Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

Népszava, 1991.IV. 15 2 Zwack és Jeszenszky | ú jra itthon Zwack Péter talán ma a Külügyminisztériumban mag­tudja, hogy miért váltották la. Azonnal hazarendelt wa­shingtoni nagykövetünk a hét végén a Ferihegyi repü­lőtéren nyilatkozott az újságíróknak. Ugyanott két óra múlva Jeszenszky Géza külügyminiszter is kifejtette vé­leményét, s a többi között azt hangoztatta, hogy ez az ügy nem személyi, nem is politikai, hanem kizárólag szakmai kérdés. Külügyminiszterünk nyolc­napos, nyugat-európai tár­gyalásairól beszélt először. Kifejtette, Norvégiában, Dá­niában és Írországban az új Magyarország első, hivata­los képviselőjeként az Eu­rópai Közösséghez történi csatlakozási esélyeinkről ét‘ Igyunk rá egy ? (Folytatás az 1. oldalról) a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt. Utalt rá, hogy a magyar külpolitika nagyon határozott koncepciót követ. Miközben meghirdettük és végrehajtjuk az átorientáló-, dást, a nyugati kapcsolatok erősítését, semmiképpen sincs szó a keleti szomszéd­ság elhanyagolásáról. Mostani tárgyalásainak egyik fő célja az volt, hogy, a kisebb tagállamok támo­gatását is megszerezze maj­dani EK-tagságunkhoz. Azt tapasztalta tárgyalópartne­reinél, hogy ők is úgy lát­ják: a földrész új demokrá­ciáinak helye van az Euró­pai Közösségben. Figyelem­re méltónak tartják a ma­gyar gazdasági eredménye­ket, s a legígéretesebbeknek gazdaságunk kilátásait íté­lik meg a térségben. Bízom abban — hangoztatta a kül­ügyminiszter —, hogy ha az ~ Európai Közösségben az újabb bővítési forduló ese­dékes lesz, akkor a magyar kérdés is napirendre kerül. Támogatásukról biztosította tárgyalópartnereit a téren is, hogy már a társulási szer­­■ zödésben legyen, ha nem is kötelezettségvállalás. de valamiféle utalás arra, hogy az mintegy előhírnöke a tel­jes jogú tagságnak, illetve az arról szóló tárgyalások megkezdésének. Befolyásolta-e megbeszé­lései légkörét a Zwack-ügy? — kérdezték az újságírók a minisztert. — Amikor az ember tárgyalásokat folytat, akkor az otthonról jövő hí­rek, főleg, ha azok nem min­den vonatkozásban kedvező­ek, zavaró tényezőt jelent­hetnek — válaszolta. A kör­utazás során mégis azt ta­pasztalhatta, hogy tárgyaló­­partnereit egyáltalán nem zavarta ez az ügy. (A kül­ügyminiszter kabinetfőnöke, Sillár Emőke itt megjegyez­te: ez az ügy a magyar pro­vincializmus megnyilatkozá­sa, erre fütyül a külföld, ne­kem ez a tapasztalatom.) Je­szenszky Géza hozzátette eh­hez, hogy a következőkép­pen vált el vendéglátóitól: viszontlátásra Strasbourg­­ban, az Európa Tanács kül­ügyminiszteri ülésén, illet­ve Berlinben, az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Folyamat legközelebbi külügyminiszteri találkozó­ján. Jeszenszky Géza a továb­biakban leszögezte: ahogy már korábban is jelezte, ké­szen áll erről az ügyről és má$ kérdésekről is minden fórumon beszé'ni, hiszen el­hangzottak olyan vádak, nemcsak a személyével, ha­nem a magyar külpolitiká­val kapcsolatban is, amelye­ket az Országgvűlés külügyi bizottsága, a képviselők elé szeretne térni, és amelyek tisztázást, határozott választ igényelnek. Ebbőd az ügyből is tanulságként szűrhető le: mennyire sajnálatos, hogy a parlament zsúfolt ügyrend­je miatt halasztást szenve­dett az a régóta szorgalma­zott javaslat, hogy legyen parlamenti vita a külpoli­tikáról. Ügy ítélem meg ugyanakkor — mondta sf külügyminiszter —, hogy a magyar külpolitika nagyon jó vágányon halad, tehát, nem valamiféle bajok teszik sürgetővé a vitát, hanem az, hogy tényleg tisztázni kell bizonyos dolgokat. A kül­földi tárgyalások sikere szempontjából meghatározó ugyanis az, hogy a hátország hogyan viszonyul nemzetközi törekvéseinkhez. Amit Zwack tett, az va­lóban szokatlan dolog, és nagy baj, hogy ez az ügy ekkora vihart kavart. Tavaly elég sok nagykövetet vissza­hívtunk, akkor is lehetett volna polemizálni, de senki nem vonta kétségbe a kül­ügyi vezetés döntéseit, az érintettek sem. . Ebből az egész ügyből a magyar kül­politikának származik ká­ra, ugyanakkor megítélé­se szerint a magyar—ame­rikai viszonyt nem éri csor­ba. Mielőtt elutazott, Je­szenszky Géza együtt ebé­delt az Egyesült Államok budapesti nagykövetével, és éppen azt állapították meg. hogy soha még ilyen jók nem voltak a magyar—ame­rikai kapcsolatok. Munkatársunk kérdésére, hogy ha netán egy gépen utaznak Zwack Péterrel, ke­zet fogott volna-e vele, a külügyminiszter ezt vála­szolta: A valóságban erre nem került sor, ugyanakkor azt hiszem, én udvarias em­ber vagyok, a külpolitiká­ban pedig fontos a jó modor, de hát, szóval... nagyon súlyos dolognak kell történ­nie ahhoz, hogy ne fogad­jam el a felém nyújtott ke­zet. S Zwack Péter eseté­ben végül is ez történt. „Hozzátenném ehhez, hogy nem egyedül én, hanem munkatársaimmal együtt, és komoly okok miatt döntöt­tünk leváltásáról." További kérdésünkre, nem, találja-e furcsának, hogy most Bollobás Enikő az ügyvivő washingtoni nagy­­követségünkön, a külügymi­niszter a fejét rázta. Ugyan Bollobás nem tartozik a ba­ráti köréhez, miként el­hangzott, de róla a legjob­bak a benyomásai. Ügy vé­lem, ha konszolidálódnak a viszonyok washingtoni nagy­­követségünkön, ezután is jó munkát fog végezni — mondta a külügyminiszter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom