Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Népszabadság,1991. augusztus 13. o A PÁPALÁTOGATÁS ELŐTT Sajnálom a mindenáron ítélkezni akarókat Beszélgetés Keresztes Sándor vatikáni nagykövettel A Szentszék és Magyarország diplomáciai kapcsolatainak helyreállítását követően, több mint négy évtized után van újra magyar nagykövet akkreditálva a Vatikánhoz. Dr. Keresztes Sándor 1990. szeptember 15-én nyújtotta át megbizóleveléi 11. János Pálnak. A nagyköveti kinevezéskor Keresztes Sándor lemondott a Kereszténydemokrata Néppárt elnöki tisztéről és parlamenti mandátumáról. — Nagykövet úr, milyen feladatok hárultak önre a pápalátogatás diplomáciai előkészítésében? — Számomra örvendetes, hogy kinevezésem első évében már megvalósul a pápai látogatás, még ha — őszintén meg kell mondanom — létrejöttében különösebb szerepem nem volt és nem is lehetett. A hivatalos meghívás az egyház és az állam részéről is még a korábbi kormán) - zat idején történt meg. £n tavaly szeptemberben foglalhattam el tisztemet itt Rómában, addigra mind egyházi, mind állami vonalon kialakultam már az előkészítés egyeztető csatornái, ezekben utólag kapcsolódtam csak be. Magyarország és a Szentszék között nincsenek problémák, a püspöki székhelyek be varrnak töltve stb. Tehát, a viszony rendezett, ilyen téren nem is adódhatott feladat. Ezért, szerénytelenség nélkül, két olyan vonatkozást említhetek, amelyhez bizonyos mértékig hozzájárulhattam. Az első azzal a diplomáciai aprómunkával kapcsolatos, amely elvezetett a Szentszék augusztus 5-i bejelentéséhez: a Szentatya érsekség! rangra emelte Gyulafehérvár egyházmegyét. Szerintem ez egyértelmű gesztusnak tekinthető a pápalátogatást megelőzően, hiszen. a Szentszék tudatában van annak. hogy az új magyar kormány felvállalta a határokon kívüli élő magyarság ügyét. A bejelentés ugyanakkor összhangban van a világegyház útmutatásaival: egyrészt a II. vatikáni zsinat bevezette az anyanyelvű liturgiát, másrészt emlékeztetnék a Szentatya 1990. januári, a nemzeti kisebbségek kérdéséről megfogalmazott üzenetére. Megnyugvással tölt el, hogy a Gyulafehérvár érsekség! rangra emeléséről kiadott vatikáni sajtónyilatkozatból kiolvasható: további lépés is várható az erdélyi római katolikus magyar hívők irányában. Nyilvánvalóvá vált, hogy a pápa szívesen megtekintené a szent koronát. 11. János'Pál. aki örömmel fogadta az elképzelést, az első pápa, aki a független és szabad Magyarországot keresi fel. S tudjuk: Szent István egy pápátol. II. Szilvesztertől kapta, éppen a magyar önállóság megerősítéseként — a német—római birodalom akkori fenyegető nyomásával szemben — azt a koronát, amely aztán a függetlenség és a népszuverenitás szimbóluma lett. Ebben a pillanatban (az interjúkor — a szerk.) még nincs végleges döntés, ám úgy tűnik, biztonsági és egyéb megfontolások miatt lehet, hogy már nem sikerült utólagosan a pápalátogatás programjába illeszteni. Engedtessék meg egy szubjektív gondolat: itt, Rómában egy év tapasztalata mondatja velem, hogy döbbenetes a papa időbeosztása és ezzel egyetemben teherbíró képessége, áldozatvállalása. Tudjuk, hogy nem alszik öt óránál többet naponta, s aztán minden pierce le van kötve. Mennyire ráillik a pápai cím: Isten szolgálóinak a szolgája. S ez vonatkozik a magyarországi program „zsúfoltságára" is. Minden idejét, energiáját a világegyháznak szenteli. — Az ön egész életpályája, Így politikusi múltja késztet arra, hogy megkérdezzem, milyen hatást vár közéletünkben a pápalátogatástól? — Köztudott, hogy az elmúlt több mint négy évtized következményeként nemcsak politikai és gazdasági, hanem erkölcsi problémák is jelentkeztek. s jelentkeznek még mindig közéletünkben. Hiányzik az etikus magatartás. Meggyőződésem, hogy a pápalátogatás ennek újraélesztése' segíti majd elő. Hiszen a magvar nép olyan erkölcsi tekintély megnyilatkozásait hallhatja majd, akire nemcsak a hívők, hanem ateisták, felelős vezetők odafigyelnek világszerte. A keresztényi elvek humánus, emberi tartalmuk folytán általános érvényűek. Remélem, hogy közéletünk minden szintjén kedvező változást indukálhat a látogatás. Ne értsen félre, ám gondoioit például akár a sajtó területére is, ahol a szenzációhajhászás nyert teret. Nagyobb telelősségérzetre, a valóban súlyos szociális problémák épr.ó szellemű megközelítésére lenne szükség. — A pápalátogatás elsődlegesen a magyar egyház, a hívok eseménye . .. Nos. én azt hiszem, hogy a pápalátogatás arra serkenti az egyházat, hogy a szervesun vett hitéletben! újjáépítés mellett erősítse emberbarát, karitatív tevékenységét, amelyre a társadalom egves rétegé nek elszegényedése miatt rmnd fokozottabb szükség van. Ám hozzátehetem, én kedvező fejleményt szeretnék remélni az egyház belső életében is, minthogy az eltelt négy évtized nem múlt el nyomtalanul sajnos a katolikus egyházon belül sem. Ez a túlélés időszaka volt, amikor az egyháznak a deklaráltan materialista szemlélet állami politikájával kellett szembenéznie. így az egyház „elhalását" siettető adminisztratív intézkedésekkel, az egyházba. való behatolás módszereivel. Akik benne éltünk, nap mint nap átéreztük ezt. Ám említhetem Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napját, a két hőst, az egyaránt táborfogoly marxista párttitkár és a baptista lelkész sorsát. A magyar egyház vezetői, papjai állandó nyomásnak voltak kitéve Közöttük volta!; hősök és — fogalmazzuk talar úgy — alkalmazkodók. Ám ne felejtsük el. az Úristen az egy-
