Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-12 / 8117. szám

Magyar Hírlap, 1991. szeptember 9. Kónya Imre tanulmányának teljes szövege:" Az igazat, és csakis a tiszta igazat! Olvasóink rendelkezésére bocsátjuk Kónya Imrének, az MDF frakcióvezetőjének írásos előterjesztését, amelyet augusztus 24-én kaptak meg a legnagyobb kormányzó párt országgyűlési csoportjának tagjai. Ebből az írásból közölt lapunk és a Népszava belpolitikai vihart kiváltó részleteket. Kónya Imre ezt követően több nyilatkozatában is állította, hogy az anyag csupán „tanulmány'’, és a kiragadott, szerkesztett részek elferdítették eredeti mondanivalóját. Most a szerkesztetlen, teljes változat közlésével olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, így történt-e. Dőlt betűkkel szedtük a korábban megjelent, , szerkesztett változatban is olvasható mondatokat. Most, mielőtt — egyévi munkát köve­tően — belekezdenénk a második eszten­dőbe, hasznos, ha számvetést készítünk arról, amit sikerült megvalósítaniunk, és arról, amit nem. A Magyar Demokrata Fórum tagjai­ként és országgyűlési képviselőkként nem kisebb feladatra, mint a rendszervál­toztatásban való részvételre vállalkoz­tunk. A választások eredményének kö­szönhetően pedig kormányzó pozícióban, mégpedig a kormányzó pártok között meghatározó szerepben. A rendszervál­toztatás irányítására kaptunk megbízást. Egy diktatúrából kell demokráciát lét­rehoznunk, az egypártrendszerTŐl kell át­térnünk a többpártrendszerre, a kommu­nista párt önkényuralmáról az alkotmá­nyos jogállamra, az egypárti diktatúrából a parlamenti demokráciára, az ún. társa­dalmi tulajdonon alapuló tervgazdaság­ból a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaságra. Ha mindez megvalósul, akkor ment végbe a teljes rendszerválto­zás. Mi az hát, ami mindebből máig létre­jött? I. Az egypárti politikai berendezkedést felváltotta a többpárti rendszer. Ebben a folyamatban a Magyar Demokrata Fó­rumnak kitüntetett szerepe volt. Az MDF volt az első, a hatalommal szemben fellépő országos szerveződés, amely egy alternatív párt ígéretét is ma­gában hoidozta. Ezért a Magyar Demok­rata Fórum létrejötte a magyar politikai struktúra többpártrendszerű fejlődésének a kezdeteként fogható fel. Ez a legfőbb oka annak, hogy 1989 tavaszára, amikor a többpártrendszer és a szabad választások feltételeinek megte­remtése aktuális problémává vált, a ha­talmi struktúrán kívül létrejött szerveze­tek közül kimagaslóan a Magyar De­mokrata Fórumnak volt a legnagyobb befolyása Önmagában azonban a Magyar De­mokrata Fórum ereje és legitimációja is kevés lett volna ahhoz, hogy rákénysze­rítse a hatalom birtokosait arra, hogy sza­bad választást írjanak ki, és ennek felté­teleit tisztességesen kidolgozzák. Ehhez szükséges volt az összes lényeges ellen­zéki politikai erő összefogása ami az El­lenzéki Kerékasztalban valósult meg. Úgy gondolom, hogy az elmúlt két esztendő elegendő távlatot biztosít ah­hoz, hogy megállapítsuk: az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte — amely szerve­ződés a térségben egyedülálló forma — az a tényező, amely elsősorban hozzájá­rult ahhoz, hogy a volt szocialista orszá­gok közül a többpártrendszerű demokra­tikus politikai struktúra Magyarországon kimagaslóan a legfejlettebb. Az Ellenzé­ki Kerekasztal ugyanis az erők egyesíté­sével biztosította a szabad választások feltételemek megteremtését, de eközben nem gátolta a részt vevő pártok önálló fejlődését, és így lehetővé tette, hogy a különböző politikai pártok választási le­hetőséget nyújtsanak a polgároknak. Választási győzelmét követően igen nagy' nyomás nehezedett az MDF vezető­ségére itthonról és külföldről egyaránt, hogy a legnagyobb ellenzéki párttal, az SZDSZ-szel alkotott nagykoalíció révén szálljon szembe az első időszakban külö­nös súllyal felmerülő nehézségekkel. Az MDF vezetősége ennek a nyomásnak el­lenállt. és eltökéltségének eredménye, hogy Magyarországon egymáshoz kö­zel álló politikai filozófiájú pártok léptek koalícióra, ami a többpártrendszerű struktúra továbbfejlődésére kedvező ha­tású volt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Ma­gyar Demokrata Fórumnak a többpárt­rendszeren alapuló demokratikus politi­kai rendszer kialakulása és megszilárdu­lása során kulcsszerepe volt. Egyrészt a folyamat elindításában, másrészt azzal, hogy az Ellenzéki Kerékasztalhoz csatla­kozott, és nem önállóan próbálta kiala­kult helyzetét kihasználni és megszerzett előnyét növelni. Harmadrészt pedig az­zal, hogy a választási győzelme birtoká­ban ellenállt a nagykoalíció csábításának, és hasonló politikai filozófiájú pártokkal lépett koalícióra. Sajátos ellentmodás, hogy az MDF eddigi legnagyobb politikai hibája az 1989. november 25-i népszavazás boj­kottja — amely a saját szempontjából csaknem katasztrofális volt —, a több­pártrendszerű demokrácia fejlődésére szintén jótékony hatást gyakorolt. A nép­­szavazási akció csak az MDF bojkottjá­val együtt vezethetett olyan eredményre, hogy az SZDSZ és a Fidesz a választáso­kon valódi alternatívaként jelentkezhetett az MDF-fel szemben, a választásokat követően pedig megakadályozta, hogy egyetlen párt — az MDF — hegemón szerepre legyen szert az új magyar de­mokráciában. Ennek hátrányait ugyan nap mint nap érezzük, a többpártrend­szerű struktúrára gyakorolt jótékony ha­tása azonban aligha vonható kétségbe. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az egypártrendszerről a többpártrendszerre történő áttérés Magyarországon az el­múlt két esztendő során lezajlott. Több­párti struktúránk — a vök szocialista or­szágokhoz hasonlítva — kiemelkedően a legstabilabb, a legkiforrottabb. Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy a pártok, köztük a Magyar Demok­rata Fórum társadalmi megbecsülése hi­hetetlenül alacsony, a társadalomban to­vább növekedett az ún. „függetlenség” hamis értékelése. Meg kell keresni, hogy melyek azok az okok, amelyek nem ma­­gyarázhatóak rajtunk kívül álló körülmé­nyekkel. A másik káros jelenség, hogy a pár­tot összetartó belső kohézió is csökken. Tudjuk, hogy ennek természetes okai vannak: ellenzékből kormánypárttá vá­lás; parlamenti, kormányzati pozíciók miatti személyi veszteségek, az előzetes forradalmi illúziók meghiúsulása; az igazságtétel késedelme és következetlen­sége; és mindenekelőtt az a sajátos para­doxon, hogy a vértelen forradalom győztesei, az MDF tagjai nem tartoznak a változások haszonélvezői közé. Töre­kednünk kell arra, hogy megtaláljuk azo­kat az eszközöket, amelyek az MDF-et ezen a válságos időszakon átfogják se­gíteni. Nekünk, országgyűlési képviselők­nek, többletinformációkkal kell ellátni a helyi MDF-tagokat, hogy azokat környe­zetük felé továbbíthassák. Különös jelen­tősége van a kárpótlási törvény végre- i hajtásának, melynek során az MDF tag­jai sokat visszanyerhetnek abból a meg­becsült helyzetből, amelyben a választó- I sok előtt voltak. Fontos lenne, hogy az országgyűlési i képviselőcsoport elnyerje az emberek megbecsülését, hogy az MDF helyi szer­vezeteinek ne kelljen külön teherként vi­selniük a parlamenti képviselők népsze­rűtlenségét. A Magyar Demokrata Fó­rum tagsága nehezen tolerálja azokat a belső vitákat, amelyek talán természete­sek, de amelyeket a kívülálló gyakran öncélú egyénieskedésként, sőt belső ha­talmi harcként értékel. Tudnunk kell, hogy a mi munkánk, sőt külső megjele­nésünk és nyilatkozataink alapján ítélik meg a Magyar Demokrata Fórumot, de — mivel mi vagyunk a legnagyobb par­lamenti párt — az Országgyűlést is. Legyünk bizalommal egymással szemben — képviselőcsoporton. MDF- en belül a kormányzat iránt és visszafelé ' —, mindenki a maga dolgával törődjön, ■ azt próbálja minél tökéletesebben el­végezni. n. A rendszerváltozás második eleme­­! ként sikerült megteremteni az egypárti önkény helyen az alkotmányos rendet. Az elmúlt négy évtizedben Magyaror­szágon nem működött az alkotmányos rend Volt ugyan alkotmánytörvényünk, de az abban leírt jogok nem érvényesül­

Next

/
Oldalképek
Tartalom