Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-03 / 8015. szám
, Beszélgetés Schlett Istvánnal, van-e fasiszta veszély Magyarországon Két véslet: hisztéria és naivitás Magyar Hírlap, 1991. március 27. 3* • - Vajon fasiszta veszélyként értékelhetők-e hazai belpolitikai életben szaporodó tünetek, s beszélhetünk-e ilyen jellegű fenyegetettségről? Erre az alapvető kérdésre vártunk választ Schlett István politológustól, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensétől. . —Azt szokták mondani, három dolog kell a fasizmushoz: egy vezér, akinek küldetéstudata van, bizonyos társadalmi rétegek, amelyek akkor lehetnek valakik, ha követik azt a „Führen", s végül olyan kiélezett gazdasági-politikai helyzet, amely lehetővé teszi, hogy valamilyen új rend nevében megszerezzék a hatalmat. Ön hogy vélekedik erről a felfogásról? — Attól tartok, hogy nagyon leegyszerűsítő. Ezért tisztáznunk kellene, mi a fasizmus tulajdonképpen? A két világháború közötti német, olasz, és más fasizmusra gondolva sok jellemző vonást felsorolhatnánk, köztük a vezérelvet, illetve a parlamentet, a törvényeket, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő totalitárius politikai rendszert. E vonások közé tartozik a tagolatlan — pusztán népről, nemzetről szóló — társadalomfelfogás is, és a szinte misztikus, felnagyított ellenségkép, amely a zsidókban és más belső és külső ellenségben látja minden baj okát. Az ismeretőjegyek közé sorolható továbbá a nemzeti sértettség, az erő felmutatására való törekvés, a „katonásdi”, vagyis az egész társadalom militarizáíása, stb. Azt hiszem, említhetnék még néhány ismérvét. — Térjünk vissza az első kérdésünkre, hiszen ha leegyszerűsített is, de talán van benne igazság... — Kétségtelenül. S minthogy még mindig a két világháború közötti fasizmusnál tartunk, arra válaszolnék elsőnek: mikor juthat hatalomra egyáltalán? A történelem, Németország esete arra tanít bennünket, hogy ha nincsenek jól bevált módszerek, intézmények (parlament, pártok, érdekképviseleti szervezetek) és a társadalom által elfogadott hiteles közéleti személyiségek, akik és amelyek fel tudják oldani a kiéleződött társadalmi feszültségeket, akkor megjelenhet egy „Führer’\ Németországban a Vilmos császár korában megszokott módszerek már használhatatlannak bizonyultak, az új, weimari demokrácia eszköztára pedig még nem volt elég hatásos. Ezért nőtt a dcét szélsőséges párt — a náci és a ^kommunista párt — tömegbcfolyár*a, amelyek közül az előbbi lett a győztes. I — Beszédünk talán a vezérekről, ihiszen ön sem vonta kétségbe: 'nincsfasizmus valamilyen „Führer” nélkül. ■ , — Ön szerint vannak ilyen önjelölt vezérek Magyarországon? — Mindig meglepődik az újságíró, ha visszakérdez az interjúalany... De, hogy ne térjek ki a válasz elől: óvakodok attól, hogy bármely vitatott személyt is fasisztának bélyegezzek. Viszont megjegyzem, hogy a közvéleményt — mindenféle címkézés nélkül is — ; nyugtalanítják Csurka István szélsőséges megnyilatkozásai vagy például a torgyániádák! Hogy mennyire indokolt ez a nyugtalanság, arra még visszatérünk. Ám most hadd szögezzem le: nem ismerek olyan számottevő politikust a mai Magyarországon, akiről azt mondhatnánk: fasiszta vezérhez hasonlít. Ez persze nem zárja ki, hogy egy adott, szélsőséges történelmi helyzet „nem termelhet ki” ilyen embereket. De ismétlem, ma nincsenek ilyenek a neves politikusok között. _____ — Ez megnyugtató. S hogy állunk a kisebb-nagyobb tömegekkel, amelyek úgy vélhetik: akkor lehetnek valakik, ha egy vezért követnek? Közismert például, hogy a nyilasok mindenekelőtt a városi lumpen elemekből toborozták a tömegbázisukat. — Minden forradalomban, ellenforradalomban azok mennek először a barikádra, akiknek a legkevesebb a vesztenivalójuk. Ám megint azt mondom: ne egyszerűsítsünk. Ezek az emberek ugyanis többnyire rohamcsapatokba jelentkeznek. Csakhogy Hitlerre vagy 12 milj lió kispolgár és munkás szavazott 1 az 1933-as választásokon. Nem tuj dóm olvasta-e Hans Fallada Mi lesz velfd emberke? című regényét. Egy tisztességes áruházi eladóról szól, aki az otthonának él. Ám ejveszti az állását, nem tudja eltjtriani a családját, jövőtlennek étíi a helyzetét. Ezt követi a Mes'siásvárás... ‘ — Végül is mekkora lehet ma a fasizmus tömegbázisa Magyarországon? — Jelentéktelen „A gellérthegyi Szabadság-slzobor ledöntését meghirdető szélsőséges Magyarok Nemzeti Szövetsége néhány száz embert tudod Jelsorakoztatni. Sok hasonló példával tudnám illusztrálni, hogy ez a helyzet —most. De igen nagy tömegek is a szélsőjobboldal bűvkörébe kerülhetnek, ha •— «mint mondottam — csődöt mond a konfliktuskezelés törvényes, parlamenti módszere/ — Ha elméletileg ezt sem tartja kizártnak, miért célzott arra nemrég, hogy el lehet túlozni a fasiszta veszélyt? Erre gondolt akkor, nem? — Igen, Bibó István beszélt arról a német fasizmus kapcsán, hogy német hisztéria áll mögötte. Ezért nem válna hasznunkra, ha mi meg a magyar hisztéria hibájába esnénk, ha nem bíznánk abban, hogy a fasiszta veszélynek igenis hatásos ellenszere a többpártrendszeren és társadalmi nyilvánosságon alapuló széleskörű, parlamenti demokrácia, az érdekegyeztetés fejlett módszere. Bár ezek még csak most alakulnak ki Magyarországon, azért igenis van esély arra, hogy megelőzzük akár a szélsőjobb- vagy akár a szélsőbal hatalomra jutását. — Ezek szerint nagyobb bennünk az aggodalom, a félsz, mint indokolt? — A veszély oly nagy lehet, hogy minden aggodalmat megértek, ám a realitásérzékünket ne veszítsük el. . • Magyar László I
