Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-18 / 8120. szám
Beszélő,1991.szept.7. lasztási bizottságok elsősorban az oktatási törvényben előírt szabályok betartásáig őrködtek, az igazgatójelöltekkel kapcsolatban nem foglaltak állást, sőt hangoztatták „semlegességüket". Most a nyűt és leptezetler, érdekütközések során nem ritka, hogy a választási bizottságok tagjai maguk is határozottan korteskednek egyik vagy másik pályázó mellett. Az igazgatóválasztások körüli csatároziív'.cnak azonban csak az első szakasza zajlik a tantestületeken belül. A harcok kimenetelé: végül is az dönti el, hogy a testület többségétől bizalmat nyert pályázót kinevezi-e a képviselői testület. Tapasztalataink szerűit felesleges minden elvan aggodalom, amely az önkormányzatok hatalmát (illetve demokratikus jogait) a tantestületektől félti. Több olyan esetet talál-, tunk, amikor az adott pályázót a tantestület többségének egyetértése ellenére sem nevezte ki az önkormányzat, mert nem látta megfelelőnek. Ma sem lehet igazgató olyan pályázóból, akit az önkormányzat nem támogat. Ezt vagy előre közük, és akkor a pályázó inkább visszalép, vagy' megvárják, amíg a jelölt megszerzi a többség támogatását, és akkor közük vele, hogy nem nevezi ki az önkormányzat. Vagyis a tantestületeknek most sincs több joguk, mint eddig: a tantestület nem érheti el, hogy az legyen az igazgató, akit ő akar, csak azt, hogy az ne lecyen, akit nem akar. Márpedig ennyi joes: meg keilene őrizni már csak azért is, mert a testület bizalma és együttműködési .Neszsége nélkül nehezen lehet sikeresen irányítani egy iskolát. .Az 1986-os és az 1991-es választások közötti különbség az önkormányzatok szintjén még látványosabb, mint a tantestületekrcn. 1986-ban a tanácsok nagyon jól ismertek a választásra vonatkozó rendelkezéseket, sőt azt is pontosan tudták, hogyan lehet kijátszani őket. Az ún. „alaki szabályokat" kínosan betartották, miközben informális 35 eszközökkel a háttérből manipulálták a folyamatban részt vevőket. Az új önkormányzatok viszont (pártái-. lásra való tekintet nélkül) aggasztóan bizonytalanok. Bizonytalanságuknak három forrása van: az egyértelmű jogi szabályozás hiánya, az érvényes jogszabályok ismeretének hiánya és a jogi szabályozás értelmezésében jelentkező teonyta lanságok. Olykor olyan Tégi rendelkezéseket is betartanak, amelyek a rendszerváltozás miatt értelemszerűen érvényüket veszítették. (Pl. a megyei önkormányzatokkal véleményeztetik a pályázatokat, holott az nekik nem „felettes.szervük" többé.) Máskor a létező törvényes előírásokat sem tartják be. (Az egyik városban pl.a fideszes önkormányzat nem nevezte ki a megválasztott igazgatókat, mert a törvény felülbírálatára vár.) A pályázatok korábban előírt „felső" véleményezése pl. a jelenleg érvényes rendelkezések szerint már nem kötelező. Mégis mindenki véleményeztet, mert mindenki bizonytalan saját ítéletében, és nem meri vállalni a felelősséget. Ráadásul mindenki mással véleményeztet, attól függően, hogy kiben bízik jobban, és kit tekint a felettesének. (A gimnáziumok pályázatait pi. a megyei önkormányzatokkal, a szakmunkásképzőkét az ágazati minisztériumokkal és egyikmásik iskoláét a megyei pedagógiai intézetekkel is véleményeztetik.) Természetesen abban sincs semmi változás, hogy ezek a „felülről jött" vélemények a jelöltek személyes ismeretének hiányában ugyanolyan felületesek és semmitmondóak, mint a tanácsrendszer idejében voltak. Hogy az önkormányzatok részéről egyáltalán ki foglalkozik a választási ügyekkel, az is a legnagyobb bizonytalanságra utal: van ahol a személyzetis, van ahol a művelódésiosztály-vezető vagy helyettese, és van * ahol maga a polgármester. Az is nagyon változó, hogy az oktatási bizottságoknak mekkora szerep jut a választásokban: van ahol semmilyen, és van ahol nagyon lényeges • Az önkormányzatok bizonytalansága valószínűleg nemcsak a jogi szabályozás és a jogértelmezés terén tapasztalható gyakorlatlanságból fakad, hanem a helyi struktúrák átmenetiségéből is. Több választást bonyolító önkormányzatnál éppen most folyik a régi apparátus átalakítása. A régi emberek vagy már nincsenek a helyükön, vagy még ott vannak, és rettegve féltik az egzisztenciájukat. Újak pedig vagy még nincsenek, vagy annyira kezdők, hogy éppen most ismerkednek munkakörükkel (az egyik városban pl. egy 4 órás állásban átmenetileg foglalkoztatott nyugdíjas (volt személyzetis) bonyolította le a választásokat. Újdonság viszont, hogy a választások ügyében helyenként a vagyonukat és iskolájukat visszaváró egyházak is aktivizálódtak. Az egyik faluban pl. az iskola hitoktató-ja biztatta az egyik vallásos tanárt, hegy pályázzon az iskoia régi reformkommunsta igazgatónőjével szemben. Másutt az egyház menedzselte az egyik pályázót annak reményében, hogy olyan ember lesz a gimnázium igazgatója, akt majd nem gördít akadályokat az iskola visszaegyházasitásáér: vívott harcban. Az egyházak aktivitása ugyancsak az ideológiai szempontodat erősíti a választási küzdelmekben, és növeli a szakmaiság háttérbe szorulásának esélyét. Megüresedő'helyek Ezzel szemben a szülők, vagyis az iskolai szolgaitatás „fogyasztói" részéről szinte a.ig tapasztalható aktivitás a választási folyamatokban. Szinte teljesen hiányoznak még azok a szülői szervezetek, amelyek beleszólási jogokat érvényesíthetnének. Ahol kezdeményezés történik a szülők aktivizálására (pl. aláírásgyűjtésre), ott az mindig a tantestületekből indul, és szinte mindig a korább: kommunista káder igazgató megbuktatása céljából. Látványosan és sok konfliktussal zailik tehát a rendszerváltás az iskolákban. .Az eredmény hem kétséges: a káder igazgatók napjai meg vannak számlálva. A heves csatározásokban sokan szereznek sebeket, és sok jobb sorsra érdemes volt párttag igazgató is áldozatul esik. A jövő azonban még felettébb bizonytalan. Nemcsak azért, mért egyre több az olyan helyzet, amikor az egymásnak feszülő iskolán belüli és iskoiánkivüli érdekcsoportok ahhoz már elég erősek, hogy egymás terveit meghiúsítsák, de ahhoz még nem, hogy saját jelöltjeiket juttassák pozícióhoz, vagy az ellenfeleikkel konszenzusra jussanak, és így egyre több iskoia marad igazgató nélkül, hanem azért is. mert egyelőre még nem látszik feltűnni semmiféle garancia arra, hogy a káderek megüresedő helyét szakmailag felkészült és kompetens szakemberek veszik át Liskó Ilona A szerző az Oktatáskutató Intézet tudományos munkatársa. •
