Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-02 / 8110. szám

délutáni Fidesz-sajtótájékoztatón, megkérdeztük^ vajon a fiatal_demok­­ratákszehrit a' Íbrmiínyzat szákmaT hibái jellemzik acjegybankra vonat­kozó tervezetet vagy inkább a ‘politi­kai befolyását kívánja növelni az el­fogadtatás után a beterjesztő kor­­mányzaL A két közgazdász helyett ! azonban Orbán Viktor frakcióvezető 1 fejtette ki véleményét. Az egykori re­­formkommunisták szemléletmódjá­nak tartja a képviselő azt, hogy a po­litikának a jegybanki törvényt csak szakmai szempontok szerint, politi­kától elvonatkoztatva lehessen meg­alkotni. Csakhogy a világon minden­hol pártpolitikai szempontok érvé­nyesülnek itt is. Tehát a kérdés úgy helyesebb: az egyes politikai erők mennyire tudják érvényesíteni a szakmai szempontokat? Egyszerűen naivitás tehát azt képviselni, hogy gazdasági kérdésekben ne lehessenek pártpolitikai megfontolások. Hiszen politikai pártok képviselik a gazdasá­gi akaratot a törvényhozásban. Egyáltalán nem véletlen az a kor­mányzati szándék, hogy a jegybanki vezetésnek kinevezésében is megje­lenjen a kormányakarat. A Fidesz-ál­­láspont persze világos, a jegybank önállóságát szorgalmazzák. S az MNB profilját is pontosan le kell fektetni, meg kell határozni a tör­vényben. A Fidesz tehát nem a kor-' mány álláspontján van a jegybankkal szemben, avagy fordítva, hanem a saját idevágó koncepcióját képviseli. A kereskedelmi bankok privatizáci­ója a pénzintézeti törvénytervezet kap­csán alighanem roppant élénk vitát vált. majd Id a T. Háztan. A Fidesz nézetei itt is markánsan megjelennek, tegnap ennek ugyancsak hangot adtak. A kor- . mányzati elképzelésekkel ellentétben ők nem a 25 százalékos külföldi tulaj­donba adást, hanem annál lényegesen kevesebbet, tízszázalékos mértéket tar­tanak szakmailag indokoltnak. De en­nél problematikusabbnak látják, hogy a kormányzat sem a privatizálás ütemé­ről, sem a menetéről nem készített és nem hozott nyilvánosságra tervet. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy a hálózatos nagy bankok számos gaz- * dasági probléma hordozói is, ezért szükséges lenne egy komplett bankpri­vatizációs csomag elkészítése is. A bukás felé Orbán Viktor tegnapi megjegyzé­se, ami szerint a pártok politikai aka-, rata, érdekérvényesítő szándéka érvényesüljön & gazdasági törvény­­alkotásban, összecseng a Szabad De­mokraták Szövetségének ugyancsak tegnap tartott sajtótájékoztatóján •> hallottakkal. Itt figyelmeztették a közvéleményt arra, hogy a Kupa­program bukásra ítélt, ha úgy halad tovább, mint eddig. Pedig sokat vár­tak a pénzügyi szakembertől amikor tavasszal bemutatta terveit. A négy esztendőre szóló elképzeléseknek - az SZDSZ szerint - az első pillanat­ban is voltak következetlenségei, már csak azért is, mert ráépültek a kormánypártok ideológiájára. Csak­hogy'az eltelt hónapok azt igazolták, hogy sokkal nagyabb baj van a prog­ram végrehajtásával. ,Mélkül bakik meg, hogy megkei­­dődört volrut'~ állította Soós Károly Attila. S nem csak a késlekedés a gond. Hanem az is; hogy a célokban fellelhető pozitívumok ellentétes elő­jellel jéhctek meg. Az SZDSZ mérle­get vont a Kupa-programban is sze­replő gazdasági törvények létrehozata­la üteméről. Megszületett, ugyan a számvitel*, az önkormányzati tulry­­donról szőlő, a volt egyházi ingatlanok helyzetét tisztázó, a kárpótlási, a fog­lalkoztatási és a koncessziós törvény, hamarosan szavazni lehet a csődtör­vényről is. Az Országgyűlés - és ez érdeme is - minden törvényt megalko­tott, amit beterjesztett a kormány. A baj, hogy csak ennyit tett le június kö­zepéig a törvényhozás asztalára. S ha nem lett volna annyira elhúzott és ne­héz a kárpótlási törvény vitája, akkor munka nélkül maradt volna a T. Ház. A kormányzat az 1991-re tervezett gazdasági törvényekből tizenötöt ed­dig még nem nyújtott be. Ezek: a pri­vatizációs, a föld-, a kincstáriva­­gyon-, az állam vállalkozói vagyoná­nak működtetéséről szóló, a személyi és a társasági jövedelemadóról, az általános forgalmi adóról, a föld­adóról szóló törvények, a munka tör­vénykönyve, két további kárpótlási törvény, a távközlési és a frekvencia­­törvény. A Kupa-program szerint agresszív fellépésnek kellett volna következnie az infláció ellen. Az állam túlzott költekezése azonban továbbra is ger­jesztője az inflációnak, s az állam­háztartás reformtervei ezt egyelőre nem ellensúlyozzák. Az SZDSZ ada­tai szerint az infláció gyorsulása a tendencia: 1991^ első félévében a fo­gyasztói árak 35,7 százalékkal -1990. első hat hónapjában „csak" 28,9 százalékkal - voltak magasab­bak, mint egy évvel korábban. Az idén júniusban pedig 38,6 százalékos volt az egy évvel korábbihoz képest A második félév tehát a Kupa-pro­­ram jegyében indult a hétfői és a keddig plenáris ülés a gazdaság jele­nét és jövőjét hivatott szolgáim. De vajon a Kupa-programot lehet-e még Kupa-programnak nevezni? (gergely) * . (MTI) Soós Károly Attilával vi­tázik Cinkotai János kormányfótaná­­csos, aki szükségesnek tartotta az alábbiak közlését. „Az év első hat hónapjában a fo­gyasztói árszint valóban 35,7 száza­lékkal volt magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. Ebből azonban az 1991. év során bekövetkezett ár­változásoknak 1991 évet terhelő ha­tása csak ennek mintegy fele, 17,4 százalék, a másik fele, a múlt évben bekövetkezett áremelkedések áthú­zódó hatása 15,6 százalék. A múlt évben az árszint 28,9 száza­lékkal volt magasabb, mint 1989-ben. Ehhez képest az 1991. évi gazdaságpo­litikai programbaan előirányzott 35-38 százalékos mérték matematikailag va­lóban nagyobb szám és ez az infláció gyorsulását jelzi. A statiszikai adatok mélyebb szakmai elemzése azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ha ugyanis úgy az 1990-ben, mint az 1991. évben az év/év alapon számított inflációs rátákat megtisztíjuk a köz­ponti intézkedések hatásától, azt ta­pasztaljuk, hogy a piaci áremelkedé­sek hatására hónapról hónapra bekö­vetkező árszintnövekedési ütemek ha­vi átlaga 1990-ben 1,4 százalék volt, 1991-ben várhatóan 13 százalék lesz. Különösen plasztikus a kép, ha ja­nuártól júniusig a hónapról hónapra bekövetkezett növekedési rátákat vizs­gáljuk. Ezek a következők: január 7,5 , február 4,9 , március 3,7 , április 2,4 , jnájus.22 és június 2,1 százalék. Júli­usban júniushoz képest várhatóan Z százalék alátti növekedés következik i be. Rendkívül kedvező tehát különö­sen az utolsó három hónap fogyasztói­ár-alakulása, ami az infláció gyorsulá­sának és az inflációs várakozásokon alapuló áremelések gyakoriságának megtorpanását bizonyítja. Ugyanezt tükrözik a havi termelői árindexek is. Január 8,4, február 3,6, március 1,7 , április 0,6, május 0,6 és június 0,5 százalék. A termelői árala­kulásból is látható, hogy a fogyasztói árakra az év hátralévő hónapjaiban is csökkenő nyomás nehezedik. A fenti­ek alapján állítható, hogy 1991-beh hosszú évek óta először sikerül az inflációt a gazdaságpolitikai program keretei között tartani Az 1991-ben bekövetkező árszint­növekedés értékelésénél továbbá figye­lembe kell venni hogy a 35-37 száza­lékos ütemből 12 százal&ot az Öböl­válság miatt bekövetkezett energia­emelkedések, illetve ehhez kapcsolód­va a támogatások megszüntetése oko­zott. Ugyancsak objektív okokra vezet­hető vissza az is, a KGST megszűnése mint a dollárelszámolásra való ántii/k további mintegy 3 százalékos árszint­növekedést idéz elő a magyar gazda­ságban. Ha ezekkel a tényezőkkel nem kellett volna számolni, akkor már az - 1991. évi inflációráta is csökkenő tea­­denciát na «áthatott volna."

Next

/
Oldalképek
Tartalom