Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-15 / 8023. szám
Pesti Hírlap, 1991. április 6 A MAGYARSÁG GYERMEKKORA VÉGÉTÉRT... seszták Ágnes Dr. Czeizel Endre 262 oldalon írta meg a „Magyarság genetikája” című könyvét. A könyv 1990 végén jelent meg, a debreceni Csokonai Kiadónál. Nem harsogtak róla a bulvárlapok szalagcímei, nem csevegtek róla mélyértelmű tévéműsorokban, nem vált gyalázkodó kritikák tárgyává sem. Genetikai önvizsgálatunk ajelek szerint, túlságosan is őszintére sikeredett. És ez az őszinteség kipukkasztott néhány délibábos léggömböt... Ama kevés reflexió, amely a nyilvánosság felől érte a könyvét, mind arról polemizál, -hogy magyarságtudatunk, énludfitunk keresése tipikus válságtünet-Miért lerine vál\. . tág az, hogy tudni akarjuk f végre, kik vagyunk, mennyit érünk, és merre tartunk? — Én sem tartom válságértékűnek ezt a pillanatot. A jelenség jóval bonyolultabb. Most érkezett el az az idő, amikor megszabadulhatunk a folytonosan ránk telepedő nagyhatalmak kalodájától. Ha jól végiggondoljuk, 1526 óta mindig uralkodott, gyámkodott fölöttünk valaki: török, német, osztrák, orosz... Soha nem volt lehetőségünk arra, hogy szabadon megéljük magyarságtudatunkat. — Ennek a hosszú elnyomatásnak —gondolom —súlyos következményei lehetnek. — Túl sokáig tartott a gyermekkor. Infantilizáló-dott nép, infantilizált emberek viaskodnak azzal, hogy nem képesek helyretenni magukat a világban. Pedig ez nagyon fontos. Piaget, a híres gyermekpszichológus analógigára: amíg a gyermek kicsi, azt histi. hogy csak 6 van egyedül a világon. Később észreveszi, hogy van családja. Az óvodában, az iskolában érzi, hogy beletartozik egy kis közösségbe; Aztán, cseperedik, és feuogja,hogy'egy'nettje zet tagja. Körülbelül az érettségi idején jut el a felismerésig, hogy az emberiség egy pici része testesül meg benne. A magyar éntudat a mesterséges gyermekkorban tartástól megrekedt, és nehezen viseli, hogy nemcsak mi vagyunk a világ. Igenis, itt vannak mellettünk a románok, osztrákok, szerbek, szlovákok. Velük együtt tartozunk a nagyobb közösségbe, ami aztán szerves része Európának és az emberiségnek. Az acsarkodóé, az állandó nemzetiségi viták, a szomszédok gyalázása és az ő vÍ6zontgyalázkodásuk jelzik, nagyon messze vagyunk a felnőttkortól. A hetvenes években még időszerűnek és fontosnak tartottam, hogy a puha diktatúrában hangot adjak a magyarságtudatnak Nyilvánosan „magyarkodtam", ahogyan ezt megrovóan mondták. Egy évre el is tiltottak a tévészereplésektől. Meg kellett értenem, hogy jött a reformok retorziója, és az internaciona- j lizmus újra erőszakot tett a józan gondolkodáson. — Ügy látom, hogy könyve körül nine» semmi nagy hűhó. §ót, mintha nem vették volna igazán jánéven magától, hogy most írta meg ezt az alapművet. —Amió ta a könyvem megjelent, két helyről is kaptam szemrehányást. Az olvasók a magyarság genetikai kevertségét egyértelműen az elkorcsosulóssal tartják egyenértékűnek. Olyan mélyen él a vértisztaság és a fajtisztaság őrületes maszlagja a tudatban, hogy egyszerűen kiseperhetellen a fejekből. A növénynemesítésben teljesen elfogadott, hogy a kevert fajták, a hibridek dűsabbak, nemesebbek, életrevalóbbak, mint a saját fajtájukkal keresztezett egyedek. Ugyanezt az emberek humán vonatkozásban képtelenek elhinni. Pedig mindenki tanulta, hogy az uralkodóházak és dinasztiák azért haltak ki, és degenerálódtak, mert ott a faj és vér tisztasága miatt I csak egymás között és egy- I más közül házasodhattak. A 1 náci fajelmélet tiszta vérvonal filozófiája a hajdani afrikai gyarmatosítók gondolatmenetét követte. A fehérek j semmi áron nem keveredhettek a feketékkel, mert ha igen, elóbb-utóbb felhígulnak, eltűnnek, és oda a fehér politikai elit. Genetikai ke- I vertségünk sokszínűséget, I többgyökerúséget, változatosságot jelent. A genetikát, mivel ideológiailag nem manipulálható, az esetleges kényelmetlen tények miatt, a politikusok nem szeretik. A tudomány nekik akkor hasznos, ha napi érdekeket támogat. — Beszéljen a »kényelmetlen tények “-ról. — A kutatások bebizonyították például, hogy törzsökös f^jmagyarok ma már nincsenek. — Szóval, a képzeletemben élő lóratermett fajmagyar, az ! árvalányhajas, a lovagias, a pusztáról szalajtott, a nemeslelkű... nincsen! — Nincs. A vizsgálatunkba bevont neves néprajzosok kiválasztották a viszonylag tiszta etnikai csoportokat, j ez«k közül az őrségiek képvi- > selték az etalont: a viszonyítási, összevetési alapot. Árpád állítólag ezekre a gyepükre hozta a később befogadott besenyőket, akik azóta sem keveredtek másokkal. Ok lettek volna a torzsökös magyarok genetikai képviselői. A vizsgálatok nyomán azt állapítottuk meg, hogy az őrségi magyarok rendkívül közeli rokonságot mutatnak a szlávokkal. Nem találtuk meg azt az Ural mögül jött turáni fajt sem, amelyre a harmincas években az antropológusok hivatkoztak. Akkoriban a fő hangsúly a kívül- és egyedülállásunkon volt. Különválni ettől a fenyegető szláv és német tengertől. A Szekfú Gyű- I la és Surányi Miklós által ! hangsúlyozott — egyedül vagyunk — elmélet, gyaníthatóan, szintén nem genetikai, hanem politikai fogantatású. Halálos féltés csendül ki belőle részint a bolsevik világuralom, részint a német invázió miatt. Semmiképp sem akarták, hogy bármelyikkel is közösséget vállaljunk. — Á maga tudománya ezek szerint soha nem lesz jóban a politikával? — Örülni kellene, hogy végre annyi idő után, illúziók nélkül nézhetünk szembe magunkkal. Hogy végre ennyi év után valóban feltehetjük a kérdést, ki a magyar, mi a magyar? Ugyanakkor nem rakhatunk magunkra új béklyókat, a túlhajtott magyarkodás »» »gy helyben toporgás végzetes lehet. Nekünk fel kell ismerni önmagunkat, és nyitni, továbblépni Európa felé. Nekünk megvan ott a helyünk. — Milyen meglepő eredményekre jutottak még? — Teljesen bebizonyosodott a finnekkel való genetikai rokonságunk, de a perzsákkal való kapcsolatunk is. Meglepődtünk viszont azon, hogy a nagykunok és a kiskunok genetikai távolsága milyen nagy. Nem találtuk meg a türk, azaz a török—magyar genetikai rokonságot sem. Itt ! nem a hódoltság törökjeire i gondolok, hanem arra az elméletre, hogy a honfoglaló nép, egy türk—tőrök nép ! volt. Az ötéves vizsgálat legnagyobb meglepetése az, : hogy itt, a Kárpát-medencé- i ben, mi magyarok szerves genetikai rokonságba kerültünk már a szomszédos szlávokkal és németekkel. Mondhatni, genetikailag alig különbözünk tőlük... — Mi ebben az izgalmas? — Talán inkább a kegyetlen és tényszerű. Az, hogy a határainkon túl élő magyarság genetikailag már nem különíthető el a környező országok népeitől. Ezt akkor is el kell mondanom, ha tudom, hatmillió ember vallja magát magyai nak a határainkon kívül. — Biztos abban, hogy ez a vizsgálat hibátlan, objektív és axióma értékű ? — Nem. A vizsgálatot a né; metekkel közösen végeztük, 1 mi csatlakoztunk az ó általuk kezdeményezett ökogenetikai programhoz. A magyar genetikai vizsgálat azonban teljesen önállóan folyt. A néprajzosok és az antropológusok az őrségiek mellett kiválasztottak még néhány, viszonylag érintetlen népcsoportot: ilyenek voltak a jászok, a kunok, a csángók, a I székelyek, a matyók, a paíó-
