Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-12 / 8117. szám
Magyar Hírlap, 1991. szeptember 9. Kónya Imre tanulmányának teljes szövege:" Az igazat, és csakis a tiszta igazat! Olvasóink rendelkezésére bocsátjuk Kónya Imrének, az MDF frakcióvezetőjének írásos előterjesztését, amelyet augusztus 24-én kaptak meg a legnagyobb kormányzó párt országgyűlési csoportjának tagjai. Ebből az írásból közölt lapunk és a Népszava belpolitikai vihart kiváltó részleteket. Kónya Imre ezt követően több nyilatkozatában is állította, hogy az anyag csupán „tanulmány'’, és a kiragadott, szerkesztett részek elferdítették eredeti mondanivalóját. Most a szerkesztetlen, teljes változat közlésével olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, így történt-e. Dőlt betűkkel szedtük a korábban megjelent, , szerkesztett változatban is olvasható mondatokat. Most, mielőtt — egyévi munkát követően — belekezdenénk a második esztendőbe, hasznos, ha számvetést készítünk arról, amit sikerült megvalósítaniunk, és arról, amit nem. A Magyar Demokrata Fórum tagjaiként és országgyűlési képviselőkként nem kisebb feladatra, mint a rendszerváltoztatásban való részvételre vállalkoztunk. A választások eredményének köszönhetően pedig kormányzó pozícióban, mégpedig a kormányzó pártok között meghatározó szerepben. A rendszerváltoztatás irányítására kaptunk megbízást. Egy diktatúrából kell demokráciát létrehoznunk, az egypártrendszerTŐl kell áttérnünk a többpártrendszerre, a kommunista párt önkényuralmáról az alkotmányos jogállamra, az egypárti diktatúrából a parlamenti demokráciára, az ún. társadalmi tulajdonon alapuló tervgazdaságból a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaságra. Ha mindez megvalósul, akkor ment végbe a teljes rendszerváltozás. Mi az hát, ami mindebből máig létrejött? I. Az egypárti politikai berendezkedést felváltotta a többpárti rendszer. Ebben a folyamatban a Magyar Demokrata Fórumnak kitüntetett szerepe volt. Az MDF volt az első, a hatalommal szemben fellépő országos szerveződés, amely egy alternatív párt ígéretét is magában hoidozta. Ezért a Magyar Demokrata Fórum létrejötte a magyar politikai struktúra többpártrendszerű fejlődésének a kezdeteként fogható fel. Ez a legfőbb oka annak, hogy 1989 tavaszára, amikor a többpártrendszer és a szabad választások feltételeinek megteremtése aktuális problémává vált, a hatalmi struktúrán kívül létrejött szervezetek közül kimagaslóan a Magyar Demokrata Fórumnak volt a legnagyobb befolyása Önmagában azonban a Magyar Demokrata Fórum ereje és legitimációja is kevés lett volna ahhoz, hogy rákényszerítse a hatalom birtokosait arra, hogy szabad választást írjanak ki, és ennek feltételeit tisztességesen kidolgozzák. Ehhez szükséges volt az összes lényeges ellenzéki politikai erő összefogása ami az Ellenzéki Kerékasztalban valósult meg. Úgy gondolom, hogy az elmúlt két esztendő elegendő távlatot biztosít ahhoz, hogy megállapítsuk: az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte — amely szerveződés a térségben egyedülálló forma — az a tényező, amely elsősorban hozzájárult ahhoz, hogy a volt szocialista országok közül a többpártrendszerű demokratikus politikai struktúra Magyarországon kimagaslóan a legfejlettebb. Az Ellenzéki Kerekasztal ugyanis az erők egyesítésével biztosította a szabad választások feltételemek megteremtését, de eközben nem gátolta a részt vevő pártok önálló fejlődését, és így lehetővé tette, hogy a különböző politikai pártok választási lehetőséget nyújtsanak a polgároknak. Választási győzelmét követően igen nagy' nyomás nehezedett az MDF vezetőségére itthonról és külföldről egyaránt, hogy a legnagyobb ellenzéki párttal, az SZDSZ-szel alkotott nagykoalíció révén szálljon szembe az első időszakban különös súllyal felmerülő nehézségekkel. Az MDF vezetősége ennek a nyomásnak ellenállt. és eltökéltségének eredménye, hogy Magyarországon egymáshoz közel álló politikai filozófiájú pártok léptek koalícióra, ami a többpártrendszerű struktúra továbbfejlődésére kedvező hatású volt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak a többpártrendszeren alapuló demokratikus politikai rendszer kialakulása és megszilárdulása során kulcsszerepe volt. Egyrészt a folyamat elindításában, másrészt azzal, hogy az Ellenzéki Kerékasztalhoz csatlakozott, és nem önállóan próbálta kialakult helyzetét kihasználni és megszerzett előnyét növelni. Harmadrészt pedig azzal, hogy a választási győzelme birtokában ellenállt a nagykoalíció csábításának, és hasonló politikai filozófiájú pártokkal lépett koalícióra. Sajátos ellentmodás, hogy az MDF eddigi legnagyobb politikai hibája az 1989. november 25-i népszavazás bojkottja — amely a saját szempontjából csaknem katasztrofális volt —, a többpártrendszerű demokrácia fejlődésére szintén jótékony hatást gyakorolt. A népszavazási akció csak az MDF bojkottjával együtt vezethetett olyan eredményre, hogy az SZDSZ és a Fidesz a választásokon valódi alternatívaként jelentkezhetett az MDF-fel szemben, a választásokat követően pedig megakadályozta, hogy egyetlen párt — az MDF — hegemón szerepre legyen szert az új magyar demokráciában. Ennek hátrányait ugyan nap mint nap érezzük, a többpártrendszerű struktúrára gyakorolt jótékony hatása azonban aligha vonható kétségbe. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az egypártrendszerről a többpártrendszerre történő áttérés Magyarországon az elmúlt két esztendő során lezajlott. Többpárti struktúránk — a vök szocialista országokhoz hasonlítva — kiemelkedően a legstabilabb, a legkiforrottabb. Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy a pártok, köztük a Magyar Demokrata Fórum társadalmi megbecsülése hihetetlenül alacsony, a társadalomban tovább növekedett az ún. „függetlenség” hamis értékelése. Meg kell keresni, hogy melyek azok az okok, amelyek nem magyarázhatóak rajtunk kívül álló körülményekkel. A másik káros jelenség, hogy a pártot összetartó belső kohézió is csökken. Tudjuk, hogy ennek természetes okai vannak: ellenzékből kormánypárttá válás; parlamenti, kormányzati pozíciók miatti személyi veszteségek, az előzetes forradalmi illúziók meghiúsulása; az igazságtétel késedelme és következetlensége; és mindenekelőtt az a sajátos paradoxon, hogy a vértelen forradalom győztesei, az MDF tagjai nem tartoznak a változások haszonélvezői közé. Törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyek az MDF-et ezen a válságos időszakon átfogják segíteni. Nekünk, országgyűlési képviselőknek, többletinformációkkal kell ellátni a helyi MDF-tagokat, hogy azokat környezetük felé továbbíthassák. Különös jelentősége van a kárpótlási törvény végre- i hajtásának, melynek során az MDF tagjai sokat visszanyerhetnek abból a megbecsült helyzetből, amelyben a választó- I sok előtt voltak. Fontos lenne, hogy az országgyűlési i képviselőcsoport elnyerje az emberek megbecsülését, hogy az MDF helyi szervezeteinek ne kelljen külön teherként viselniük a parlamenti képviselők népszerűtlenségét. A Magyar Demokrata Fórum tagsága nehezen tolerálja azokat a belső vitákat, amelyek talán természetesek, de amelyeket a kívülálló gyakran öncélú egyénieskedésként, sőt belső hatalmi harcként értékel. Tudnunk kell, hogy a mi munkánk, sőt külső megjelenésünk és nyilatkozataink alapján ítélik meg a Magyar Demokrata Fórumot, de — mivel mi vagyunk a legnagyobb parlamenti párt — az Országgyűlést is. Legyünk bizalommal egymással szemben — képviselőcsoporton. MDF- en belül a kormányzat iránt és visszafelé ' —, mindenki a maga dolgával törődjön, ■ azt próbálja minél tökéletesebben elvégezni. n. A rendszerváltozás második eleme! ként sikerült megteremteni az egypárti önkény helyen az alkotmányos rendet. Az elmúlt négy évtizedben Magyarországon nem működött az alkotmányos rend Volt ugyan alkotmánytörvényünk, de az abban leírt jogok nem érvényesül