Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-22 / 8028. szám
HVG/1991.IV.13. ü PRIVATIZÁCIÓS KORMÁNYSTRATÉGLA Tárcaközi bizonytalanság Jobb későn, mint soha - mint a közelmúltban közhírré tétetett, javában zajlik a műhelymunka a kormány privatizációs stratégiája kidolgozására. Ez a fejlemény annál is inkább üdvözölhető, hiszen a „Kupa-féle” gazdasági stabilizációs program egyik hibájául sokan éppen a privatizációt illető elgondolások soványságát rótták fel. A program tartalmáról, az ezúttal is kiütköző belső kormányzati véleménykülönbségekről Diczházy Bertalan kormánvfótanácsost, a Gazdasági Kabinet privatizációs bizottságának titkárát kérdeztük. HVG: A privatizáció már vagy két éve folyik Magyarországon, s hivatalos nyilatkozatok szerint 1994-re a kormány 50 százalék alá kívánja leszorítani az állami tulajdon arányát. Mit kell akkor érteni - a folyamat kellős közepén - a „kormány privatizációs stratégiáján”? D. B.: A privatizáció valóban halad előre, de jobbára egyedi döntések alapján dől el. hogy ki, mikor, kinek, mennyit, mennyiért ad - vagy éppen nem ad - el. .Az .Állami V'agyonügvnökség esetről esetre mérlegel, vitatkozik a/ érdekelt tárcával, az érintett vállalattal, az önkormánvzattal. a külföldi befektetővel. boldog-boldogtalannal. így aztán a privatizáció lassú. A társadalomnak és a kormánvnak tehát konszenzusra kell jutnia a következő fő kérdésekben: melv vállalatok, gazdasági területek maradjanak tartósan - és teljesen - állami tulajdonban, melyekben lehet kisebbségi magántőke, melyeknek kell legalább részben magyar nemzed - állami vagy magán- - tulajdonban maradniuk. >. hol teljesen szabad a vásár. Ugyanilyen fontos megállapodni abban, hogy addig, amíg egy állami vállalat magánkézbe nem kerül, ki gyakorolja fölötte a tulajdonosijogokat, és ki döntsön az eladáv ról. Minimum ezeket a peremfeltételeket kell tartalmaznia a nyilvánosságra hozott s minden érdekelt által viszonyítási pontként tekinthető privatizációs kormánystratégiának. HVG: Nem titok, hogy mind a kormányon belül, mind a tanácsadó szakértők között jelentős nézetkülönbségek vannak több nagy horderejű gazdaságpolitikai kérdésben. A privatizációs stratégiát illetően hol húzódnak a szemléleti határok? D. B.: .Az úgynevezett kincstári vagyon fogalmát és lehetséges körét tekintve a kormányzat egységes. Nyilvánvaló, hogy ebbe a kategóriába tartozik majd a központi költségvetési szervek vagyona, mint például a minisztériumok, a költségvetési finanszírozású kórházak, az egvetemek épületei, a volt szovjet laktanyák. A vita egyrészt akörül forog, mi történjen az értékesíthető vállalatokkal addig is, amíg részben vagy teljesen nem jutnak magánkézbe. Három markánsan megkülönböztethető véleménv térképezhető fel. .Az egyiket - erős kifejezést használva - talán etatistaként lehetne jellemezni, az ellenkező oldalon egv abszolút liberális javaslat áll, s van egv közbülső, amely azért a liberálishoz húz. .Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint az MDF gazdaságpolitikai bizottsága azt javasolja, hogy a vállalatokat rövid időn belül kötelezően részvénytársasággá kell átalakítani, részvényeiket pedig - ez könyv szerint körülbelül 600- 800 milliárd forintnyi érték - egv felállítandó Nemzeti Tulajdon Központ kapja meg. Ez a szervezet 15-20 állami holdingot - vagyonkezelő szervezetet - bízna meg e vagvon közveden menedzselésével, amibe beleértendő a részvények esetenkénti eladása is. K/ a megoldás a harmincas évek Olaszors/ágának korporativ állami tulajdonstruktúrájára emlékeztet. HVG: A történelmi tapasztalatok nemigen támasztják alá e javaslatot, de szól-e mellette logikai érv? D. B.: A javaslattevők szerint elsősorban az, hogv szétválna a vállalati menedzser és a tulajdonos személye, megteremtve így a hiányzó tulajdonosi kontrollt. Úgy vélik, ezáltal megállíthatóvá válna az, hogy a vállalatok a mai súlyos gazdasági helyzetben a vagyonuk feléléséből tartsák fenn magukat. HVG: Az állami holdingok ötlete a késői szocializmusban már felmerült, ám akkor a privatizáció gondolata még szentségtörésnek számított volna. Nem tekinthető ez a javaslat a központi hatalomról
