proton Romania felől, s a hadiraktárak feltöltése még most is folyamatban van. Az egyesülés népszerűsítését Bukarestből ideszaíasztott szakértők vezénylik, s e ténynek máris figyelemre méltó hatása van. Míg akár egy esztendővel ezelőtt is a beszszarábiai romanizálás fő zászlóvivője, a Népfront (Frontul Papular) sorozatosan meghitrálni kényszerült - miközben a lehetősegeivel ügyesen élő akkori moldáv köznu vezetés minduntalan kifogta vitorlájá- 1 a szelet addig a Front ma ismét a legjelentősebb népmozgalomnak tűnik, mely fenntartások nélkül szorgalmazza a Romániával való egyesülést. S míg korábban az emberek java része borzongva riadt vissza a A közös ellenség romániai politikai és gazdasági közállapotok láttán, addig ma egyre többen teszik félre - ha ideiglenesen is - ebbéli fenntartásaikat, arra számítván, hogy Besszarábia csatlakozása Romániát megmentheti a bukaresti centralizmus pestisétől. És nemcsak Kisinvovban gondolkodnak ekként az emberek. A föderalizmusra képtelen Románia végvidékein a többség arról ábrándozik, hogy a moldáviai viszonylagos szuverenitás hagyományait kihasználva szövetségesekre lelhetnek majd regionális érdekeik érvényesítéséhez, és az ukrán, gagauz, orosz kisebbség számbeli növekedése a többi etnikum - így a magyarok - esélyeit is növelheti. Aligha lehet kétséges, hogy a Besszarábiával történő egyesülés alapjaiban rendíti meg a román államot, s ezt a különböző tényezők különféleképpen próbálják majd kihasználni; de egységes lesz Bukaresttel szembeni elutasító álláspontjuk. Ennek kapcsán azonban feltevődik a kérdés: Jó lesz-e, ha Románia fegyveres konfliktusba keveredik Ukrajnával, s vajon az európai integrációt szolgálná-e, ha más ideológiai akrobatika alapjan, de például az erdélyi magyarság is hasonló féktelen fegyverkezésbe és földalatti mozgalmi életbe kezdene, mint teszi azt máris a moldáviai gagauz kisebbség? (A gagauzok - mintegy kétszázezren élhetnek Moldávia déli peremvidékén -, mint mindig, most is a moszkvai centrum baloldali szélsőségeseit hívták szövetségesül, és máris közös hangra leltek a tiraszpoli terület ukránjaival-oroszaival, akik bolsevik fogantatásé „köztársaságot" kiáltottak ki Moldávia keleti peremén.) És jó lesz-e, ha a kisinyovi vezetés - bukaresti tanácsok és előpéldák alapján - állóháborúba bonyolódik a régiókkal? Bizonyos jelek ennek veszélyét is valószínűvé teszik; a napokban fogták le Igar Szmimovot, a frissen kikiáltott „tiraszpoli köztársaság" vezetőjét, s bár a kisinyovi kommünikében az áll, hogy Kijevben hajtották végre a letartóztatást, erősen tartja magát az a feltételezés is, hogy tulajdonképpen emberrablásról van szó, melybe a moidáv belügyminisztérium emberei is belekeveredtek; a múlt hét végén ráadásul megkezdődött a gagauz vezetők letartóztatása. Továbbá: egyes rétegek elvándorlása a Dnyeszteren túlra máris kezdetét vette, s jövendő letartóztatásoktól tartván nagyon sokan illegalitásba vonultak. Miközben a puccsot követő iegűiabb orosz vezetés egyik kulcsembere, Andrej Kozirjev külügyminiszter elsőként Budapestet keresi fel, s bejelenti, hogy Magyarország lesz az egyik első állam, ahova a Szövet-' unió aktuális erős embere, Borisz jelen ellátogat, ezalatt Bukarest elsőként ismer, ei az egész világ kételyeitől kísért moldáviai függetlenséget. Miközben az Európai Közösség már-már katonai rendszabályokat heivez kilátásba a jugoszláv konfliktus eszkalálódása esetén, Bukarestből olyan - például diplomáciai - garanciákat ígérnek a függetlenedő Kisinyovnak, melyek hasonló konfliktusok egész sorozatát idézhetik elő. Miközben Bukarest a centralizált Nagy-Románia ábrándját kergeti, ezalatt a kelet-romániai Iasiban a lokálpatrióta vezetés olvan terveket szövöget, hogy a jövőben Moldva (Iasi) és Moldávia (Kisinyov) külön területi egységként, laza szövetségi viszonnyal kapcsolódjék Romániához. (A román alkotmánytervezet vitáján a moldvai képviselők a község, város, megye közigazgatási egység mellett föl akarták vetni a földrajzi-történelmi hagyományokon alapuló tartományok bevezetését is, ami a két szomszédos terület, Moldva és Moldávia különleges egységének jogi keretet biztosíthatott volna. A javaslatot elutasították.) Önkéntelenül adódik a kérdés: nem mérték volna föl mindennek veszélyét Bukarestben? Egyesek szerint a román vezetés valóban képtelen átlépni saját árnyékán, s politikai ösztöneit még mindig az 19lfúas gátlástalan területszerzések vágya tüzeli. Mások úgy vélik, az országot összefogni már csak valamiféle expanzív politikával lehet. Alighanem mindkét érvelésben van némi igazság, mint ahogy az is biztosra vehető: vágyott célját az említett*törekvések közül egyik sem fogja elemi. Ara-Kovács Attila
