Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-22 / 8028. szám
A General Motorst sem lehetne úgy eladni, ahogy van Népszabadság, 1991.IV. 17. /ír Martonyi János államtitkár a privatizáció buktatóiról Akár egyetlen tollvonással, egyetlen nap alatt meg lehetne szabadítani az államot minden tulajdonától, de a magyar privatizáció súlyos konfliktusokkal terhelt, mégis sikeres folyamat lesz. Ezt állítja Martonyi János, aki 1989 nyarán privatizációs kormánybiztos volt, majd amikor a külgazdasági minisztérium államtitkárává nevezték ki, az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökhelyetteseként befolyásolta tovább az eseményeket. Tagja a kormány nemrég alakított tulajdonosi és privatizációs bizottságának is. Mondhatni tehát, hogy az ügy egyik kulcsfigurája. — fin már > Kik Sial»7 Blrott■áeban Is haneoztatta, hogy a privatizációnak piaci úton lte’.l véíbcmennle. holott más módszerek U Ismeretesek. — Németország keleti részén a reprivatizáció, a tulajdon visszaadása elsőbbséget élvez, Csehszlovákiában az elosztást is alkalmazzák, a magyar privatizációnak viszont alapvető jellemvonása, hogy a piacon folyik, értékesítés útján történik. A politikai erők többsége nálunk ebben konszenzusra jutott, ami rendkívül fontos, mert valódi tulajdonosokra, akik hatékonyan működtetik a vagyont, csak így lehet számítani. — Nem tart-» attól, hogy a kárpótlási törvény netán tetérit erről az útról’ — Ilyen veszélyt nem látok. A kárpótlás « keresletbővítés eszköze lehet, s ilyen szempontból üdvözlendőnek tartom. Noha múlhatatlanul szükségünk van külföldi befektetőkre, hiszen nélkülük a gazdaságot aligha lehet korszerűsíteni, még kevésbé intemacionalizálni, hazai magántulajdonosok nélkül nincs hatékonyan működő piacgazdaság. A tulajdon kínálata egyelőre korlátlanul bővíthető, de a keresletet erősen serkenteni kell. A keresletnövelés páratlan eszköze a világkiállítás megrendezése, ami roppant mennyiségű tőkét hozna, főként új befektetések formájában. Óriási mértékben növelné az állami vagyon iránti érdeklődést is. Mostanáig hozzáve^legesen 150—200 milliárd forint értékű vagyont sikerült privatizálni. — PrlvátlzáUnák tekinti azokat a vagyonrészedet b. amelyek egyes részvénytársaságokban állami vállalatok kezében vannakr — Ennyire teszem a társasági tulajdonba került vagyont. Amelyik rt.-ben vagy kft.-ben többségben van a magántulajdon, azt én már magántulajdonban lévő társaságnak tekintem. Kezd ugyanis kikristályosodni a megoldás: az állami vállalatok is társaságokká alakulnak, azokból az alkalmazottak, beleértve a menedzsereket is, részvényeket vásárolnak. Ezt kiegészíti a hamarosan kezdődő munkavállalói részvényvásárlási program. Nem tudom, hogy az említett 150—200 milliárdnak mekkora része van magántulajdonban, de 20 százaléka külföldi tulajdonban, tehát biztosan magánkézben van. A menedzserek és az alkalmazotti közösségek igényt tartanak tulajdonra, és ezzel szövetségessé válnak a privatizációs folyamatban. Ez pedig nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy a nyilvánvalóan éles feszültségeket, érdekütközéseket enyhítsük. — £n mégis úgy vélem, bogy u ' eddigi privatizáció révén roppant kevés magyar állampolgár vált tula)donossá, aminek a? okait érdemes volna megvizsgálni. — Kétségtelenül szükséges a privatizáció gyorsítása. Ezt szolgálja egyebek között az, amit decentralizációs programnak nevezünk: kiemelünk néhány száz vállalatot, ős ezeket a tanácsadó cégek, melyeket a vállalatok maguk választhatnak meg. vagvonügynökségi közreműködés nélkül fogják eladni. Ugyancsak gyorsítani akarunk a harmadik személy által kezdeményezett privatizációval. £z arra ad lehetőséget, hogy bármelyik magánszemély r» csak egy cukrászdát választhasson ki magának megvételre, hanem egy egész vállalatot is. Amelyik vállalat pedig azt mondja, hogy őt ne értékesítsük, annak dolgaiba az állam kénytelen lesz beavatkozni. hoev megszabadulhasson a tulajdonától. Én azt tartom fontosnak, hogy bármelyik módszert választiuk. a privatizáció a piacon, értékesítés útján történjen. — ELet>ndalkottató, bogy a magánvállalkozások túlnyomó többsége nem a privatizáció során, hanem új társaságként Jött létre. — Ezt a szélesebb értelemben vett privatizációt, tehát az új magánvállalkozások létrejöttét legalább olyan fontosnak tartom, mint az állami vagyon megvásárlására bejelent«« igényt. Tavaly 15 ezer új tár-" saság alakult, közülük niintegy négyezer külföldi részesedéssel. Jól látható a hazai kisvállalkozói réteg erősödése a kereskedelemben, a vendéglátásban, az építőiparban, a feldolgozóipar egyes ágaiban és a külkereskedésben. Ez nem jelenti azt, hogy az állami vagyont ne kellene eladni. Azt is el kell adni. — Talán ldökOzben «ugorodul fog az állami vagyon: az új magánvállalkozások a versenyben akár tönkre Is tehetik a lomba mamutokat. — Az új magánvállalkozások egy része éppen a mamutokból vált ki, s a magánvállalkozók a vagyon egy részét, például a piaci kapcsolatokat is magukkal viszik. A nagyvállalatoknak sem emiatt, sem a verseny miatt nem kell tönkremenniük, legfeljebb karcsúsodnak. Tavaly négyszázezer munkahely szűnt meg, ezzel szemben a munkanélküliek száma az év végén százezer körül volt. A többieket minden bizonnyal a magánvállalkozások foglalkoztatják. — Nem fcondoija, bogy sokan, főleg a tehetségesek, Inkább saját vállalkozásba fognak, semmint hogy rosszul müködö, rossz szervezetű, átalakításra szoruló állami vállalatot vásárolnának meg? — Egyáltalán nem látom igazoltnak, hogy az emberek elzárkóznának az állami tulajdon megvásárlásától. Nálam is sokan érdeklődnek a vételi lehetőségek tránt, mind külföldiek, mind hazaiak. Talán szélesebb körben kellene alkalmazni az olyan átmeneti formákat, mint a bérlet, a kezelői jog. Egyébként is elmondható, hogy iparáganként, vállalatonként kell az optimális megoldást megtalálni. — Szóval ön biztos abban, hogy az állami vagyon eladható? — A perspektivikus nagyvállalatokért már ma is késhegyig menő harcot vívnak a lehetséges vevők. Számos példát sorolhatnék az élelmiszeripar, a dohányipar és más feldolgozóipari ágazatok területéről. Az első privatizációs programban húsz nagyvállalat szerepel, és közülük tíz-tizenkettó tőzsdére is fog menni. Részvényeiket a lakosság fogja megvásárolni; nemcsak a jómódú középosztály tagjai, hanem sokan mások *s. Ezt bizonyítják az eddigi tapasztalatok. Hozzá kell tenni: a modern gazdaságban a tulajdonosok nagy része intézmény, tehát bank, biztosító, befektetési társaság, A General Motorst sem lehetne úgy, ahogy van, egyszerűen eladni. Ilyen közvetítő rendszert Magyarországon is ki kell építeni, és az említett módszerekkel meg a nálunk még nem alkalmazott, de külföldön ismert technikákkal az állami vagyon értékesíthető. Gál Zsuzsa