Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

Népszava, 1991.IV. 15

2

Zwack és Jeszenszky | ú jra itthon

Zwack Péter talán ma a Külügyminisztériumban magtudja, hogy miért váltották la. Azonnal hazarendelt washingtoni nagykövetünk a hét végén a Ferihegyi repülőtéren nyilatkozott az újságíróknak. Ugyanott két óra múlva Jeszenszky Géza külügyminiszter is kifejtette véleményét, s a többi között azt hangoztatta, hogy ez az ügy nem személyi, nem is politikai, hanem kizárólag szakmai kérdés.

Külügyminiszterünk nyolcnapos, nyugat-európai tárgyalásairól beszélt először. Kifejtette, Norvégiában, Dániában és Írországban az új Magyarország első, hivatalos képviselőjeként az Európai Közösséghez történi csatlakozási esélyeinkről ét‘

Igyunk rá egy ?

(Folytatás az 1. oldalról) a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt. Utalt rá, hogy a magyar külpolitika nagyon határozott koncepciót követ. Miközben meghirdettük és végrehajtjuk az átorientáló-, dást, a nyugati kapcsolatok erősítését, semmiképpen sincs szó a keleti szomszédság elhanyagolásáról.

Mostani tárgyalásainak egyik fő célja az volt, hogy, a kisebb tagállamok támogatását is megszerezze majdani EK-tagságunkhoz. Azt tapasztalta tárgyalópartnereinél, hogy ők is úgy látják: a földrész új demokráciáinak helye van az Európai Közösségben. Figyelemre méltónak tartják a magyar gazdasági eredményeket, s a legígéretesebbeknek gazdaságunk kilátásait ítélik meg a térségben. Bízom abban — hangoztatta a külügyminiszter —, hogy ha az ~ Európai Közösségben az újabb bővítési forduló esedékes lesz, akkor a magyar kérdés is napirendre kerül. Támogatásukról biztosította tárgyalópartnereit a téren is, hogy már a társulási szer■ zödésben legyen, ha nem is kötelezettségvállalás. de valamiféle utalás arra, hogy az mintegy előhírnöke a teljes jogú tagságnak, illetve az arról szóló tárgyalások megkezdésének.

Befolyásolta-e megbeszélései légkörét a Zwack-ügy? — kérdezték az újságírók a minisztert. — Amikor az ember tárgyalásokat folytat, akkor az otthonról jövő hírek, főleg, ha azok nem minden vonatkozásban kedvezőek, zavaró tényezőt jelenthetnek — válaszolta. A körutazás során mégis azt tapasztalhatta, hogy tárgyalópartnereit egyáltalán nem zavarta ez az ügy. (A külügyminiszter kabinetfőnöke, Sillár Emőke itt megjegyezte: ez az ügy a magyar provincializmus megnyilatkozása, erre fütyül a külföld, nekem ez a tapasztalatom.) Jeszenszky Géza hozzátette ehhez, hogy a következőképpen vált el vendéglátóitól: viszontlátásra Strasbourgban, az Európa Tanács külügyminiszteri ülésén, illetve Berlinben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Folyamat legközelebbi külügyminiszteri találkozóján.

Jeszenszky Géza a továbbiakban leszögezte: ahogy már korábban is jelezte, készen áll erről az ügyről és má$ kérdésekről is minden fórumon beszé'ni, hiszen elhangzottak olyan vádak, nemcsak a személyével, hanem a magyar külpolitikával kapcsolatban is, amelyeket az Országgvűlés külügyi bizottsága, a képviselők elé szeretne térni, és amelyek tisztázást, határozott választ igényelnek. Ebbőd az ügyből is tanulságként szűrhető le: mennyire sajnálatos, hogy a parlament zsúfolt ügyrendje miatt halasztást szenvedett az a régóta szorgalmazott javaslat, hogy legyen parlamenti vita a külpolitikáról. Ügy ítélem meg ugyanakkor — mondta sf külügyminiszter —, hogy a magyar külpolitika nagyon jó vágányon halad, tehát, nem valamiféle bajok teszik sürgetővé a vitát, hanem az, hogy tényleg tisztázni kell bizonyos dolgokat. A külföldi tárgyalások sikere szempontjából meghatározó ugyanis az, hogy a hátország hogyan viszonyul nemzetközi törekvéseinkhez.

Amit Zwack tett, az valóban szokatlan dolog, és nagy baj, hogy ez az ügy

ekkora vihart kavart. Tavaly elég sok nagykövetet visszahívtunk, akkor is lehetett volna polemizálni, de senki nem vonta kétségbe a külügyi vezetés döntéseit, az érintettek sem. . Ebből az egész ügyből a magyar külpolitikának származik kára, ugyanakkor megítélése szerint a magyar—amerikai viszonyt nem éri csorba. Mielőtt elutazott, Jeszenszky Géza együtt ebédelt az Egyesült Államok budapesti nagykövetével, és éppen azt állapították meg. hogy soha még ilyen jók nem voltak a magyar—amerikai kapcsolatok.

Munkatársunk kérdésére, hogy ha netán egy gépen utaznak Zwack Péterrel, kezet fogott volna-e vele, a külügyminiszter ezt válaszolta: A valóságban erre nem került sor, ugyanakkor azt hiszem, én udvarias ember vagyok, a külpolitikában pedig fontos a jó modor, de hát, szóval... nagyon súlyos dolognak kell történnie ahhoz, hogy ne fogadjam el a felém nyújtott kezet. S Zwack Péter esetében végül is ez történt. „Hozzátenném ehhez, hogy nem egyedül én, hanem munkatársaimmal együtt, és komoly okok miatt döntöttünk leváltásáról."

További kérdésünkre, nem, találja-e furcsának, hogy most Bollobás Enikő az ügyvivő washingtoni nagykövetségünkön, a külügyminiszter a fejét rázta. Ugyan Bollobás nem tartozik a baráti köréhez, miként elhangzott, de róla a legjobbak a benyomásai. Ügy vélem, ha konszolidálódnak a viszonyok washingtoni nagykövetségünkön, ezután is jó munkát fog végezni — mondta a külügyminiszter.