Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-17 / 8119. szám
Magyar Nemzet, 1991. szeptember 12. is zedig virágzó nyugati hlrne\}ét. Könnyű lenne egy rövid igennel válaszolni. A helyzet azonban sokkal bonyolultabb. Magyarország geostratégiai helyzete összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb volt mint Romániáé. Hazánk „frontország" -nak számított. Közvetlenül határos volt Ausztriával és Csehszlovákiával. A szovjet haderő fontos felvonulási területe volt Dél-Néraetország és Észak- Olaszország irányába. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy in állomásozott, „ideiglenesen”, a szovjet „Déli Hadseregcsoport”, amelyre jelentőt szerepet osztottak Csehszlovákia megszállásában. Majdnem, az 1941. tavaszihoz hasonló helyzet alakult ki. És ahogy akkor sem tudta megakadályozni hazánk belesodródását az eseményekbe Teleki Pál, nem valószínű, hogy bármilyen magyar lépés, állásfoglalás eltérítene volna a szovjet vezérkart tervei végrehajtásától. Sokkal nagyobb dologtól volt. itt szó! Csehország stratégiai helyzetét a német síkságba beékelődve már a múlt században felismerte Clausewitz. Azóta sem változón semmi. És a szovjet vezérkar kitűnő katonai szakemberekből áll. Nem véletlenül hangsúlyozta ki Grecskó marsall az eseményeket követő október 10-i honvédelmi miniszteri értekezleten, hogy Csehszlovákia megszállásával „a Varsói Szerződés hadseregeinek hadd-. szati helyzete jelentősen megjasult azáltal, hogy ebben az irányban erőfölényre tettünk szert". Többek közön ezért kellett a csehszlovák kísérletnek elbuknia. A részvétel a fontos ■ Moszkvának szüksége volt a magyar részvételre. Nem a .magyar erőre”, hanem a puszta jelenlétre. Az erőt ő adta. Ezt bizonyítja, hogy a főirányokba csak szovjet csapatokat vetettek be. Nekünk a „statiszta”-szerep jutott. A magyar hadosztály által megszállt területen a legnagyobb város Nyitra volt, amelynek egyetlen országos fontosságú üzeme és egyetlen jelentősebb katpnai egysége sem voll A Léván állomásozó egy szem harckocsiezred is még T-34-esekke! volt felszerelve! Ennyit a magyar részvétel katonai fontosságáról. Annál nagyobb jelentősége volt viszont magának a részvétel tényének. A Varsói Szerződés egységének töretlenségét kellett a Nyugat felé demonstrálni. Ehhez pedig szükség volt az ötök egyöntetű fellépésére. Elég volt egy jelképes magyar erő is. Nem véletlenül egyezett bele minden további vita nélkül Grecskó. látva Kádár és Czinege meglehetősen határozott törekvéseit részvételünk nagyságának csökkentésére - nem elutasítására! - az erdeti szovjet igények harmadolásába. Már július 22-én 14 óra 40 perckor közli.Tutarinov tábornok Csémi altábornaggyal, hogy„legalább egy hadosztállyal , vegyünk részi, vagy luu, nem tudunk, akkor kisebb • csapategység is megfelel... Valamilyen formában, de mindenképpen vegyen részt a Magyar Néphadsereg!" A jelenlétünk volt a fontos, nem a szereplésünk nagysága! Az ,. NDK néphadseregét is mindössze alig egy tucat tiszt képviselte, mégis az egész világ agresszomak minősítette dkeL természetesen minket is. Kádár és Biszku hallgatott Kádár János hozzájárulása után Csémi altábornagy július 23-án adott választ: „A gyakorlaton egy csökkentett létszámú hadosztállyal tudunk részt venni." A valóságban azután ez egy megerősített, 12 500 fős magasabb egység lett De ez már egy másik történet Ekkor dőlt e! véglegesen, hogy hazánk is bekapcsolódik Csehszlovákia lerohanásába. Megismétlem: 1968. július 23-án, és nem két hét múlva a Krlmbeh, mint sokan hiszik. E júliusi naptól már nem lehetett a*eseményeket leállítani. A többi halogató lépést legfeljebb a „futottunk még egy kött”-nek lehet minősíteni. Az esetleges további félreértéseket is elsöpri másnap, 24-én Provalov vezérezredes, amikor a magyar vezérkar főnökével közliv hogy a „gyakorlat” célja „segítsége! nyújtani a csehszlovák népnek az ellenforradalom leverésében. A munkásoknak, parasztoknak, értelmiségnek ezt megmagyarázzuk... A hadsereg csapatait, ha lojálisak, nem bántjuk, de ha ellenállnak, szét kell verni őket.” Majd részletesen ismertette a megszállás terveit; Magyarország területéről első lépcsőben három szovjet hadosztály a Duna-hidakon átkelve Pozsonyt és Brünnt szállja meg. A magyar hadosztály pedig az Ipolyon keresztül Dél-Szlovákia nagyrészt magyarlakta területeit veszi birtokba. Ha a Duna-hidakat felrobbantják, akkor erőszakos folyamátkeléssel érik el céljaikat. Csémi altábornagy még aznap délután mindezt jelentette Kádár Jánosnak. És azt is, hogy minderre valószínűleg még júfis végén sor fog kerülni. Sem Kádárnak, sem a jelen lévő Biszkunak nem volt ellenvetése. Kádár jóváhagyta a magyar feladatokat. Ezzel pont került a részvétel kérdésére. Pedig Csémi altábornagy jelentésében pontosan fogalmazta meg a valóságos nagyságrendjét a részvételnek: „A gyakorlat... kötetlenül érinti az ország területének és lakosságának jelentős részét...”. Másnap, július 25-én megkezdődött a magyar hadműveleti tervezés; 26-án este 22 órakor riadóztatták a kiválasztott zalaegerszegi hadosztályt, a kijelölt ezredeket, zászlóaljakat, tüzérosztályokat, és 27-én hajnali háromkor elrendelték hadilétszámra való feltőkésít. A mozgósítás során a reggeli órákig Zala, Somogy, Veszprém és Nógrád megyékből közel három és fél ezer tartalékos vonult be. Senki sem kötötte össze bevonulását a csehszlovák esemé-t ügyekkel 4 hivatásosok sem, azt hitték, csupán egy újabb? néhány napig tagé.szokásos gyakorlatról van szó. Csupán néhány parancsnok ismerte ekkor még és volt tisztában azzal, hogy valami visszafordíthatatlan kezdődött el aznap, í-.. Pataky Iván
