Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
Reform Tallózó, 1991. augusztus 8 'S Beke Kata: „AZ ÖNÜNNEPLÉS NEM ELÉG” KINN, PÁDON; JÚLIUS 29. Az MDF országgyűlési képviselője, BEKE KATA képviselő teája az .ötvenkettőkként’ emlegetett lázadóknak—saját szavat szerint ortodoxoknak —, akik hosszabb ideje a nyilvánosság előtt hangoztatják különvéleményüket a kormánykoalíciót vezető párt politikájával kapcsolatban. A miértre kereste a választ e beszélgetés során a műsorvezető JUSZT LÁSZLÓ. A szerkesztő UDVARHELYI TIBOR volt Jászt; — Ónt nem a Kinn, pádra kellett volna ábetnJ rxntlal, hlun n Ön már régen nem az a Beke KuU, aki annak Idején a pedagógusokat takarítani Valami - más hangnemet ütött aacg mostanában. Beke: — Ez egészen borzasztó, amit mondott, 6c nem küldtem soha d a pedagógusokat la kari tani... Jj — ók ezt így értették... B_- — Ezt Dem lehetett így érteni, ez egyszerű százszázalékos rágalom vojLTudom, bogy az ilyesmi ragadós, sokáig tart. Én ugyanaz vagyok, aki 10-15 éwd ezelőtt voltam. Jj — Érdekes, én pedig ágy érre kel lem. bogy mostanában egészen más hangnemben beszél, mini másfél évvel ezelőtt. B.: — Nem tudom, hogy mire goodol Amikor az ember államtitkár, akkor nyilvánvalóan lojálisabboak kdl lennie, de azért akkor is tud z sorok között érzékdietni némi különvéleményt. Akkor ültem a Kinn, pádon egyébként, és akkor több joggaL A 15 év az az Írásokra vonatkozott, amikor ugyancsak kritikus voltam, debit merem remélni, bogy a jenemében Dem váltónk az ember. Úgy gondolom. bogy természetes, és ebben nem vagyok egyedül Ha az ember szeret valakit, valamit, akkor azzal szemben igényes. Persze sokkal kényelmesebb dolog nem gondolkozni, kijelenteni, hogy tökéletes. mert a miénk, debit soka*'1'»! együtt én azt szeretném, ha a Magyar Demokrata Fórum olyan maradna, amilyen volt. Nyilvánvaló, hogy ebben illúzió ts van, hiszen más egy mozgalom, és más a konnányzópárt, de valamikor a legvonzóbb tulajdonsága a kritikai, önkritikus érzéke volt. hát ezt próbáljuk néhányan. J- — Tessék mondani, milyen volt a Magyar Demokrata Fórum, amikor Önnek tetszett, és milyen ma? B_- — Akkor nagyon sok tisztességes, jószándékú emberi magába gyújtó mozgalom volt. aminek nem volt ideológiája. Ha van kötelező ideológiája, én soha be nem lépek. Az a bizonyos hármas irányultság, amit sokszor emlegettek, egymást áthatva, Dem egységes ideológiaként jelentkezett. Nagyon sok nagyterű emberi ismenem meg szerte az országban a Magyar Demokrata Fórumon belül, normális embereket. Most ez nem azt jelenti, hogy ók különb emberek voltak, mint például a Fidesz vagy a szabad demokraták tagjai hiszen mi többpárt rendszert akartunk valamikor. Tehát nem tudom, miért kell utálni azt, aki egy másik párt tagja. Minket — a képviselők között gondolom ezt a néhány embert — lázadónak neveznek. Mi nem vagyunk lázadók, mi ortodoxok vagyunk. Tehát egy bizonyos minőséget, egy bizonyos színvonalat, és újra csak az igényességei mondjuk, újra és újra, az önelégültség, a gőg, az arrogancia ellenében. i- — Mert most ez Jellemző a demokrata tórámra? R.: — Ez is. Nem a Magyar Demokrata Fórumra, nehéz ezt így mondani, mert van egy párt, vannak küiönbözószcrvczetei, de egy-két prominensére igencsak. J- — Ezek szerint az a ritka állapot áll elő — hogy visszatérjek arra, amit tetszett mondani — bogy az ortodox jetső ezátlal pozitív tal^jdooság? Bl — Gondolom, bogy a következetesség pozitív tulajdonság, persze beleszámítva azt is, hogy csak ez z kör következetes... J- — Akkor visjoot nagyon ellenét« szituáció aiakal U, mert mondhatja azt a karmájnyaópárt, hagy kérem aaépen, akkor az vall a fontos, ma pedig add a famas? R.: — Nézze, én nem a kormányzó párt vagyok, hanem a saját nevemben beszélek. Úgy gondolom, bogy az igényesség mindig fontos. Az ts egészen természetes, ha egy párt megnyeri a választásokat, akkor rajzani kezdenek körülötte a karrieristák. Ha Bergcngóciában a háromfülűek megnyernék a választásokat, többen fedeznék fel magukon, hogy mindig is háromfülűek voltak. Ilyen az emberi természet, tehát éppen ezért kell önmagunkkal szemben önkritikusnak lenni, az MDF-ben és a kormánypolitikában. vagy egyes tárcák területén. J.: — Nagyon, nagyon mocorog bennem a kisördög, hogy megkérjem, nevezze meg a karrieristákat. B.: — Nem, ez nem is volna helyes tólem... J.: — Pedig a megtisztuláshoz hozzátartozna, nem? R: — Nézze, azért van olyan kritika — ha már az ember kormánypárti —, amit házon belül szeret megfogalmazni. J.: De On pontosan a Kritikában arról nyilatkozóik az bántja nagyon, hogy frakción belül nem tudják megbeszélni a dolgokat A frakción belüli feladat kenne, azt hiszem, ezeknek a tisztázása, bogy ki a karrierista és ki az, aki félreviszi az elgondolásokat... B.: — Nem, nem is az, hogy ki a karrierista, mert hát itt akkor személyeskedésbe csúsznánk át. A frakción belül kellene annak történni, amit mi elkezdtünk márciusban néhánvan, ami az őtvenkettek lázadása néven vonult be a sajtóba. Hát nem 52, és nem lázadás, a többi stimmel. Tulajdonképpen egy minőségi változást akartunk, hogy ne az legyen a kormánypáni képviselők dolga, hogy lojálisán kövessék mindenben a kormány utasítását vagy óhajait, hanem elmondják, hogy ebben és ebben nem énünk egyet, amennyiben erre alkalmat adnak Hát a frakció vezetése nem nagyon kedvelt ezt. J.: — És az miben nyilvánul meg, hogy nem kedveU? B.: — Ezekről elég sok szó esett a sajtóban, etikai bizottság elé ellátások MDF tagság felfüggesztése... — Jelentheti ez azt kx. hogy szakadásig megy el a dolog? B.; — Remélem, hogy nem. J.: — Merjjünk egv picit más területre. Idézek egyek Ön a Kritikában úgy nyilatkozott, hogy a kormányból hiányzik egy tulajdonság, az alazaL Én ezt úgy finomítanám, hogy szolgálat, de hát Ön tudja jobban. Ön mégis csak államtitkár volt. B.: — Négy hónapig, de azért nagyon tanulságos volt persze. Az a lázat arányértéket jelent, voltaképpen ugyanaz, mint a szolgálat, dchál az alázat erénye lument a divatból, azt jelenti, amit jelent a kóztudaihan. Egyszerűen arányérzéket jelent, önmagunkkal szembeni igényességet. Enélkül nagyon nehéz, hogyha elfeledkezik arról akár az egyes MDF-es képviselő, akár a kormány, akár egy kormánytisztviselő, hogy szolgálni jöttünk és arra szegődtünk, akkor baj van. ilorzasztó nagy a kísértés... J.; — Mit lebet lenni ez ellen a b^J ellen? Ön nyilvánvalóan Jót Ujja ezt, bogy ez a tendencia, de mit lebet tenni ez ellen? B.: — Hát például azt, hogy az ember itt ül a Kinn, pádon és elmondja, vagy elmondja a Krilka munkatársának. Ju — Valahogy nagyon szomorúnak énem azt a szituációt, amikor a kormánmyzópárt egyik illusztris képviselője a sajtóban kénytelen elmondani a kifogásaik és így talál valamiféle meghallgatásra— ha talál—és nem pedig a frakción vagy a párton belül B.: — Ez azért nem egészen így van, mert az MDF demokratikus párt. Az régen noasz volna, hogyha rettegni kéne attól bogy ha az ember a nvitvánoaság előtt elmond egy-két kritikus véleményt, akkor ennek a következményeitől kellene tartam. Természetesen jobb volna, hogyha megvol - náluk a belső kritika intézményesített — hangsúlyozom intézményesített — és rendszeres fonnál Ju — Mire tetszik gondolni? B.:—Hát, ha az nem kivételei volna, hogy valaki elmondja azt egy bármilyen ülésen, hogy ebben meg ebben más a véleményem, ez nem helyes, és akkor az ember ugyanazt a rángást látja egyesei arcán, mint valamikor egy másik párthoz tartozc főnökei arcán, amikor szólásra jelentkezett. Kénytelenek vagyunk ezt tenni, dehát egy kormánykoalíció vezető pártjának a dolgai a nyilvánosságra tartoznak, nem? A nyilvánosság a demokrácia része, ezt Önnek nem kell mondanom. J.: — igen, számomra nem is ez a meglepő. Az a meglepő, bogy Önnek a nyilvánosság védelmére, ha úgy leiszik, a nyilvánosság segítségére van szüksége, mint kormányzó párti képviselőnek! B-: — Nem csak nekem és nem csak nekünk, hanem azok is a nyitván ossághoz fordullak, akiknek más a_véleményük, akik másképpen ortodoxok J.: — Ön azt mondta, hogy az MDF-nek már s választás másnapján szigorú önbírálalra lett volna szüksége — megint Önt Idézem. Ez talán túlzás, mert minden kormánypártnak megadatik az. hogy 100 nap alatt tegye, amit tud, de azóta oly ar. érvelést ts hallani hogy mi lettünk megválasztva ml vagyunk a kormányzópárt, ami igaz — 4 évre. Igen ám. de nem biztos, hogy ez a legjobb érv! B.: — Hát ez egyrészt igaz, másrészt ez otyan mintha — eredeti mesterségemből véve a hasonla tol —a tanár naponta elmondaná, hogy én vagyok a tanár, én vagyok a felnőtt, nekem van erről dtp lomám, és hallgass, fiam. Egyszerűen nem illik ez: többször elmondani, nem elegáns ezt sokszor hangsúlyozni, úgy is mindenki tudja. A választások után mindenki örült, én is örültem, az volt az áriát lanság kora. de sokkal könnyebb ellenzékben lenni, mint kormányozni. Irgalmatlanul nehéz ebben a helyzetben kormányozni, ezt is tudni kell. Az eufória elmúltával kelleti volna az igényességnek, ai önhlrálatnak az intézményeit megteremteni. J.t — Mire tetszik gondolni milyen Intézményre? B.: — Például — amit egyébként be is vezettünk a frakcióban — a belső interpellációk rendszerére. Az MDF oktatási programját én szerkesztettem, nagyon sok ember közreműködésével, nem csak MDF-es véleményeket hallgatva meg — ez pártok feletti ügy —, és a választások után a kutya meg nem kérdezte sem tőlem, sem mástól, aki’ abban közreműködött, hogy most a miénk lett ez a tárca akkor hogyan is gondoltuk a válságkezelést és a távlati intézkedések megalapozását? Nem akartam elhinni. Ju — Tehát, ha úgy tetszik, a kulturális tárca ma is program nélkül a kormány progranjja nélkül működik? B.: — Én csak az oktatási feléről beszélek... J.: — Tehát az program nélkül működik? B.: — Hát valamilyen programja van, de az nem az, amiről szó volt. J.: — És v^jon ki lebet erről? B.:—Ha elmondanám azt, hogyx, y, zés n. akkor az nem volna pontos válasz. Mindenképpen Magyarországnak van egy felelős kormánya, és ennek a felelős kormánynak van egy parlamenti többsége: biztosító koalíciója. Tehát ha tetszik, ha nem, ml fogjuk a balhét elvinni. J.t — Egyetlen egy kérdés befejezésül Ön nem volt olt Lakilelken. Miért? B.: — Nézze, először nem voltam ott ’87-ben. mert a kutya sem hívott, nem voltam olyan fontos, nem is tudtam róla. Akkor boldogan elmentem volna. Boldogan elmentem volna még egy évvel ezelőtt is egy ilyen háromnapos találkozásra. Most megkaptam a meghívót, most nem mentem el. mert attól féltem, hogy aaJesz, amit a sajtóközlemények alapján láttam, hogy —na gyón-nagyon kevés kivétellel — voltaképpen önünneplés zajlott, nagyon szigorú önbirálat nélkül. A kormánykoalíció vezető pártjának lenni hatalmas felelősség; ahhoz nem elég az önünneplés.
