Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-23 / 8029. szám

nizmuskép differenciálatlansága, a kommu­nizmus nemzetidegen voltának hangsúlyozá­sa, az antikommunizmus radikalitása, vala­mint politikai programmá emelése. A kommunizmus egységes és változatlan jelenség, tértől és időtől függetlenül önma­gával azonos létező - ez a kommunizmuskép első jegye. Érdektelen a megvalósulásának kelet-európai (szovjet) és közép-európai for­mája közötti eltérés, figyelmen kívül marad­nak történetének sztálini és posztsztálini sza­kasza közötti különbségek. A kommunizmus: differenciálatlanul felfogott egységes egész. Ez a tönénetfilozófiai szinten jogosult felfo­gás azonban - látni fogjuk - közvetlen poli­tikai alkalmazást nyer. A kommunizmus differenciálatlan kezelé­se mögött - másodikként - az idegenként való felfogás húzódik meg. A kommunizmus: idegen jelenség. Hogy honnan származik, lé­nyegtelen is: egyes megfogalmazások szerint nyugati találmány (a felvilágosodás és a ja­­kobinizmus örököse), máshol az „ázsiai bar­bárság” termékének minősül. A lényeg: ide­gen volta. Idegen, nem mint ránk kénv­­szerített modernizációs kísérlet, hanem mint lelkűnktől, „lelki alkatunktól”, „fajtánktól” elütő jelenség. Voltaképp nem egyéb, mint a magyarság elleni merénylet. Egyetlen, de jel­lemző szövegrész: a kommunista vezetők cél­ja az volt, hogy „a hagyományos magyar szellem - a kereszténység és ázsiai eredetű népünk lelkűidének ötvözete - minél hama­rabb sírba szálljon, kipusztuljon a Kárpát­medencéből. Munkálkodásukat - napjainkig - egyetlen, de tudatos szempont vezeti: pusztítani nemzeti kultúránkat, ártani, ahol csak lehet, ahogyan csak lehet.” (H, 12. 58.) A differenciálatlanul felfogott, idegenként szemlélt kommunizmus ellen pedig csak ra­dikálisan lehet harcolni. Innen a harmadik jegy: az antikommunizmus radikális jellege. Nincs kímélet sem a kommunizmussal, sem a kommunistákkal szemben. A kommuniz­mus még a fasizmusnál is alávalóbbnak mi­nősül. „Míg a nemzeti vagy nemzetietlen szocializmus, fasizmus és falangizmus ideoló­giai tézisekre épített társadalmi tömegmoz­galmak, a kommunizmus nem más, mint alibi nemzetközi bűnözők számára.” (SZ, II. 20. 4.) A kommunistáknak minősítettek pedig a gonoszság metafizikai attribútumával ruhá­­zódnak fel. „A kommunisták nem változnak! A piros könyv meghatározza a jellemet is, mert úgy tűnik, a sátán névjegye... Kutyából nem lesz szalonna. Bizony nem. Kommunis­­tából-reformkommunistából pedig tisztessé­ges ember nem lesz soha.” (SZ, II. 14. 6.) A negyedik jegy: az antikommunizmus politikává emelése pedig a radikalitásból kö­vetkezik. Az általános kommunistaellenes hangulatot a két orgánum politikai program­má alakítja. Az antikommunista politika azonban mást és mást jelent a Hunnia és a Szent Korona számára. Az előbbi a kommu­nisták és a liberálisok felfogása közti azonos­ság kimutatásában látja a fő célt: az anti­­kommunizmust közvetlenül antiliberalizmus­­sá alakítja. A kommunizmus és a liberaliz­mus közös jellemzője, hogy mindkettő nem­zetidegen. Az 1970-es évektől - olvassuk - „a kozmopolitizmus taktikát változtatott: cserbenhagyták a brutális és sikertelen kom­munista mozgalmakat - ahonnan, a dolgok természetes folyása szerint, különben is eb­­rudalták kifelé őket - és a tűzben tartott másik vasat, a kifinomult és sikeres liberaliz­must ütik tovább”. (H, 10. 44.) Az utóbbi vi­szont - bár, mint látjuk majd, ideológiai fő­ellenségnek maga is a liberalizmust tekinti - az antikommunizmust populista akcioniz­­mussal hisztériává igyekszik fejleszteni. A ki­alakult párt- és választási rendszerben a kommunisták machinációját látja; „rejtőzkö­dő egykori ávósok” leleplezését követeli; öt­letekkel szolgál az „ország helyzetéért felelő­sök” megbüntetésére; tiltakozik a személyi adatlapok megsemmisítése - mint az egyéni életútra „fátylat borító” intézkedés - ellen; olvasóit pedig arra biztatja, hogy a lap ha­sábjain „jelentsék fel” a nagy prémiumokat élvező „kommunista vállalatvezetőket”. 3. 1. 2. Antimodemiiás. Az antikommuniz­mus azonban nem az egyedüli kategóriája a negatív identitásképzésnek. Maga is átfogóbb keretbe: egy antimodemista elméletbe illesz­kedik. A Hunniának már a legelső cikke megadja ennek alappilléreit. A válság oka - olvassuk itt a „polgári demokráciák és a szocialista rendszerek közös eszmei, de pon-214

Next

/
Oldalképek
Tartalom