Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
Beszélő, 1991. augusztus 3. Bemáth(y) Sándor: Az Új Hölgyfutár címlapja .Gondoljunk csak bele, milyen - teljesen jogos - világbotrány lett volna belőle, ha az .Új Hölgyfutár* maszturtáto obszcén párosa egy magyar folyóirat címlapján valamely^ etnikai vagy vallási kisebbség által tisztelt szimbólumot - mondjuk a Dávid-csillagot vagy egy szerb kettőskeresztet - veszi közre!* (Szeleczky Zoltán: A .Bogdán-ügyről* alulnézetben, MDF-fratóóhirek [Bizalmas], július 11., 21. oldaL) Szeleczky Zoltán nyitott kapukat dönget. Bemáth(y} Sándor rajzán jól látható az ötágú csillag, a mohamedán félhold és a Dávid-csillag. Világbotrány! tanúsítsanak mérsékletet a szocialista állam* védelem passzusainak kiaknázásában. Erre a művelt helyettes főügyész igencsak félrevezető értelmezésben meglobogtatta a Házban az Emberi Jogok és Alapszabadságok Európai Konvenciójának állítólagos engedélyét az ilyen és hasonló eljárásokra. A 10. cikkely kérdéses, a helyettes főügyész úr által felolvasott bekezdése teljes terjedelmében így szól: (2) E szabadságjogok gyakorlása a hozzájuk kapcsolódó kötelessexek és felelősségek következtében alávethető az olyan formaságoknak, feltételeknek, megszorításoknak vagy büntető szankcióknak, amelyeket törvény ír elő, és amelyeket egy demokratikus társadalomban elkerülhetetlenné tesz a nemzetvédelem, az ország területi egységének vagy közbiztonságának érdeke, a közrend és a bűnözés megelőzése, a közegészség és a közerkölcs ügye, mások jó hírnevének vagy jogainak védelme, a bizalmasan kapott tájékoztatás nyilvánosságra hozásának megakadályozása, az igazságszolgáltatás tekintélyének és elfogultságának m «őrzése A szomorú csak az, hogy a jogállamiság újdonsült bajnokain valóban látni lehetett, elhiszik a tudós válaszolónak, hogy az állam ily módon Nvugat-Európában akármikor büntetést szabhat ki politikai nézeteket nyilvánosságra hozó könyvek, folyóiratok, rajzok megjelentetéséért a közerkölcs védelmében, illetve hát pusztán azon az alapon, hogy tartalmuk nem tetszik a kormányfőnek vagy koalíciójának. A jakobinus diktatúra alkotmánya hirdette meg először a feltétlen polgárjogok feltételekhez kötésének eszméjét, a jogokkal való visszaélés gumiparagrafusokban deklarált tilalmát s azt, hogy nincs demokrácia a demokrácia ellenségeinek. De van. „A szólásszabadság - mondta leghíresebb verdiktjében a néhány hete nyugalomba vonult alkotmánybíró, az amerikai Thurgood Marshall -.mindenekelőtt azt jelenti, hogy a hatóság nincs felhatalmazva arra, hogy a kifejezést mondanivalója, eszméi, témája vagy tartalma alapján korlátozza." Majd hozzátette, s itt a teljes politikai szólásszabadság ismert doktrínájára, az úgynevezett New York Ttmes-szaMy indoklására utalt, hogy „a közlés bármely tartalmi korlátozása semmibe venné azt a »mély nemzeti elkötelezettséggel vallott elvet, hogy közügyekben a vitának akadálytalannak, robusztusnak és szélesen nyitottnak kell lennie«". Nem lenne helyes arra spekulálni, hogy nekünk itt abba az alkotmányos demokráciába kell beletanulnunk, ami az óceán innenső partján érvényes. Amikor az Európai Bíróság szembekerült a „demokratikus társadalomban elkerülhetetlen' fordulat pontos értelmezésének kérdésével - a Sunday Tímes-ügyben, lásd European Human Rights Reports (Az emberi jogok európai esettára), 1979, főleg a 27S-277. oldalakon, vő. Eric Barendtnek a szólásszabadság európai és amerikai alkotmányjogát összehasonlító, a pécsi egyetemen tanított könyvének elemzéseivel; Freedom of Speech (Szólásszabadság), Oxford, második, bővített kiadás, 1989 -, akkor kifejezetten az amerikai alkotmányjog filozófiájára utalva szögezte le, hogy csak akkor hagyja majd jóvá a bekezdésre hivatkozó állami beavatkozást, ha a kormányzat a megfelelő törvényes szigorúsággal előzőleg bebizonyította kérelmében, hogy azt az adott meghatározott körülmények között jégetó társadalmi szükség’ teszi nélkülözhetetlenné Krokovay Zsolt
