Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-25 / 8030. (8031.) szám
HVG 1991. Április 20. lo A forrásbevonás fentiekben vázolt elvi wakuiása alig. illetve egyáltalán nem követhető nyomon Magyarország esetében: itt a klasszikus ciklustól való eltérés súivos eladósodáshoz vezetett. Magyarországon az első szakasz - a külföldi források bevonása - az 1973-1979 közötti időszakra tehető, amikor a nettó adósságállománv 800 millió dollárról, az el-zenvedett árfolvamveszteségeket is figvelembe véve. 7 milliárd dollárra duzzadt. a bruttó tartozás pedig elérte a 11 milliárd dollárt. A bruttó hazai termék tGDP) belföldi felhasználásának növekedése az első olajárrobbanás következtében elszenvedett nagymértékű cserearánv-veszteség ellenére is megőrizte korábbi tempóját. Ezt az éves átlagban közel 6 százalékos ütemet mintegy 3,5 milliárd dolláros külföldiforrás-bevonás révén sikerült fenntartani. A folvó fizetési mérleg halmozott hiánya azonban a szakasz végére, 1979-re ennél lényegesen magasabbra, közel 5 milliárd dollárra emelkedett, az ezen időszak alatt kifizetett közel 1.5 milliárdos nettó kamat következtében. A magyar adósságé iklus második fázisa 1979 végén, 1980 elején kezdődött, és 1984-ben ért véget: a korábban bevont források ellenére - mivel ezeket elsősorban nem a hitelek visszafizetését lehetővé tévő termelőkapacitások létrehozására fordították - fokozatosan csökkent a termelés dinamikája, de a drasztikusan visszafogó gazdaságpolitikai intézkedések következtében még ennél is jobban visszaesett a belföldi felhasználás. A beruházások, a készletfelhalmozás erőteljes restrikciója következtében keletkező kiviteli többlet fedezetet nvújtott az aktuális kamatok egy részére is, így ez időszak alatt a 3 milliárd dollárt megközelítő forráskihelvezés révén, a 4,5 milliárd dollárnyi kamatteher ellenére, az 1984-es folyó fizetési mérleg - halmozottan - csak 1,5 milliárd dollár hiánnyal zárt. Tekintettel az időszak folyamán bekövetkezett - Magyarország számára kedvező - keresztárfolyam-változásokra, ekkor a nettó adósságállományunk 6,5 milliárd dollárra csökkent. A gazdaság dinamizálásának 1985. évi hibás gazdaságpolitikai koncepciója azonban megtörte a második szakaszban elindított pozitív folyamatot, és újabb, 1989-ig tartó forrásbevonási periódust indított el. Eltérően az 1973-1979-es szakasztól, a hitelfelvételre elsősorban a most már reálértékben is magas kamatteher - 5,3 milliárd dollár - miatt volt szükség. A nettó adósságállománv az 1984. év végi szinthez képest - a folvó fizetési mérleg közel 3,5 milliárd dolláros deficitje és a nagy mértékben gyengülő dollár miatt elszenvedett keresztárfolyam veszteségek következtében - 1987 végére megkétszereződött, meghaladta a 13,6 milliárd dollárt. Az 1988-1989. évben elkezdődött progresszív gazdásági-politikai liberalizációs folyamat ellenére a gazdaságirányítási következetlenségek, téves döntések, kényszerpályák miatt mégis tovább növekedett az eladósodás. Folytatódott tehát a kamatoknak hitelekből való kiegyenlítése, ez „újratermelte" a még magasabb kamatterheket - ördögi kör alakult ki. Ez alól az igazi kivételt az 1990. év jelentette, amikor a kihelyezett források már meghaladták a kamatfizetések negatív szaldóját. A nettó adósságállomány - ha eltekintünk a keresztárfolvamok szerepétől - ebben az évben nagymértékben, közel 500 millió dollárral csökkent, egyrészt a folyó fizetési mérleg aktívuma következtében, másrész annak nyomán, hogy a végső lejárattal, kamatteherrel járó adósság helyébe - részben - lejárat nélküli, tulajdonosi jogot megtestesítő, kózveden működő tőke lépett. Magyarország eladósodásának szakaszolásából kitűnik, hogy a hosszabb távon. 1990 végéig bevont, illetve kihelyezett források közel kiegyenlítik egymást, ugyanakkor a folvó fizetési mérleg halmozott hiánva e 17 év alatt nagvon szorosan együtt mozog a kamatfizetésekkel. Mindez cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a kútfőidről bevont forrásokat a felhasználásukról döntők úgy pazarolták el, hogy azok még az értük járó kamatokat sem „termelték" meg. A mai, elkerülheteden, áldozatokat követelő forráskihelyezés tehát egyrészt a korábbi bevonásnak, a hitelmechanizmus belső törvényszerűségének a következménye, másrészt a bevont források alacsony hatékonyságából fakadó eladósodás „eredménye". Az eladósodás és a tényleges forrásbevonás közgazdasági szétválasztásából következik az is. hogy sem egy év, sem pedig egy hosszabb időszak kumulált hitelfelvételéből nem lehet következtetéseket levonni a külföldről bevont források összegére. A tényleges bevonás, illetve kihelyezés mértékét a megtermelt bruttó hazai termék (GDP) és a belföldi felhasználás egymáshoz való viszonya határozza meg. Az eladósodás és fonásbevonás természetének különbözőségéből következik, hogy e két kategóriát külön-külón kell szemügyre venni és minősíteni. CSERES ÁKOS Kép 1984-ből: Fekete János MNB-elnökhelyettes. Az eladósodás periódusos rendszere
