Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-16 / 8024. szám
Magyar Hírlap 1991. Április Ik. Csak a tábornokok mulasztottak? ytalás a: 1. oldalról Bár — tette hozzá — arra beosztottjai sem tettek javaslatot, hogy legalább a miniszteri hatáskörbe tartozó parancsokat helyezze azonnal hatályon kívül. Az operatív munka leállítására pedig nem is gondoltak, hiszen ezzel az akkori események — állam- és kormányfők látogatása, a Nagy Imre—temetés, október 23. — biztonságát is veszélyeztették volna. Horváth István egyébként állítja: a konkrét ügyeket nem ismerte, így nem volt tudomása róla, hogy titkos eszközökkel személyek és pártok megfigyelése folyik. A hozzá érkezett jelentések alapján pedig erre következtetni sem tudott, bár temészetesen tudta, milyen módszerekkel működött a III/1II—as csoportfőnökség. Végül a volt miniszter kijelentette: nem kíván politikai fejtegetésbe fogni, de úgy érzékeli, hogy a bíróság előtt nem a Pallagi—Horváth ügyet tárgyalják, hanem valami egészen más folyik. Ez is része annak a folyamatnak, amely a békés rendszerváltást utólag más színben igyekszik feltüntetni, befolyásolva ezzel is a közhangulatot — állította. A bíróság Németh Miklóstól is azt szerette volna megtudni, hogy milyen ismeretei voltak az állambiztonsági szolgálat, ezen belül is a III/III—as tevékenységéről. Amint az egykori miniszterelnök mondotta, ilyen szolgálat mindenütt létezik, de pontos információi nem voltak róla. Sőt, még azt a bizonyos 6000—es határozatot is csak a lehallgatási botrány kirobbanása után ismerte meg. Ez egyébként olyannyira „titkos” volt, hogy hivatalának éppen három napjába került, mire sikerült megtalálni. Azt követően pedig igen rövid időn belül hatályon kívül is helyezték, az igazságügy— és a belügyminiszter egyetértésével. Miniszterelnökként persze nem is kellett tudnia az^egyes tárcák szervezeteinek működési rendjéről, de ismerte a pártállami maradványok felszámolására irányuló belügyi törekvéseket. A szűkebb miniszteri kabinet ülésein pedig szóba is került a rendőrség és az állambiztonság ügye, s határozat született: október végéig előkészítik a nemzetbiztonsági törvény tervezetét. Később az egyeztető tárgyalásokon azonban ezt nem sikerült a sarkalatos törvények közé felvétetni. A módosított alkotmány záradéka viszont már tartalmazta: április 30—ig összhangba kell hozni az alaptörvényt és a meglévő jogszabályokat. A miniszterelnöknek küldött jelentésekről szólva Németh Miklós elmondta: nagyon sok jelentést kapott, és nem csak a Belügyből. Arra azonban határozottan emlékszik, egyetlen iratból sem derült ki, hogy azt a belső biztonsági szolgálat készítette volna, miként az sem, hogyan szerezték az információkat. A volt miniszter akkor sem mondott mást, amikor a bíró az SZDSZ választási terveiről szóló jelentésre utalt, amely Németh szerint akár elemző munka terméke is lehetett. De az anyagok sokat egyébként nem értek, döntő többségük a sajtóban megjelenteknél nem adott többet. így ezek nem is befolyásolták a kormány stratégiáját. A bíróság arra is kiváncsi volt, adott-e Németh Miklós „megrendelést" a szolgálatnak. Különösképpen aziránt érdeklődtek, hogyan keletkezett 1989 végén a püspöki kari konferenciáról készült jelentés, amelyet állítólag a miniszterelnök kért. Németh nem tagadta, hogy három alkalommal fordult a belügyminiszterhez: a Nagy Imre—temetés és október 23—a előtt, valamint egy hozzá intézett levél kapcsán. A papi karral azonban jobb viszonyban volt. mintsem hogy operatív intézkedéseket kérjen. Inkább arról lehet szó, hogy az utóbb kényesnek bizonyult információk a helyét kereső szolgálat tevékenységének melléktermékei voltak. Miniszterelnökként viszont sokat nem tehetett, hiszen nem volt tudomása a törvénysértésekről, de még a hatályban levő jogszabályokról sem. Amint a botrány kippatant, azonnal lépett, de korábban nem volt módja erre. Még átmeneti szabályozásra sem — amire az egyik ügyvéd utalt, kijelentve: a két tábornok éppen emiatt került a vádlottak padjára. • Lencsés Károly , v
