Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-18 / 8026. szám
Magyarnak lenni csak azért is jó! Zwack Péter sportos ruhában tűnt fel a repülőtér egyik kisebb várójában, mindjárt jelezte, hogy csak rövid nyilatkozatot kivár» tenni. Mint mondta, büszkén távozik munkahelyéről, mivel meggyőződése, hogy feleségével együtt becsülettel szolgálták Magyarországot. s munkájukat az Egyesült Államokban megbecsülés övezte. Kérdésekre válaszolva szavaiból kiderült, hogy még mindig nem tudja, miért került sor a leváltására. Ugyanakkor bízik abban, hogy ma a Külügyminisztériumban megkapja a felvilágosítást. Hozzátette ehhez, hogy teljesen igazságtalannak tartja a leváltásáról hozott döntést, mégsem bánta meg, hogy a nagyköveti posztért lemondott amerikai állampolgárságáról. Bár ez annak idején, nehéz lépés volt — fejtette ki Zwack —, ma is büszke vagyok erre a döntésemre. Magyarnak lenni jó útlevél manapság, és én ennek értékét kívánón» növelni üzletemberként is. A leváltott nagykövet szavaiból kiderült, hogy immár a megbékélés híve, mert mint mondta, ezt kívánja az ország érdeke, s különben is. a harag rossz tanácsadó. Emlékeztetett arra, hogy nagykövetként mindig a kormány hűséges képviselője volt Washingtonban, s megítélése szerint a leváltása — Zwack szombati szavai szerint —, semmi esetre sem használt az ország érdekeinek. Bevallotta, hogy csalódott diplomáciai pályafutásában, de azt cáfolta, hogy csalódást érezne az Antallkormány iránt. Mint mondta, a kormánnyal semmi baja nem volt, csupán annak egyik tagjával, a külügyminiszterrel volt nézeteltérése. s hogy viszonyuk nerr\ nagyköveti ténykedése kezdetén, hanem közben romlott meg. Zwack ismét sérelmezte, hogy Jeszenszky Géza megszegte a kettejük között nyárig létrejött hallgatási megállapodást, s hogy ezt egy másik ország, Ausztria, külügyminiszter^ jelenlétében tette meg. A kérdésre, hogy ha egy gépen utaztak volna, kezet fogott volna-e Jeszenszkyvel, Zwack azt válaszolta, igen, legalábbis ő nyújtotta volna, a kezét, hiszen nem az a. célja, hogy tovább veszekedjenek. Akkor már feladta azt az álláspontját, hogy Jeszenszky akkor tenné a legjobb szolgálatot, ha lemondana? — kérdezték Zwaoktól többen is. — Erről már nem akarok nyilatkozni — válaszolta a leváltott nagykövet. — Én kimondtam, amit éreztem, lehet, hogy hibáztam, diplomáciai szabályokat hagytam figyelmen kívül, de végül is azt mondtam, amit gondoltam. Furcsa módon, nem is Budapestről szereztem értesülést a hallgatási megállapodás felrúgásáról, hanem a washingtoni osztrák nagykövetségről jelezték 1 nekem, hogy ez megtörtént. Ez indította el bennem az egész folyamatot. Rettenetesen felháborított a lépés, s úgy éreztem, ha nem válaszolok, még az a látszat alakulhat ki, hogy én valamit takargatni akarok. Arra a kérdésre, hogy be kiván-e számolni Antall Józsefnek a történtekről, ezt válaszolta Zwack Péter: „Nem hiszem, hogy a miniszterelnök engem különösképpen látni akarna, dé én nem is kérek tőle kihallgatást. A külügyi bizottságtól kértem ezt levélben, de onnan . elutasítást kaptam Pedig ami velem történt, tanulságos lehetne. hiszen, ahogy hallom, más nagykövetségeken is előfordulnak problémák.'’ Kocsi Margit
