Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-16 / 8024. szám

I-jagyar Hírlap 1991 Április 12. h Németh Miklós és Horváth István tanúskodott Csak a tábornokok mulasztottak“. Németh Miklós egykori minisz­terelnök és Horváth István volt bel­ügyminiszter tanúkénti kihallgatá­sával folytatódott tegnap az elöljá­rói intézkedés elmulasztásával vá­dolt nyugállományú rendőrtáborno­kok pere. A katonai bíróság először Horváth Istvánt szólította, akit Hil­debrand Róbert hadbíró ezredes fontosnak tartott figyelmeztetni: a Duna-gate botrány kipattanása után alakult parlamenti vizsgálóbizott­ság rá nézve is terhelő adatokat tárt fel. s a vallomástételt megtagadhat­ja, ha azzal magát vádolná bűncse­lekmény elkövetésével. A volt miniszter azonban nem kívánt élni a lehetőséggel, hiszen — amint mondta — az országgyű­lési határozatban legfeljebb az ő politikai felelősségéről lehet szó. Ezt követően igen részletes fejte­getésbe kezdett az elmúlt másfél— két esztendő eseményeiről, hang­súlyozva, hog\ a társadalmi rend­szer változása a hatalmi pozícióban levő reformerők támogatásával ment végbe. Egyébként már 1989 elején vilá­gossá vált. hogy a magyar jogrend­szer és a valóság között mind több az ellentmondás, s a szakadék to­vább mélyül. Ezért hamarosan megkezdődtek azok a munkálatok, amelyek célja a Belügyminisztéri­um tevékenységét szabályozó nor­matívák korszerűsítése volt. Július­ban egy előterjesztés is a kormány elé került, amely a koncepciót jó­váhagyta. Változás azonban az esz­tendő végéig nem történt, hiszen a politikai egyeztető tárgyalásokon a rendőrség, illetve az állambizton­sági szolgálat annak ellenére sem került napirendre, hogy az illetékes albizottságban Pallagi Ferenc és Túrós András akkori belügyim-" niszter-helyettesek jelezték: súlyos ellentmondások vannak. Decemberben a kormány mégis határozott a Belügyminisztérium átszervezéséről: eszerint február 28-ig kellett volna felállítani a Nemzetbiztonsági Hivatalt és az önálló Országos Rendőr-főkapi­tányságot. De már ez sem valósul­hatott meg. A bíró azonban inkább Horváth TsTvín Ts'egykori munkatársai sze­mélyes felelősségét firtatta. Első­sorban arra szeretett volna választ kapni, miért nem ismerték fel az ál­lambiztonsági munka irányításáért felelős vezetők, hogy 1989. október 23-a után a Ill/III-as csoportfőnök­ség tevékenysége törvénysértő volt. Az ex-miniszter kijelentette: szó nincs arról, hogy nem érzékelték volna az ellentmondást, de jószeri­vel tehetetlenek voltak. A belső biztonsági szolgálat munkáját sza­bályó 1974. évi 17-es számú törvé­nyerejű rendelet és a 6000/1975-ös minisztertanácsi rendelet hatályon kívül helyezése ugyanis meghalad­ta a perbe fogott tábornokok, de még a belügyminiszter kompeten­ciáját is. így legfeljebb szóbeli di­rektívákkal próbálkoztak, amelyek nyomán az adminisztratív intézke­dések 1989-re megszűntek, de a tit­• kos felderítés köre is jelentősen | szűkült. j- Hildebrand bíró ezzel a válasszal i nem érte be. és addig szorongatta a tanút, mígnem az kijelentette: a tit­kosszolgálati tevékenység szabá­lyozása tulajdonképpen ellentmon­dott a korábbi alkotmánynak is. a törvényalkotás viszont elmulasztot­ta kellő eréllyel szorgalmazni mó­dosítását. • Folytatása a 3. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom