Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-29 / 8032. szám
Romániai Magyar Szó 1991. Április 12 Ál1 LEVÉL GAZDA JÓZSEFNEK Mind c magam, mind o család nevében köszönöm, hogy véleményedet megírtad.*) Már-már íróasztalhoz ültem, mikor nagy megelégedéssel olvashattam írásodat. Mivel azzal teljesen egyetértek, részemre csak ügyünk továbbgondolása maradi, tn is azt reméltem ét vártam, hogy közösségünk valamelyik „hivatásos“ tagja fog nyilatkozni, de úgy látszik, ők vagy ; mással vannak elfoglalva, vagy nagyságukhoz mérten túl kicsinek tartják e kérdésben szavukat hallatni. Pedig, úgy érzem és gondolom, jelenleg helyzetünk „lenni vagy nem lenni" sorskérdése ez, s mint ilyent, csak elhallgatni lehet, kikerülni nem. Te nem tudtál hallpatni. ezért engedd meg, hogy magamhoz öleljelek. Lehet, hony ez ölelésbe egyéni sorsunk belekeseredik, én NÉZŐPONT mégis megteszem, hogy tudassam: nem vagy egyedül, s családunk nagy része ugyanígy gondolkozik, illetve a Te és dr. Éva Maria Bárki véleményével egyetért. Érzelmének kifejezésmódján esetleg lehet vitatkozni, de az ebből fakadó szándékkal nem. Tiszta érzelem csak igaz szándékot szülhet, az övé pedig az. A féltésnek lehetnek fokozatai, s lehet, hogy fölfokozott formában alaptalan, s így káros, de sajnos, ez esetben a Te és Bárki asszony nemzet - féltése valós alapokon nyugszik. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, megsértődött testvérünktől kérdezem: c nagyon kemény harc. amit eddig vívtak, milyen eredménnyel járt? Kém hozom fel az autonómia kérdését. Te ezt már mentetted. Anyanyelvűnk hivatalos nyelvként való elismerését is csak épven megemlítem, pedig e nélkül ügyünk lefejezett. Ennek ellenére, nem sok szó esett róla az elmúlt év folyamán. De megkérdezem — az egyetemünk kérdése mintha már el is lenne temetve — hány magyar iskolát sikerült beindítani a választások óta? Ügy tudom, az első heti sikereket e téren is csak visszaesés követte. Az érthető, hogy az alkotmány első pontját o többség megszavazta, de az már kevésbé. hogy 41 képviselőnk közül csak 12-en szavaztak ellene. Lehet, hogy ezek sem voltok mind magvarok.**) 29 küldöttünk méa c saját létezését is kétségbe vonta, mert c tartózkodás a kétely kifejezője. Vagyunk is, nem is, ez részemre felfoghatatlan. Kos ez c baj, s ez Eva Maria Bárki nooodalmának it a forrása. 0 bizonyára jobban tudja. mint mi — mert ö ott volt és ott van, ahol az események zajlanak —, hogy meohizottaink külföldön miként képviseltek bennünket. Valószínű, hogy ott is c meooszlott képviselet árnyéke vetült szomoni sorsunkra. A hálás értékelés nem marad: el, azt — még jóformán haza sem jöttek — o televízió elnöke tudomásunkra hozta. Ha már a televíziónál tartunk, fölvetették-e valahol a választások óta a magyarországi televízió adásainak vételét Erdély területén? Ezt pedig a hatalom is megígérte, s ez igazán nem terhelné a román televízió költségvetését. Akkor mi a kifogás ellene? En tudom, mi tudjuk — elszakítani az anyaországtól, s így szellemi táplálék nélkül elsorvasztani —, de vajon tudják-e azok is, akiknek tudniuk kellene? Elítélendő az, aki szándékosan megsért másokat, de vajon milyen jelző illeti az oktalan megsértődőt? Tegnap sértette az iskolaügy, s szeparatizmussal vádolták, sértették a kétnyelvű táblák. Most már- i cius 15-e idegesítette. Ezt ne csináljuk úgy. mint a múlt évben. Hát nem csináltuk. De ' hogy csináljuk a jövőben? Mi lesz, ha — ami már jelenleg is sokakat — puszta lé- ; tünk is sérteni fogja? Szó nélkül engedjük j c kötelet nyakunkra tenni, hogy a bakót j meg ne sértsük? Teljesen adji/nk fel magunkat, s elégedjünk meg annyival, hogy egyegy képviselőnk a többség nem tetszése ellenére ü u küzdőtérre lép? Kagyor, szomorú kép ez. Tudom, van. akiket szórakoztat, de nekem sir a lelkem, mikor látom. Sokszor gúnyt űznek belőlünk. Külföld felé velünk, „a második legnagyobb párt“ létezésével bizonyítgatják a demokráciát.. s Jcö;ben demonstrációs eszközökké váltunk csupán. Ök a győzelem biztos tudatával, mi teljesen reménytelenül vesszük fel a harcot. Harcot? Hát lehet itt ilyen erőkülönbség mellett csatáról beszélni? Csatározásról igen. de csatáról nem. ök csak erejük fitogtetásához használnak fel. s mi e mutatványban elvállaljuk a szerepet. Kern tudom, hogyan bizonygatná erejét „Góliát", ha egyszer csak mi nem jelennénk meg az arénában, s hiányzásunk okát azon emberjogi szervezeteknek is tudtára ndnók, akik helyes információ hiányában vagy éppen a mi félretájékoztatásunkra — mint tegnap másokat — holnap a Vatra vezetőit is magas kitüntetésben részesítik. Az értékrendek úgy összezavarodtak bennem, hogy alig tudok eligazodni bizonyos dolgokban, mégis úgy gondolom: csak a győzelem reményében vívott csatában hősiesség elesni: a biztos vereség tudatában harcolni bárgyúság. Sokszor alig tudom eldönteni, c gyáva, de élő nyúl s c kitömött oroszlán közül melyiknek volt vagy van igaza? (...) Hitem nagyon megfogyatkozott, de amikor olyar. írást olvasok, mint a Tiéd. megint visszalopakodik belém c reménység, s úgy tudom, igy van vele kicsi népünk jó része is, ezért kérlek, szólj gyakrabban. Jelentkezésedet, jelenllétedet várva ölel, TORÓ ÁRPÁD 11 / •) Lásd RMSZ 1991 GTS— 376. szám *•) Az F.MDSZ-kép viselők testületileg tartózkodtak (szerk. megj.)
