Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-20 / 8101. szám
Népszabadság, 1991. augusztus 13. házat a vértanúk vérével és a bölcs egyházpolitikusokkal vezeti. Mindkettőre szükség volt és van. Emlékszem az öreg Esti Miklós egy mondatára: „Amikor az ember viharban, esőben halad célja felé, a nadrágja besározódik. Ez nem baj, a lényeg, hogy mindig lássa a célt és aíelé haladjon. Ne rettenjen meg, s ne torpanjon meg a langyos pocsolyában.” Tudom, voltak ilyen utóbbiak is, ám én, aki belülről követtem mindezt végig, nyugodtan állíthatom, hogy csak kevesen. Szeretném remélni, hogy az egyház — éppen a pápalátogatásból kisugárzó üzenet megértésével — a megerősödés, a megújulás és nem a számonkérés útját kívánja majd követni. Morus Tamás példája kívánkozik, aki tudta, hogy majd egyszer a lelkiismeretünk alapján ítéltetünk meg. Én, ismétlem, azért merhetem felvetni így a kérdést, mert hem tartoztam az időszak kedvezményezettjeihez. Sajnálom, ha egyesek otthon nem hajlandók belátni, hogy nem egyformának születtünk; s most mindenáron győzni. ítélkezni akarnak a mások minősítésével. A pápa a hétköznapi mártírokért mond imát, s olyan időket éltünk, amikor majd valamennyien ezekké váltunk, ki ezért, ki azért. Ismétlem, remélem, hogy a pápalátogatás ezt a belső megbékélést szolgálja. Mert félő, hogy az egyházban bomlást idéz elő ez a számonkérés, amelyet ráadásul egyesek még próbálnak megideologizálni is — Nagykövet úr, végül arra a véleményére lennék kíváncsi, hogy ön szerint bármely politikai párt avagy társadalmi erő klsajátíthat- Ja-e magának a pápalátogatás „gyümölcseit”? — Nem -tudok arról, hogy lenne egyáltalán erre kísérlet. Nézze,, a beszélgetés elején már említettem, hogy a pápalátogatásra a meghívás még az előző kormányzattól származik. A programot otthon is mindenki ismeri, tehát nem szükséges bizonygatnom, hogy egyetlen párt sincs kivételes helyzetben. Ez — beavatkozás egy ország belügyeibe — egyébként is teljesen idegen a pápa gyakorlatától. II. János Pált magyarországi látogatásán három egyházi személyiség kíséri majd végig. Ismétlem tehát, indokkal, joggal sem a kormány, sem párt nem sajátíthatja ki a maga részére a látogatást, ez az egész nemzetnek szól. Más kérdés viszont, hogy a pápa megnyilatkozásaival, azok általános elveivel, amelyek a keresztény tanításból fakadnak, mely párt avagy pártok azonosulnak, melyek vállalják azt fel, s találnak közös pontokat az etikai-erkölcsi eszmékkel. Ám ezúttal is hadd elevenítsek fel egy emlékemet. Márton Áron püspök és Illyés Gyula között közvetítettem. Az író szerette volna elküldeni „Kháron ladikjánt”, ám elbizonytalanodott, hogy ateistaként tehet-e ilyen gesztust. A püspök válasza: „Mondd meg Gyulának, hogy olvastam könyvét, meggyőződésem, egy az igazságkeresők közül, aki viaskodik Istenével, mint Jákob az Angyallal.” Nos, tudjuk, hogy Illyés végül hívőként halt meg. A lényeg nem ez. Márton Áron gondolatához híven, nekem meggyőződésem, hogy a pápalátogatás az igazságkeresőkhöz szól,, hívőkhöz és nem hívőkhöz egyaránt. Ha úgy tetszik, pártkötődéstől avagy pártszimpatizánsoktól függetlenül. A pápa beszédeiből adódnak majd azok az eszmék, elvek, amelyek hozzájárulhatnak az egységesebb nemzeti gondolkodáshoz, megteremthetik azt a bizonyos toleranciát, amelyre politikai életüknek oly nagy szüksége van. Ortutay L. Gyula
