Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Heti Magyarország, 1991. augusztus 9. C-St Hárshegyi Frigyes A gazdasági fordulat éve: 1992 Az. év kezdetet rettegve várta mindenki, mond­ván, hogy a tavaly lecsökkent KGST-kereskcde­­lem még mindig 30%-ban szerepel külkereskedel­münkben. Már tavaly elég sok állami vállalat ne­héz helyzetbe került, azok, akik nem tudlak piac­váltásra kényszerülni, vagy jelentős mértékben csökkentettek termelésüket. Valóban nagy kérdője­leink voltak, éppen ezért azt prognosztizáltuk, hogy ez a nagy piacváltás feltehetően óriási csere­arány-romlással is jár, és fizetési mérleg deficit nél­kül nem képzelhető el. Éppen ezért 1,2 milliárd dollár folyó fizetési mérleghiányt terveztünk és egyeztettünk az INF-fel. Erre épül a hároméves programnak az első éve. Az INF erre az. évre 1,1 milliárd dollárnak megfelelő összeget bocsát a ren­delkezésünkre, gyakorlatilag ezzel finanszírozná ezt a feltételezett 1,2 milliárd dollárnyi folyó fize­tési mérleghiányt. Hogy miért baj a folyó fizetési mérleghiány, azt nem kell nagyon magyarázni! Egyrészt tavaly a konvertibilis mérleg pozitívre fordult, hosszú-hosszú évek negatív eredménye után, ezt nem ártott volna megőrizni ahhoz, hogy a nemzetközi pénzpiacok és a tőkebefektetők bizal­mát erősítsük. Arról nem is beszélve, hogy vala­honnan' finanszírozni kell a hiányt, vagyis hitelt kell felvenni! az olyan „sorscsapások"cllenére is, mint a KOST--piacok teljes összeomlása, jelentős hiány nem alakul ki. A felté­telezésemet megerősíti a június előzetes adata, amely szerint a folyó mérleg hiánya 40—50 millió dollárra le­helő. F.z. azt jelenti, hogy az. első fclcv folyó fizetési mér­leghiánya valahol a 150 és 2(X) millió dollár közölt van. Ha az. első féléviink így zár, nem látom be, hogy miért kellene attól rettegni, hogy a második félévben valami tragédia történik. A mii nein is beszélve, hogy az. időjá­rás kedvező, és a mezőgazdaság valószínűleg rekord ével fog teljesíteni. így vagy úgy, azt mindenképpen le­szögezhetjük és megállapíthatjuk: az a eél, hogy a folyó fizető mérleghiányon keresztül ne keletkezzen újabb adósság, vagy jelentős mértékben ne növekedjen az or­szág adóssága. Fzt cl tudjuk érni az. idén. F.zcnkíviil még egy pozitív jelenségre szeretném fel­hívni a figyelmet. A tőkemérleg alakulása, a közvetlen befektetések május végéig már 400 millió dollárt lesz­nek ki, újabb l'efeklctésekbc. Hogy ezen felül mennyi tárgyi apport jött lx:, azt csak sejteni lehel. Fz mimlcji­­kép|XMi azt jelenti, ha lenne is a folyó fizetési mér lég­ben hiány, az, első félévben nem kell emiatt hitelt felven ni. F.zl bőven kompenzálja a lőkclx'hozatal. ami azt je­lenti, hogy az. országnak nem kell tovább cladósrxlnia. Az adósságot fizetni kell! Sikeres az első félév A prognózis hál’ Istennek nem váll valóra. 1991 első félévének az. eredménye — ami ugyan még nem végleges — sokkal, de sokkal jobb a vártnál. Annak el­lenére, hogy a legrosszabb rémálmaink válnak valóra, meri a Szovjetunióin! gyakorlatilag nem lehel exportál­ni fizetésképtelenségük miatt. A bolgár, román piac már tavaly sem volt jelentős. Az öt hónap külgazdasá­gi mérlege összesen 150 millió dollár deficitet mulat. 3.H milliárd dollár volt az. export (kerekítve), és 3,9 mil­liárd dollár az im|x)rt. Hz azt jelenti, hogy a gazdaság képes volt az. átállásra. Az. 1,2 milliárd dolláros folyó fizetési mérleghiányt úgy prograsztizálluk, hogy azzal a külkereskedelmi mérleg egyensúlyban lesz. Ha ezt el­érjük. akkor is másfél milliárd dollárnyi kamatfizetés van a folyó fizetési mérlegben, tehát ezt kellene vala­milyen többletbevételnek kompenzálnia. Az. előrejelzé­sek azt mutatják, hogy a turizmusból származó többlet­bevétel háromszáz milliót fedez, így maradna meg az. 1.5 milliárdhól az. 1,2 milliárd, mint hiány. Most május végén ez. a hiány csak 133 millió dollár. Ma az. ország öl hónap alatt a fizetési mérlegében, a folyó fizetési mérleg egyenlegeként csak 133 millió dollár mínuszt mutat, olt nem lehet túl nagy baj! A KGST-piac összeomlásának ellenére... Hz egyébként — ha összehasonlítom a 150 millió dollár külkereskedelmi mérleghiányt a 133 millió dol­lár folyó fizetési mérleghiánnyal — nagyjálxil két dol­got jelent. Egyik, hogy a külkereskedelmi mérleg ered­ménye lesz tulajdonképpen a folyó fizetési mérleg eredménye is, másrészről [Kaiig azt mulatja, hogy van­nak olyan egyéb többletbevételeink, amelyek a kamat­­lei beket túlnyomó részben fedezik. Ilyen elsősorban -- minden rémhír ellenére — a turizmus. I.chcl, hogy létszámban csökken, de a bevételt nézve nem csökken, sőt nő, havonta 20—30 millió dollár többlettel. Ide tar­toznak az úgynevezett azonosíthatatlan bevételek, ame­lyek havonta 60—70 millió dollár többletet mutatnak. Hz. a két összeg együtt már havonta 100, míg a kamat­kiadások 120—130 millió dollárt tesznek ki. I rhát lát­ható, hogy a folyó mérleg egyéb bevételei kiegyenlítik gyakorlatilag a kamatfizetéseket. Úgy néz ki. hogy a külgazdasági átállás megtörtént. Az utóbbi .időben a parlamenti képviseléík szájából, és sajnos más polilikusoktéil, államtitkároktól is elhang­zott olyan eszmefuttatás, hogy jó lenne azt a kamallizc test valamilyen formában visszaszerezni. A legkülön­bözőbb okoskodások hangzanak cl. többek közöli az, hogy kérjük meg az egyes hitelező bankok kormánya­it, „hassanak oda",hogy ezt a kamatot beruházások for­májában forgassák vissza. Ezek a kijelentések és ezek az eszmefuttatások egész egyszerűen nem lépik túl a di­lettantizmus szintjét. Egy ország pénzügyi rendszeré­nek lényege, hogy a pénzügyi rendszere működjék, az meg nem működhet anélkül, hogy a felvett hiteleket és annak kamatait ne fizetnék pontosan. Nem lehel min­denféle őrült, dilettáns ötletekkel rákényszeríteni a hite­lezőt, hogy a kamatot, amit kapott, azt fektesse be az. adós országba. Volt olyan ötlet is, hogy az, egyes nyu­gati kormányok a költségvetéseikből fizessék ki a mi kötelezettségeinket a hitelező bankjainknak, azután majd mi ezeknek a kormányoknak forintban megtérít­jük azt. Ilyen gyerekes ötletekkel próbálkoznak „politi­kusok”, hogy népszerűvé váljanak, és a választók előtt valamilyen fantasztikus dolgot produkáljanak. Ezek mind szemfényvesztésbe illő dolgok, és ilyeneket leg­feljebb csak a tudományos-fantasztikus irodalom ismer. Nekünk az. a fonlcrs, hogy a privatizáció és a struktú­raváltás haladjon, és a külföldi tőkebefektetések növe­kedjenek. Az. adóssághoz, annak „kezeléséhez" nem le­het hozzányúlni. Egyébként sem szeretem ezt a szót, hogy adósságkezelés, mert egy beteget lehet kezelni, az adóssággal egyet lehet csinálni: ha csöngél az. óra, akkor fizetni kell, és arra törekedni, hogy a szükséges tőke vagy hitel rendelkezésre álljon. Ezt az ország még az. idén eléri. Az idén 4,6 milliárd dollár hitclfélvcíéffel, illetve forrásbevonással számolunk. Mintegy 1,2 milliárd fo­lyó fizetési mérleghiánnyal, 2,4 milliárd dollár lejáró hitel visszafizetéssel kalkuláltunk, és I millió dollárral szerelnénk növelni a valutatartalékainkat. így a nettó hitelfelvételi igény csak 3,6 milliárd dollár lenne. Nos, ennél kisebb lesz, mert a folyó fizetési mérleg hiánya nem lesz 1,2 milliárd dollár, ez nem fogja meghaladni az 500 milliót. Erre megvannak a kereteink, hiszen nem véletlenül kötöttünk megállapodásokat nemzetkö­zi pénzügyi szervezetekkel, a Világbankkal, a japán cx­­|x>rt-, import bankkal és a Közös Piaccal. Ezek a lorrá­­sok 2 milliárd dollárt lesznek ki, 500 milliótól egymilli­­árd dollárra lehelő a működő töke az országban, egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom