Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-19 / 8027. szám
Magyar Nemzet 1991. Április 16 Monor ’Ő5 — Elek István „Természetesnek éreztem, hogy különbözőek vagyunk” Elek István alapító tagja volt az MDF-nek, Jelenleg a párt országgyűlési képviselője. Neve az utóbbi hetekben vált igazán ismertté, miután a Magyar Nemzet hasábjain nyílt levélben fordult szembe Csurka István „kirekesztő nemzetszemléletével”. A politikai életben való feltűnése azonban korántsem ilyen hirtelen, már a monori találkozó jegyzőkönyvében is találkozunk felszólalásával. — Igaz-e a megállapítás, hogy a monori tanácskozás jelentőségét az a tény adta, hogy ott az ellenzék különböző csoportjai együtt léptek jel? — Valamennyien azt éreztük, hogy van egy közös nevező, de azt minden résztvevő tudta, hogy a különböző csoportok másféle szellemi hagyománykörhöz kapcsolódnak, másféle taktikát követnek a politikában — ha egyáltalán így lehet nevezni az akkori értelmiségi politizálást. Más volt a fogalomhasználatunk, mások voltak a fontos témák, de akkor azt kölcsönösen elhinni látszottunk egymásról, hogy valamennyien őszintén demokraták vagyunk, egyformán komolyan akarjuk a demokratikus változásokat. Annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen a küzdelmünk, szükség volt a szorosabb kapcsolattartásra, az egyeztetésre, már csak azért is, hogy ne lehessünk egymás ellen kijátszhatók. A monori tanácskozás tanulsága az volt, hogy akkor van értelme pontosabban megfogalmazni a közös nevezőt, ha előbb mindegyik csoport világosabban meghatározza önmagát. — Ez az önmeghatározási folyamat végül látványos szakításhoz vezetett, ha Lakitelekre gondolunk. — Sok félreértés van Lakitelek körül. Cn azzal az elvárással mentem oda, hogy ott majd a répi-nemzeti ' hagyományokhoz kötődő szellemi irányzat képviselői lógják tisztázni, hogy nyíltan politikai szerepel vállalva, mi lehet a mondandójuk. £s, valamikor később majd sor kerülhet arra, hogy megint összeüljünk és egyeztessük a nézeteinket. Mások azonban, mint Lengyel László, azzal az elvárással érkeztek, hogy ott valami olyan történjen, mint “Monoron. £n nem ezt vártam, és ezert nem is értettem, miért volt ott Pozsgay Imre és más reformkommunisták. Dacára annak, hogy tiszteltem őket, nekem egyértelmű volt, hogy az önmegíogalmazás folyamatában, és majd szervezett politikai erőként, nem ugyanazt fogjuk képviselni. Ebből a nézőpontból az is világos, hogy miért nem hívták meg 8 Demokratikus Ellenzék tagjait Lakitelekre. £n mindig is azt az álláspontot képviseltem, hogy vállalni kell a különbözőséget, el kell fogadni a másikat a másságé val, és olyan politikai játékteret kell teremteni, ahol a vitáink és küzdelmeink ellenére, kölcsönösen becsülhetjük egymást. — Lakitelek után ön még vart arra, hogy létrejön egy monori típusú egyeztetés? — Sokáig meg volt bennem ez az igény, és történtek is olyan kísérletek, amelyek ebbe az irányba mutattak. Egvre erősebbé vált azonban az a hangulat, az a politikai hisztéria, amiben mi, az ellenzéki pártok képviselői, már kölcsönösen az ellenséget láttuk egymásban, és a másik rólunk alkotott ellenségképe elleni küzdelemben eltorzultak a mi arcvonásaink is. Egyre nehezebbé vált 8 kapcsolatfelvétel. — Beszélgetéseim során rendre visszatért az a gondolat, hogy míg a hatalomért folytatott pártküzdelmek során a politikai vetélkedés normális folyamat, itt Magyarországon nagyfokú gyűlölet is társul hozzá. Ön ezt hogy látja? — A gyűlölet valóban nem tartozik hozzá egy parlamenti demokráciában a politikai küzdelmekhez. £n azonban úgv látom, hogy a helyzet annyira naég nem tragikus. A plenáris üléseket nézve, olykor valóban nehéz elhin: ni, de azért van a képviselők kö. lőtt normális emberi kapcsolat. — Ha az ember végigolvassa a Csurka Istvánnal való vitáját, óhatatlanul az a gondolata támad, hogy az ön álláspontjában megjelenik a hajdani monori gondolat, a párbeszéd igénye, a kirekesztések megszüntetése. Igaz ez? — Ez egyértelműen így van. £n akkor is természetesnek éreztem, hogy különbözőek vagyunk, és úgy gondoltam, hogy ahogy megyünk előre és magunkat világosabban megmutatjuk, politikai irányzatokba, pártokba rendeződünk, megőrizzük ezt a szemléletet, másságával együtt elfogadjuk azt is, aki más nézeteket képvisel. Az akkori közös nevező mára megváltozott, most az alkotmányos demokrácia jelenti azt, de e"
