Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-19 / 8027. szám

Magyar Nennet 1991. Április 16

úgy érzem, közös felelőssége azoknak, akik részt vettek a monori találkozón, hogy megpróbálják elevenné tenni a tanácskozás szellemiségét.

— ön táját pártjában törvényhozói szerepet vállalt. Az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy pártján belül is vannak vitái. Milyennek látja a saját helyzetét?

— A nyolcvanas években én politizáló értelmiségi voltam, a politikai szakszerűség igényét képviseltem az irodalmi, kulturális élet vitáiban, most viszont úgy érzem, hogy politikai technokraták között értelmiségiként jelenek meg. Értelmiségi étoszt és politikai szakszerűséget együtt kellene képviselni, tudomásul kell venni, hogy a politikacsinálásnak vannak sajátos törvényszerűségei, és azt az értelmiségi szellemet, ami Monorra is jellemző volt, a politika törvényszerűségeihez alkalmazkodva kell érvényesíteni, mert egyébként nem más, mint lila köd. Ha többen volnánk, akik az ehhez szükséges „taktikák” kidolgozásán gondolkodunk, több remény lenne arra, hogy a napi politizálás többet mutasson abból, amit Monoron mondtunk, vagy amiben hittünk. Ott komolyan vallottuk, hogy erkölcsi megújulásra is szükség van, a politikai kultúrát kell megnemesiteni. A mindennapi politizálásban kevéssé látszik, hogy ezt sikerült volna elérni. Taposómalomban dolgozunk, nincs időnk a párbeszédre, és még mindig nem határoztuk meg valódi szerepünket és feladatunkat, sem a kormánypártok. sem az ellenzék Nehezen találjuk a mai közös nevezőt, mert ma is más nyelvet beszélünk, nem értjük meg egymást, és mintha gyakran már igény se lenne bennünk a megértésre. A monori tolerancia valóban nem érvényesül, de azt is be kell látnunk, hogy most nemcsak humán értelmiségiek csinálják a „polilikát”, hanem olyanok is bekapcsolódtak, akik a nyolcvanas években nem vettek részt az értelmiségi politizálásban. Ha demokrácia van, ezeknek a rétegeknek is meg kell jelenniük, és hangot kell kapniuk a parlamentben. Másrészt ez már nem csupán értelmiségi torzsalkodás, hanem súlyos tétekre menő küzdelem a hatalom kérdéseiben. A maximális program nem lehet több, mint hogy ez civilizált legyen.

— ön hogyan látja az értelmiség mai helyzetét?

— Néha én is úgy érzem, hogy nincs möpötfünk az a széles értelmiségi réteg, amelyről azt hittük, hogy mi csak a szószólói vagyunk. Ügy tűnik föl, mintha az értelmiség visszahúzódott volna a magánszférába, még a parlamenti pártok szakértői gárdájában sem jelenik meg Véleményem szerint, ez a parlamentben megjelenő értelmiség felelősége csakúgy, mint az úgynevezett független értelmiségieké. A mienkéről volt szó, az övéké abban van, hogy nagyon keveset beszéltek akkor, amikor a hisztéria hatalmába kerítette a politikai életet keveset segítettek az indulatok csillapításában. Jó részük bevonult egyik vagy másik szekértáborba, vagy elhallgatott, és nem vállalta azt, hogy független értelmiségiként árnyaltan beszéljen az Igazságról.

— Lenne-e szükség és lehetőség ön szerint egy újabb monori találkozóra?

— Ügy látom, hogy ennek nincsen realitása. A mostani keretek között, a mostani szereplőknek, a mai szerepükben kéne gyakrabban emlékezniük arra, hogy mivel kezdtek és mi volt akkor a programjuk.

N. Kása Judit