Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-19 / 8027. szám

Magyar Nennet 1991. Április 16 úgy érzem, közös felelőssége azoknak, akik részt vettek a mo­­nori találkozón, hogy megpróbál­ják elevenné tenni a tanácskozás szellemiségét. — ön táját pártjában törvény­hozói szerepet vállalt. Az utób­bi hetek eseményei azt mutat­ják, hogy pártján belül is van­nak vitái. Milyennek látja a saját helyzetét? — A nyolcvanas években én politizáló értelmiségi voltam, a politikai szakszerűség igényét képviseltem az irodalmi, kultu­rális élet vitáiban, most viszont úgy érzem, hogy politikai tech­nokraták között értelmiségiként jelenek meg. Értelmiségi étoszt és politikai szakszerűséget együtt kellene képviselni, tudomásul kell venni, hogy a politikacsinálásnak vannak sajátos törvényszerűsé­gei, és azt az értelmiségi szelle­met, ami Monorra is jellemző volt, a politika törvényszerűségei­hez alkalmazkodva kell érvénye­síteni, mert egyébként nem más, mint lila köd. Ha többen volnánk, akik az ehhez szükséges „takti­kák” kidolgozásán gondolkodunk, több remény lenne arra, hogy a napi politizálás többet mutasson abból, amit Monoron mondtunk, vagy amiben hittünk. Ott komo­lyan vallottuk, hogy erkölcsi meg­újulásra is szükség van, a politi­kai kultúrát kell megnemesiteni. A mindennapi politizálásban ke­véssé látszik, hogy ezt sikerült volna elérni. Taposómalomban dolgozunk, nincs időnk a párbe­szédre, és még mindig nem hatá­roztuk meg valódi szerepünket és feladatunkat, sem a kormány­pártok. sem az ellenzék Nehezen találjuk a mai közös nevezőt, mert ma is más nyelvet beszé­lünk, nem értjük meg egymást, és mintha gyakran már igény se lenne bennünk a megértésre. A monori tolerancia valóban nem érvényesül, de azt is be kell lát­nunk, hogy most nemcsak hu­mán értelmiségiek csinálják a „polilikát”, hanem olyanok is be­kapcsolódtak, akik a nyolcvanas években nem vettek részt az ér­telmiségi politizálásban. Ha de­mokrácia van, ezeknek a rétegek­nek is meg kell jelenniük, és hangot kell kapniuk a parlament­ben. Másrészt ez már nem csupán értelmiségi torzsalkodás, hanem súlyos tétekre menő küzdelem a hatalom kérdéseiben. A maximá­lis program nem lehet több, mint hogy ez civilizált legyen. — ön hogyan látja az értel­miség mai helyzetét? — Néha én is úgy érzem, hogy nincs möpötfünk az a széles ér­telmiségi réteg, amelyről azt hit­tük, hogy mi csak a szószólói vagyunk. Ügy tűnik föl, mintha az értelmiség visszahúzódott vol­na a magánszférába, még a par­lamenti pártok szakértői gárdájá­ban sem jelenik meg Vélemé­nyem szerint, ez a parlamentben megjelenő értelmiség felelősége csakúgy, mint az úgynevezett független értelmiségieké. A mi­­enkéről volt szó, az övéké ab­ban van, hogy nagyon keveset be­széltek akkor, amikor a hisztéria hatalmába kerítette a politikai életet keveset segítettek az in­dulatok csillapításában. Jó részük bevonult egyik vagy másik sze­kértáborba, vagy elhallgatott, és nem vállalta azt, hogy független értelmiségiként árnyaltan be­széljen az Igazságról. — Lenne-e szükség és lehe­tőség ön szerint egy újabb mo­nori találkozóra? — Ügy látom, hogy ennek nin­csen realitása. A mostani keretek között, a mostani szereplőknek, a mai szerepükben kéne gyakrab­ban emlékezniük arra, hogy mi­vel kezdtek és mi volt akkor a programjuk. N. Kása Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom