Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-22 / 8028. szám

leszakadóban lévő állami vállalatok „visszacentralizálási” kísérletének? D. B.: Az álláspont védelmezői azt ál­lítják, hogy az állami vagyonkezelők fő feladata éppenhogv a vállalatok eladása lesz. Ugyanakkor kétséges, hogv egy ilyen óriási, sokmilliárdos holdingnak a kormán}' által - nyilván részben politikai szempontok szerint - kinevezett hivatal­nok vezetője jobb tulajdonosa lesz-e az állami vagyonnak, mim a régi tervgaz­dálkodási idők minisztériuma. Inkább az a valószínű, hogv - a kezében lévő óri­ási. egvesített gazdasági és politikai hata­lommal élve - a privatizáció feltartózta­tásában lesz érdekelt Jóval nagvobb ha­talma lenne, mint a mostani Állami Va­­gvonűgvnökségnek, amelynek csak ak­kor van joga államigazgatási felügvelet alá vonni egy vállalatot, ha egv éven be­lül értékesíti - nem szólva arról, hogv az A\Tj igazgatótanácsában jelenleg helyet foglalnak az ellenzék képviselői is. HVG: Említette a véleményskála má­sik végén elhelyezkedő felfogást Ezt ki képviseli, és mit javasol? D. B.: Ez elsősorban Sárközy Tamás jo­gászprofesszor nevéhez kapcsolható. Ó a lehető legteljesebb ménékben decent­ralizált privatizáció híve. Olyannyira, hogv azt tanácsolja: a tartósan állami tu­lajdonban maradó vagvonrészek kezelé­sére se alakuljon külön állami szervezet, hanem például a bankok állami részvé­nyei kerüljenek a Pénzügyminisztérium, az energiaszektorban lévő állami va­gvonrészek pedig az Ipari Minisztérium kezelésébe. A még nem teljesen kidolgo­zottjavaslat szerint a nagvvállalatokat az ÁVU privatizálja, egvébként pedig teret kell engedni a vállalatok öneladásának. HVG: És mi a közbülső álláspont? D. B.: Ezt a Gazdasági Kabinet privati­zációs bizottsága képviseli. Úgy véljük, a tartósan állami tulajdonban tartandó va­­gvon kezelésére valóban életre kellene hívni három-négy állami holdingot - egv-egv ilven szervezet kezébe durván 30-50 milliárd forintnyi részvény jut­hatna. E holdingok maguk is egvszemé­­lves rt. formájában működnének, tulaj­donosuk a kormány alá rendelt Állami Részesedési Intézet lehetne. Javaslatunk nagvon fontos eleme, hogv fel kell erősí­teni a vállalati kezdeménvezésű privati­zációt. Ennek érdekében ki lehetne (kellene) választani mintegv 600 kisebb vállalatot, amelvek lényegében az ÁVŰ beleszólása nélkül kereshetnék meg új tulajdonosaikat. A feltétel csupán az lenne, hogv az Á\Tj által összeállított cé­gek listájáról kellene kiválasztaniuk va­gyonértékelőjüket és jogi tanácsadóju­kat. Természetesen a privatizációból be­folyó összeg ez esetben is az ÁVU számlá­jára folyna be. A közbülső vállalattömeg- hozzávetőleg ezer közepes és nagvobb cég - privatizálása szerintünk a már be­járt ütőn folvna tovább: részben az ÁVU által kezdeményezett «aktív" programok révén, részben a már ismert - az ÁVÜ kontrollja' mellett történő, de alapvető­en vállalati, illetve befektetői kezdemé­nvezésű - vállalateladásokkal. Az elkép­zeléshez szorosan hozzátartozik annak a követelménynek a meghirdetése, hogy 1994-től megszűnik a vállalati tanács in­tézménye, s azok a vállalatok, amelvek addig nem váltak társasággá, államigaz­gatási irányítás alá kerülnek. Ügy gon­doljuk, ez a perspektíva is a privatizáció felé való előremenekülésre aktivizálná a vállalatvezetők kénvelmesebbjét. HVG: A három variáció hogyan ütkö­zik meg egymással, és mikorra dől el a vita? D. B.: A különféle javaslatokat a Gaz­dasági Kabinet megvitatja - a privatizáci­ós bizottságét közben .társadalmi vitára" is bocsátjuk -, végül pedig a kormánv dönt, remélhetőleg még áprilisban. Az előbbiekkel szoros összefüggésben zajlik közben a tárcaközi egyeztetés a vállalati listákról - nevezetesen, hogy melv konk­rét cégek kerüljenek a tartósan állami, a részlegesen állami, illetve a nemzeti tu­lajdonú kórbe. A kormánvstratégia vég­legesítését, a listák nvilvánosságra hozá­sát követheti a szükséges jogszabálvter­­vezetek kidolgozása, ezek ősszel kerül­hetnének a parlament elé, és 1992. janu­ár 1-jén léphetnének életbe. A vállalati tanácsok megszűnése esetén módosítani kell a vállalati törvényt, a jelenlegi átala­kulási törvényt - Jeldarabolva" - szét le­het osztani a társasági törvény, az új szö­vetkezeti törvény, illetve az Állami Része­sedési Intézetet életre hívó törvény kö­zött, s az említett privatizációs .liberó" érdekében természtesen módosításra i szorul az ÁVÚ-ről és az állami vagvon vé­­; delméről szóló törvény is. Az állami vál­lalatok átalakulását és értékesítését pe- I dig egy új privatizációs törvény szabá­­j lyozná. HVG: Feltűnő, hogy Magyarországon- a privatizációba belevágó többi szocia­lista országhoz képest - alig van hir­detője az ingvenes vagvonszétosztásnak. A kormánystratégia eddig napvilágot lá­tott tervezetében ennek tilalmát szó sze­rint ki is mondják, s személy szerint ön is elállt ettől, holott néhány éve még a népi részvények lelkes híve volt. Mi a magya­rázata ennek? D. B.: Szerencsére ez a vita nálunk a onvatízáció érdemi megkezdődése előtt iezajlott. Valószínűleg sokan - köztük én is - belátták, hogv a .népi részvény" művi jellegű, csak kényszerkapitalizmust szülne. Mivel Jvlagvarországon már ed­dig is volt intézményes lehetőség arra, hogv a vállalkozó kedvű állampolgárok megpróbálják kibontakoztatni ez irányü hajlamaikat - noha tudjuk, milyen sok nehézséggel -, úgv gondolom, cél­szerűbb azokat ösztönözni tulajdonossá válásra, akiknél már eddig is volt rá mo­tiváció. Egvébként pedig népi részvény­ként nem is lehetne sokat szétosztani, hiszen ha - mim a tervezeteinkben sze­repel - bizonyos ingvenes vagvonoszto­­gatásra mégis sor kerül, ez többféle for­mában történik majd: méghozzá az ón­­kormánvzatok, a társadalombiztosítás, a kárpótlás és az alkalmazotti részvénvek révén. Mindegeik súlvos problémákat vet fel. Ahogv a központi állam nem fe­lelős tulajdonos, ugvanúgv az önkor­­mánvzat sem az. hiszen mindkettőt alap­vetően politikai indítékok befolyásolják. Ezért példáyl jó volna módosítani az átalakulási törvénv azon részéi, amelv szerint az rt.-vé alakuló vállalat birtoká­ban lévő belterületi föld értékének meg­felelő részvénvmennviséget át kell adni a helyi önkormányzatnak. Szerintem a helyhatóságoknak csak a részvény piaci ellenértékéhez - a pénzhez - legven jo­guk, mert a privatizációt akadálvozza. ha a külföldi befektetőknek a helvi önkor­mányzatokkal kell egvezkedniük a válla­­latíránvításban. A társadalombiztosítás­nak addig nem lehet vagvont átadni, amíg ott nem teremtik meg a vagvonke­­zelés szakmai, intézményi feltételeit. A privatizációs folyamatot pedig egyene­sen keresztbe metszi, ha a parlament jó­váhagyja azt a kárpótlásitórvény-terve­­zethez tett javaslatot, amelv szerint a volt tulajdonosoknak elővásárlási jogok lenne. A gazdaság államtalanítása során nvilvánvalóan egv sor társadalmi csoport kísérli meg. hogv érdekeit - törvénvbe foglaltan - érvényesítse, és nagv a ve­szélye annak, hogv az érdekek harcában megsemmisülnek a privatizáció gazda­sági előnvei. KOCSIS GYÖRGYI

Next

/
Oldalképek
Tartalom