Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
A Világ, 1991. augusztus 7. 9 Eötvös József és Magyarország 1991-ben A TÖRVÉNYEK SZELLEME VAGY A SZELLEMEK TÖRVÉNYE? A parlament rendkívüli nyári ülésszakának egyik utolsó „ügye", látványos botránya, nyilatkozatháborúra okot adó eseménye a volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezéséről szóló törvényjavaslathoz beterjesztett egyik módosító indítvány megítélése, értelmezése volt Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága, csatlakozva Mészáros István, Iványi Gábor, Szigethy István, Magyar Bálint és Matyi László képviselőknek az SZDSZ frakciója nevében beterjesztett módosító javaslatához, a törvényjavaslat második paragrafusát a következő bekezdéssel javasolta kiegészíteni: „Nem adható egyházi tulajdonba az alapfokú oktatási intézmény elhelyezésére szolgáló ingatlan, ha az átadás folytán nem marad lehetőség lelkiismereti és vallásszabadság jogán alapuló iskolaválasztásra." A Fidesz e módosító indítvánnyal kapcsolatban név szerinti szavazást kért, mondván, ez van annyira fontos és orientációs irányokat mutató kérdés, hogy érdemes a televízió és rádió nyilvánosságára. A felvetés - úgy látszik - valóban fontos volt, mert Balsai István igazságügy-miniszter azonnal ideges lett. Nem is válaszolt az országgyűlés elnökének kérdésére, hogy a kormány támogatja-e vág)' sem a módosító indítványt, csak magyarázkodott, hogy a törvény egészében ez benne van, hogy tartalmilag egyetért, de - mondta ki végül második rákérdezésre - így, ilyen formában mégsem tudják támogatni. A parlament többsége végül is a módosító indítványt elvetette. A szavazás után nyomban megindult a törvény e pontjával kapcsolatban a nyilatkozat- és értelmezési háború, amelynek ironikus, maliciózus avagy görcsös felhangjai a mai napig felcsendülnek olykor. Orbán Viktor a frissiben tartott Fidesz-sajtótájékoztatón úgy értelmezte a történteket, hogy ez lényegében a nemzeti liberalizmushoz való nyílt színvallás volt. A módosító indítvány ugyanis Eötvös József szellemében fogant, s így meglehetősen rosszul veszi ki magát, ha a miniszterelnök és kormánya - akik e passzus ellen szavaztak - továbbra is hasonló gyakorisággal hivatkoznak kedvelt klasszikusaikra. Röviddel ezután sajtótájékoztatót tartott az MDF is. A vezető kormánypárt es a kormány véleménye szerint a kérdésfeltevés megtévesztő volt és más látszatot kelt, mint a törvény egészének szelleme. Az emberi jogi bizottság jó szándékát nem vitatják, de a módosító indítvánnyal kizárólag szakmai és nem politikai szempontok miatt nem tudnak egyetérteni - mondta Kutrucz Katalin hiszen az ugyanolyan kirekesztő szemléletű - csak éppen a világi iskolák javára. (Kutrucz Katalin a kormány politikai szándékainak vonatkozásában egy kicsit elszólta magát.) Végső soron a törvény lehetőségeiben sokkal többet tartalmaz, mint az elvetett módosító ind ítvány - hallottuk -, mert nem tesz semmit kötelezővé, s így lehetőséget ad az osztott iskolák megteremtésére. Az érvelések a magyar politikai kultúrára jellemző módon a történelemre, történeti személyekre, tényekre való hivatkozásokkal, utalásokkal vannak tele. Érdemes hát kicsit alaposabban körüljárni a hivatkozott tényeket, folyamatokat, s amennyire lehet, összefüggésbe hozni azokat napjaink politikai folyamataival. Áttételes megfogalmazásokból, félmondatos utalgatásokból kell kihámozni a valóságos (múltmentes) politikai szándékokat, akaratokat. Az emberi jogi bizottság módosító indítványa valóban azt jelenti, amit a Fidesz és az SZDSZ állít: minden községben kötelező érvénnyel legyen (maradjon) legalább egy világi iskola. Eötvös szellemére és a nevéhez fűződő kötelező népiskolai törvényre hivatkoznak e két párt politikusai, arra, hogy az abban foglaltak szerint Magyarország minden településén lennie kell községi (világi) iskolának. Ha tehát a kormány és a kormánypártok ezzel az elvvel szembehelyezkedtek, lényegében arról tettek tanúbizonyságot, hogy csak a jelmondatok szintjén tekintik elődjüknek a korábbi magyar polgári demokráciát, hiszen annak egyik alapvető politikai elvét rúgták most fel. Nos, az eötvösi törvény szellemével való érvelés helytálló, ám maga a törvény szövege - mint majd kitérek rá - nem esik pontosan egybe a módosító indítvány tartalmával. Eötvös szellemének kijátszása egyértelműen és nyilvánvalóan Antall Józsefnek szól. A miniszterelnök már eddig is sokat hivatkozott a reformkor e meghatározó politikusára, gondolatainak mai érvényességére, gyakran és előszeretettel érzékeltette a reformkori gondolkodókkal kapcsolatos ismereteinek korábbi tudományos tevékenységén alapuló mélységét. „Utálom, ha liberalizmusra oktatnak" - mondta egy legutóbbi nagygyűlésen, s e megjegyzés pökhendisége annyira szemet szúrt, hogy majd minden lap szalagcímként idézte. (L.: A Világ, 27. sz. A szerk.) A miniszterelnök sok vonatkozásban jó atya (komoly, kedélytelen, lassú szófűzésű, autoriter) - amit jelenleg talán még igényel, megkövetel a magyar társadalom politikai tradíciója
