Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-29 / 8032. szám

Romániai Magyar Szó 1991. Április 12 Ál1 LEVÉL GAZDA JÓZSEFNEK Mind c magam, mind o család nevé­ben köszönöm, hogy véleményedet megír­tad.*) Már-már íróasztalhoz ültem, mikor nagy megelégedéssel olvashattam írásodat. Mivel azzal teljesen egyetértek, részemre csak ügyünk továbbgondolása maradi, tn is azt reméltem ét vártam, hogy közössé­günk valamelyik „hivatásos“ tagja fog nyi­latkozni, de úgy látszik, ők vagy ; mással vannak elfoglalva, vagy nagyságukhoz mérten túl kicsinek tartják e kérdésben szavukat hallatni. Pedig, úgy érzem és gondolom, jelenleg helyzetünk „lenni vagy nem lenni" sorskérdése ez, s mint ilyent, csak elhallgatni lehet, kikerülni nem. Te nem tudtál hallpatni. ezért engedd meg, hogy magamhoz öleljelek. Lehet, hony ez ölelésbe egyéni sorsunk belekeseredik, én NÉZŐPONT mégis megteszem, hogy tudassam: nem vagy egyedül, s családunk nagy része ugyanígy gondolkozik, illetve a Te és dr. Éva Maria Bárki véleményével egyetért. Érzelmének kifejezésmódján esetleg lehet vitatkozni, de az ebből fakadó szándékkal nem. Tiszta érzelem csak igaz szándékot szülhet, az övé pedig az. A féltésnek lehet­nek fokozatai, s lehet, hogy fölfokozott for­mában alaptalan, s így káros, de sajnos, ez esetben a Te és Bárki asszony nemzet - féltése valós alapokon nyugszik. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, megsértő­dött testvérünktől kérdezem: c nagyon ke­mény harc. amit eddig vívtak, milyen ered­ménnyel járt? Kém hozom fel az autonó­mia kérdését. Te ezt már mentetted. Anya­nyelvűnk hivatalos nyelvként való elisme­rését is csak épven megemlítem, pedig e nélkül ügyünk lefejezett. Ennek ellenére, nem sok szó esett róla az elmúlt év folya­mán. De megkérdezem — az egyetemünk kérdése mintha már el is lenne temetve — hány magyar iskolát sikerült beindítani a választások óta? Ügy tudom, az első heti sikereket e téren is csak visszaesés követte. Az érthető, hogy az alkotmány első pontját o többség megszavazta, de az már kevés­bé. hogy 41 képviselőnk közül csak 12-en szavaztak ellene. Lehet, hogy ezek sem vol­tok mind magvarok.**) 29 küldöttünk méa c saját létezését is kétségbe vonta, mert c tartózkodás a kétely kifejezője. Vagyunk is, nem is, ez részemre felfoghatatlan. Kos ez c baj, s ez Eva Maria Bárki nooodalmá­­nak it a forrása. 0 bizonyára jobban tud­ja. mint mi — mert ö ott volt és ott van, ahol az események zajlanak —, hogy meo­­hizottaink külföldön miként képviseltek bennünket. Valószínű, hogy ott is c meo­­oszlott képviselet árnyéke vetült szomoni sorsunkra. A hálás értékelés nem marad: el, azt — még jóformán haza sem jöttek — o televízió elnöke tudomásunkra hozta. Ha már a televíziónál tartunk, fölvetették-e valahol a választások óta a magyarországi televízió adásainak vételét Erdély terüle­tén? Ezt pedig a hatalom is megígérte, s ez igazán nem terhelné a román televízió költségvetését. Akkor mi a kifogás ellene? En tudom, mi tudjuk — elszakítani az anyaországtól, s így szellemi táplálék nél­kül elsorvasztani —, de vajon tudják-e azok is, akiknek tudniuk kellene? Elítélendő az, aki szándékosan megsért másokat, de vajon milyen jelző illeti az oktalan megsértődőt? Tegnap sértette az iskolaügy, s szeparatizmussal vádolták, sértették a kétnyelvű táblák. Most már- i cius 15-e idegesítette. Ezt ne csináljuk úgy. mint a múlt évben. Hát nem csináltuk. De ' hogy csináljuk a jövőben? Mi lesz, ha — ami már jelenleg is sokakat — puszta lé- ; tünk is sérteni fogja? Szó nélkül engedjük j c kötelet nyakunkra tenni, hogy a bakót j meg ne sértsük? Teljesen adji/nk fel magun­kat, s elégedjünk meg annyival, hogy egy­­egy képviselőnk a többség nem tetszése el­lenére ü u küzdőtérre lép? Kagyor, szomo­rú kép ez. Tudom, van. akiket szórakoz­tat, de nekem sir a lelkem, mikor látom. Sokszor gúnyt űznek belőlünk. Külföld felé velünk, „a második legnagyobb párt“ lé­tezésével bizonyítgatják a demokráciát.. s Jcö;ben demonstrációs eszközökké váltunk csupán. Ök a győzelem biztos tudatával, mi teljesen reménytelenül vesszük fel a harcot. Harcot? Hát lehet itt ilyen erőkü­lönbség mellett csatáról beszélni? Csatá­rozásról igen. de csatáról nem. ök csak erejük fitogtetásához használnak fel. s mi e mutatványban elvállaljuk a szerepet. Kern tudom, hogyan bizonygatná erejét „Góliát", ha egyszer csak mi nem jelen­nénk meg az arénában, s hiányzásunk okát azon emberjogi szervezeteknek is tud­tára ndnók, akik helyes információ hiányá­ban vagy éppen a mi félretájékoztatásunk­ra — mint tegnap másokat — holnap a Vatra vezetőit is magas kitüntetésben ré­szesítik. Az értékrendek úgy összezavarodtak bennem, hogy alig tudok eligazodni bi­zonyos dolgokban, mégis úgy gondolom: csak a győzelem reményében vívott csatá­ban hősiesség elesni: a biztos vereség tu­datában harcolni bárgyúság. Sokszor alig tudom eldönteni, c gyáva, de élő nyúl s c kitömött oroszlán közül melyiknek volt vagy van igaza? (...) Hitem nagyon megfogyatkozott, de ami­kor olyar. írást olvasok, mint a Tiéd. me­gint visszalopakodik belém c reménység, s úgy tudom, igy van vele kicsi népünk jó része is, ezért kérlek, szólj gyakrabban. Jelentkezésedet, jelenllétedet várva ölel, TORÓ ÁRPÁD 11 / •) Lásd RMSZ 1991 GTS— 376. szám *•) Az F.MDSZ-kép viselők testületileg tartózkodtak (szerk. megj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom