Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-03 / 8015. szám

Népszabadság, 1991. március 27.

NYUGDÍJ, UTALVÁNY. SEGÉLYEZÉS

A bérből kellene megélni

(Munkatársunktól.).

Csaknem egymillió állampolgár ma Magyarországon mindenféle szempontból szegénynek tekinthető. Át kell alakulnia tehát a segélyezési rendszernek, általában a szociálpolitikának. Erről beszélgettünk dr. Kakuszi I stvánnal, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkárával.

— Mennyi pénze van dóm a , szociálpolitikának?

— A lakosság összes jövedelmének körülbelül a 40 százaléka, amelyből a pénzben! szociális ellátások mértéke valamivel több, mint 400 milliárd forint. Ezt egészítik ki a természetbeni juttatások; nagyobbik részük a társadalombiztosításon keresztül jut a lakossághoz. Viszonylag kevés pénz van a tárca kezében. A parlament 3,8 milliárd forin tot szavazott meg a nevelési segély (kiegészítésére. Ezenkívül van félmilliárd forint szó ciális programok, pályázatok finanszírozására. Továbbá 400—500 millió lesz az állami szociális feladatokat ellátó, nem állami intézmények támogatása. Bár nem a mi tárcánk költségvetésében, de jutott még 500 millió a szociális intézmények fejlesztésére is. Százmillió költhető a szociális képzésre és kutatásrafmanszírozásra. A legnagyobb összeg az önkormányzatok kezében van — eltartottanként 3000 forint.

— A felsoroltakból Agy tűnik, ■ pénz aránylag nem U kevés. A Világbank viszont asért bírál bennünket, mert azt helyenként pasarlóan, nem Jól célzottan osztjuk

, el. Hogyan képzeU a tárca a ezot dálpoUtlka jövőjét:

— Előttünk a társadalom-. biztosítás reformja. Az elsődleges feladat a nyugdíj-, illetve az egészségügyi biztosítás szétválasztása, illetve második lépcsőben ezeknek az ellátási rendszereknek az átalakítása. Hogy mindkét lépcső megvalósul-e januártól, az az előkészítő munkálatoktól függ. Az idő rendkívül rövid. Én úgy gondolom, a reformot bevezethetjük lépésről lépésre is, ha közben látjuk a célt. Tehát meghirdethetjük az üj nyugdíjrendszert, de januártól csak egyes elemeit vezetjük be. Reális lehetőséget látok arra, hogy’ 1992-től rugalmasabb korhatárrendszer működhessék. A demográfiai helyzet és a munkanélküliség nem teszi lehetővé, hogy egyszerre emeljük meg a nyugdíjkorhatárt, hiszen két és fél millió az időskorú, és körülbelül ugyanennyi a gyerek

Tehát' az ország egyik fele tartja el a másikat. Hasonlóképpen lesz az egészségüggyel is.

— De közben előfordulhat, hogy a társadalombiztosítás bevételei nem fogják fedezni mai szinten a nyugdijak finanszírozását.

— Az új nyugdíjakat tudjuk majd fizetni, viszont a jelenleg folyósított járandóságok értékét aligha őrizhetjük meg, miután a nyűgdíjrendszer változása ezt is érinti. Valószínűleg a nyugdíjbiztosítás előbb-utóbb támogatásra szorul a költségvetésből, már csak azért is, mert a társadalombiztosítási járulék mértékét csökkenteni kellene. A 43 százalékos TB-járulék és az ehhez még jövő 10 százalékos nyugdíjjárulék ugyanis negatívan hat a gazdálkodásra. Viszont akkor fel kell készülnünk arra, hogy a társadalombiztosításnak esetleg nem lesz módja az ellátások reálértékéhek megőrzésére.

— A nyugdíjrendszer átalakítása mellett a ssodíjpolitika másik

nagy kérdése: ml ftesz a családi támogatással?

— A legfontosabbnak én is a gyermekes családok támogatási rendszereinek megújítását tartom. Az egyik ilyen a gyes és a gyed rendszerének tisztázása.

— Beszélik, hogy megszűnik • gyed.

— Valaminek maradnia kell, most az látszik valószínűnek, hogy a gyes marad meg, de egy magasabb összegű ellátással. A családokat érintő másik ellátás a családi pótlék. Ennek mai rendszere is tele van problémával, például a nagy jövedelmű családok ugyanakkora támogatást kapnak, mint az alacsonyabb jövedelműek. Abba az irányba kell mennünk, hogy az alacsonyabb jövedelmű családokat nagyobb mértékben támogassuk, főként a fiatalokat, illetve a gyermeküket egyedül nevelő szülőket.

— Ha mér a gyermekeknél tartunk, ae kerüljük meg a Világbank kritikáját. Szerintük éppen a gyermekeket kellene célzottan, hatékonyabban támogatni. Ehelyett megvonták a szociális támogatást z gyermek étkezte téttől, ét egyébként Is gondok vannak az Intézményi ellátásban, az állami gondozástól a napköziig.

— A térítési díjak szociális kedvezménye részben azért megmaradt, például a három- és többgyermekeseknél; tulajdonképpen az étkeztetés díjét emedtük az élelmiszerköltség szintjére. De az önkormányzatok Adhatnak kedvezményeket

— A VUágbank szerint ingyen Is ehetnének z gyerekek, s ez lehetne a támogatás legközvetlenebb módja.

— Nekem személy szerint tetszene ez a megoldás, csakhogy nem mindenhol van étkeztetés. De ezt a juttatást ki lehetne terjeszteni bizonyos életkorig, amiként napirenden van az a kérdés is, hogy bevezessük-e az ingyenes vagy kedvezményes iskolatejrendszert az egész országban. Ez a fővárosban szeptembertől általános lesz. Ehhez hasonló lépéseket el tudok képzelni úgy is, ha esetleg cserében a családi pótlékot kisebb mértékben növeljük. Mindenképpen a célzott ellátások körét támogatjuk majd, amint a még vitatott, várhatóan májusban bevezetendő és viszonylag szűk kört érintő tejutalványrendszert. Mintegy 150 ezer embert érintene az egész országban. A rendszeres szociális segélyben, a rendszeres nevelési segélyben részesülők, illetve a hadigondozottak kapnának tejutalványt. Erről a közeljövőben kell dönteni. Évente mintegy 500 millió forintba kerülne, aminek felét a népjóléti tárca, másik felét pedig a íöldművelésügy fizetné. Ha nem válik be, átalakítanánk pénzbeli ellátássá. A segélyrendszer általános átalakítására is készülünk. Ha nem is az idén, de lesz lakbéremelés, nőnek az energiaáraik, a víz-, csatornadíjak és persze a kamatok. A szociális segélyezési rendszert úgy kell megváltoztatnunk, hogy segíteni tudjunk a lakbér, a gázszámla kifizetésében, és átvállalhassuk a szociálisan rászorulók kamatterheit.

— On mekkorára becsüli a hazai szegénységet?

— Szegény nyilván nemcsak az, aki az utcán haldoklik az éhségtől. Nem sokat tévedünk, ha idesoroljuk a lakos-1 ság egytizedét, durván egymil' lió embert. Közéjük tartoznak : a kisnyugdíjasok, a fogyatékosok egy része, és újabban azok a családok, melyekben az egyik vagy másik kereső huzamosabb ideig munkanélküli. Ugyancsak a szociálpolitika gondja az iskolát végzett, tovább nem tanuló, de munkát sem találó fiatal. A munkanélküliség önmagában is nagy baj, de különösen veszélyes a pályakezdőknek, mert generációk nőhetnek fel úgy, hogy nem dolgozhatnak.

— jo leone végre eljutni oda, hogy legalább aki dolgozik, azt ne kelljen segély ezni.

— A családoknak meg kellene élniük a bérekből. Ha ez igaz lenne, akkor a lakosság kisebb köre szorulna szociális ellátásra.

Kese Sándor