Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Beszélő, 1991. augusztus 3. £3 Bűnpártolás és bűnsegély Szüneteltetik vagy csendben lezárták a Carlos-ügyet? Közvéleményünk elfeledte CarlosL Aktuális heti botrányaink - a média­­alelnükök kinevezése, a szakszerve­zeti vagyon gyors ütemű privatizálá­sának ügye - kiszorította a köz tuda­tából, s a sajtó is jóváhagyólag vette tudomásul a legfőbb ügyész közlemé­nyét, miszerint az egyéves nyomozás során nem sikerült tisztázni a hírhe­­dett terrorista magyar barátainak büntetőjogi felelősségét A magyar kapcsolat felelősségre von­hatóságának kulcskérdése, hogy azok, akik Carlosszal együttműköd­tek, akik magyarországi tartózkodását lehetővé tették, akik erre parancsot adtak, illetve ezért a politikai felelős­séget viselték, bűnpártolói vagy bűnse­géd:i minőségben támogatták-e Carlo­­sék tevékenységét A bűnpártoló „se­gítséget nyújt ahhoz, hogy az elköve­tő a hatóság üldözése elől menekül­jön", anélkül hogy vele erről előzőleg megegyezett volna. A bűnsegéd ezzel szemben segítséget nyújt a bűncse­lekmény elkövetéséhez. A bűnpártoló legsúlyosabb büntetése - következés­képp a cselekmény elévülési ideje -öt ér; így az 1985-ben elkövetett bűn­pártolás miatt jelenleg semmiféle el­járás nem folytatható. A bűnsegéd büntetése ellenben megegyezhet az elkövetőével; ez esetben - lévén szó terrorcselekményről és emberölésről - az elévülési idő húsz év, az eljárás­nak tehát nincs akadálya. Dr. Kutrucz Katalin volt az első, aki a Mai Karnak adott nyilatkozatában (1990. június 27.) felvetette, hogy a terroristák segítőinek cselekménye | bűnsegélynek is minősülhet A sajtó ekkor - feltehetőleg a cikk „blickfan­­gos" címe miatt „Halálra is ítélhetik a terroristák segítőit" - hevesen tá­madta a nyilatkozót, holott ő csak a cselekmény kétféle jogi minősítésé­nek lehetőségéről szólt E sorok írója e helvt kér elnézést a ki­váló büntetőjogásztól: előző Carlos­­cikkemben (Beszélő, 199L július 13.) merésznek neveztem Kutrucz Katalin jogértelmezését Az alább közölt inter­júk előkészítése során rájöttem: a felté­telezés korántsem „merész", a bűnse­gély gyanúja ugyancsak megalapozott Erről kérdeztem két büntetőjogászt dr. Király Tibor egyetemi tanárt és dr. Ka­­bódi Csaba adjunktust „Az alapérdés az, hogy mi az, amit tudtak" Dr. Király Tibor véleménye Beszélő: Professzor úr, Carlos és csoportja 1979 és 1985 között több alkalommal Magyarországon .járt. Azok a belügyi szervek, amelyek kapcsolatban voltak velük, tudtak arról, hogy mit csi­nálnak, amikor nem itt vannak. Ez így önmagában bűnpártolás vagy bűnsegély? K. T.: A Carlos-ügvnek szakértője nem voltam, nem vagyok, és a jövőben sem óhajtok e kérdéskör szakértőjévé válni. A bűnpártolás és a búnsegély jogi kategóriája között nagy a különbség. A búnse­­gélynél szándékos magatartásról van szó. A bűncselekmény elkö­vetéséhez nyújtott tevőleges segítségnyújtásról, amelyik fizikai te­vékenységgel valósul meg. A gyakorlat kialakította az ún. pszichi­kai búnsegély fogalmát: valaki valamely elkövetett bűncselekmény­hez szándékerósító nyilatkozatot tett... Bűnsegélyről csak akkor be­szélhetünk, ha megvalósult bűncselekményhez nyújt valaki segítsé­get. A bűnpártolás ezzel szemben feltételezi, hogy előzetes megálla­podás nélkül, már a bűncselekmény elkövetése után nvűit valaki segítséget, például avégból, hogy meghiúsítsa a büntető eljárást. Bűncselekmény nélkül nincsen se bűnsegédi búnrészesség, se bűn­pártolás. Ami most a Carlos-ügyet illeti, az a véleménvem,^hogy itt a hivatali bűnpártolás inkább megállapítható, mint a bűnsegédi bűnrészesség. Ugyanis semmi olyan adat nem derült ki az erről megjelent írásokból, ami arra utalna, hogy egy jövőben elkövetendő és elkövetett bűncselekményhez nyújtottak volna a magyar hatósá­gok segítséget. Mindenesetre ahhoz, hogy határozott véleményt merjek formálni ebben az ügyben, minden részletet pontosan kelle­ne ismernem. Beszélő: Mi volna a jogi megítélése egy zsiványkocsma tulajdo­nosinak? A múlt században sok ilyen kocsma volt, ahová a zsivá­­nyok visszatértek, ahol megszálltak, kipihenték magukat, ott­hagyták a fegyvereiket, a rablott holmit. A kocsmáros nem vett részt a bűncselekményekben, de természetesen tudta, hogy a zsi­­ványok - zsiványok. Ezt hogy ítélte volna meg mondjuk Ráday Gedeon? K. T.: Ráday kíméletlen eszközökkel járt el a magyarországi be­­tvársággal szemben, és föl is számolta. Elképzelhető, egyrészt a már elkövetett bűncselekmény esetén a bűnpártolás. Ha azonban a kocs­máros viselkedése jövőbeni bűncselekmények elkövetéséhez, de konkrét bűncselekmények elkövetéséhez, előre megígért vagy biz­tosra vehető támogatást jelentett, akkor elképzelhető a pszichikai búnsegély minősítés. Mindenképpen a részietek fontosak ahhoz, hogy a kérdést eldöntsük. Beszélő: 1981. február 21-én Carlos csoportja merényletet haj­lott végre a Szabad Európa Rádió müncheni központja ellen, a támadásnak nyolc súlyos sebesültje volt, és igen jelentős anyagi kár is keletkezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom