Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-21 / 8102. szám
Pesti Hírlap, 1991. augusztus 16 rxtartására való törekvés fejeződik ki, tehát eleve önös ideológia. Az előző rendszer emberei azt mondták, hogy „népellenes”, ha valaki/valami az uralmukat veszélyeztette. Most mit emlegetitek a pártvezetők? Demokráciaellenes. Ez a bűvös érv, vagyis csakis ók a demokrácia, ők a szép, ők a jó. Demokráciaellenes lehet a nemzet, ha új választásokat szeretne kicsikarni, mert le szeretné váltani a bizalomvesztett parlamentet vagy a kormányt. Az ország teherbíró képessége. Ezt az objektív mércét mind az úgynevezett szocialista vezetők, mind a demokratikus kormányzat üres szólamé tette. Az utóbbi ezt a komoly érvet azzal gyengítette, hogy a saját fizetésénél nem gondolt vele, akár a gazdasági vezetők, akár az apparátus, akár az önkormányzatok bérezésének megállapításánál tapasztalhattuk. Ez nemcsak igazságtalan, de máig irritálja az átlagembert, hiszen bizonyítva Iája, hogy a hatalmon lévők most is vizet prédikálnak, de bort isznak. Ha ezt szemrebbenés nélkül teszik, akkor megerősítik azt a feltevést, hogy bizonyos kiváltságokat — ilyen súlyos helyzetben is — természetesnek tartanak, úgy vélvén: megszolgálták az elmúlt évtizedekben. Nos, a volt MSZMP-funkcionáriu8ok aligha. OKOS ELIT - BUTA TÖMEG Demagógia. Szeretik demagógnak nyilvánítani azt, aki rendjüket veszélyezteti. Egy biztos: valakit demagógnak nevezni a legnagyobb demagógia. Okos elit, buta tömeg. Ezt így soha nem mondta ki a demokratikus elit, de már a népinemzeti szárnnyal bíró pártot lemucsaizta. Az egypártnál hasonló szólam volt a „tömegek uszályába kerülés". A kozmopolitumus, mint az internacionalizmus mostohatestvére inkább az elit kemény magjára jellemző, akik idegen nyelveket beszélnek, 6ok barátjuk van külföldön, a nemzeti jelzőt szinte pejoratívnak érzik, ók a gazdagjövő emberei, ami 20-50 év múlva jöhet el. És addig? Addig jobb lenne a szegény mában megmaradni, erősíteni hazafiságunkat, csökkenteni a széthúzást határainkon belül. Egy kis nemzet könnyen a nagyobbak gazdasági gyarmatává válhat, ha legjobb fiai egyoldalúan külföldre kacsingatnak (Gazdasági gyarmatnak nevezném azt az országot, amelyikből a „saját” profit többségét külföldre viszik, anélkül, hogy belátható időn belül lehetőség lenne az értéklefolöző tevékenység megállítására.) Összefoglalva az úgynevezett szocialista rezsim utáni hatalmi elitről elmondottakat, felmerül a kérdés: létezhet-e bizonyos elitréteg nélkül a polgári társadalom'’ A nyilvánva; ló nem kimondása előtt gondolunk arra, hogy ; a jóléti társadalmakban gyakorlatilag tolerálják a felsó tízezer létét. Akkor itt miért ágálnánk ellene? Azért.elfogadhatatlan hazánkban az átlagember száméra most és itt ez ez elit, mert alapjaiban különbözik a nyugati társadalmak gazdagjaitól, sót ott a körülmények is mások. — nem terheltek kommunista múlttal, — mások az erkölcsi viszonyok, az egyház ereje, — a tulajdonviszonyok évszázados fejlődésben alakultak ki, — az átlagembernek is jólétet biztosítanak, — a tömegkommunikáció nincs terhelve dogmán nevelt újságírókkal, — demokráciában jártas, erős középréteg található, p — nincsenek diktatúrában választott alkotmánybírói. Ha nálunk ilyen körülmények között egzisztáló, a diktatúra maradványaitól mentesített hatalmi réteg lenne, akkor nem érhetné szó a ház elejét. Akkor ez az elit a diktatúra kiváltságai után — egy elszegényedő országban még kirívóbb — előnyöket nem törvényesítene magának. . ■> A kórok: a hamvába holt békés forradalom, a rendszerváltás megtorpanása, a törvénykezés elit-centrikus volta, a jogészparlament. Diagnózis: a népfelség elve demokratikus trónfosztása. Az orvoslás egy szellemi-környezetvédő, egy politikai érdekvédó-zöld mozgalom térnyerésével lehetséges, lebontani a maradványkiváltságokat és folyamatosan fékezni a hatalmasokat, közben a politikai-szegény tömegeket pozitív diszkriminációval a hatalom közelébe engedni, hiszen a demokrácia által biztosított elvi egyenlőség átalakuló világunkban diszkriminációt jelent. Törekedjünk arra, hogy ez elit elsősorban az legyen, ami volt: bölcs és/vagy tehetős hazafiak okos szóval operáló gyülekezete, távol a politika hazugságaitól.