Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-02 / 8014. szám

Népszabadság, 1991. március 25 3o Az SZDSZ politikája kígyóvonalban halad — mondja Tö/gyessy Péter (Folytatás az l. oldalról.) Duna völgyében. A jobboldali demagóg irányok, a jobboldali populizmus térhódítása sokkal valószínűbb. — Ha már ennyire klvesézte a pártokat, a parlamentet, mi a vé­leménye az Antall-kormányról? — Először is le kell szögez­nem, hogy a kelet-közép-euró­­pai új demokráciák kormá­nyai mindenütt szükségkép­pen okoztak csalódást a túl­zott várakozásokat megfogal­mazó állampolgárok számára. A mai német kormány igazán profi politikusokból áll, anya­gi lehetőségei óriásiak, mégis akadnak, akik az utcán köve­telik a lemondását. A felada­tok végtelenek, az eszközök korlátozottak. Ennek ellenére szomorú, hogy az Antall-kor­­mány csupán majd egy év után volt képes első gazda­sági cselekvési programjának a kidolgozására. Az új admi­nisztráció eddig szinte csak a reformkommunisla kormányok által előkészített törvényja­vaslatok benyújtására volt ké­pes. Számos kormányzati ve­zető alkalmassága, szavahihe­tősége megkérdőjeleződött. Az új hatalom a közvélemény kri­tikájára általában nem bölcs korrekciókkal válaszolt, ha­nem azt ellenségesen, néha az ellenzék összeesküvésének, gyakrabban a sajtó manipu­lációjának tekintette. Egyszó­val, félő, hogy a kormány nem fogja jobb állapotban átadni az országot utódjának, mint ahogy azt átvette. — Az SZDSZ viszont nemrég bejelentette, hogy kész vállalni a kormányzás felelősségét. Nem volt ez túl korai? — Bár az SZDSZ mai ál­lapotában is minden tekintet­ben alkalmasabbnak tetszik a kormányalakításra, mint az MDF, mégis úgy vélem, egy ideálhoz képest a szövetség el­marad a liberális alternatíva felállításában. Az SZDSZ so­kat veszített markáns arcula­! iából, politikája újabban kí­gyóvonalban halad. — Ml erre a gyógyír? — Elengedhetetlennek vé­tem,—é>ogy a --szabaddemokra­ták programjuk gyors meg­újításával és következetes kép­viseletével minden konkrét ügyben bizonyítsák az Or­szággyűlésben és a helyi ön­­kormányzatokban is, hogy lé­tezik egy szabadelvű alterna­tíva, lehetséges, bár nem ál­dozatok nélkül, a gyors át­alakulás. Ha a magyar köz­vélemény előtt igazolt lesz ez a másság, következésképpen kívánatos lesz a kormányvál­tás, akkor lehet majd beszél­ni a kormányzati felelősség vállalásáról. És persze tudni kell, hogy a jelenlegi parla­menti pártarányok miatt egy SZDSZ-vezetésű kormány lé­nyegében csak új választások után képzelhetőéi. Éppen ezért Kis János váratlan kongresz­­szusi bejelentését úgy értéke­lem, hogy az alapvetően a — más pártoknál is megfigyel­hető — lemorzsolódás megál­lítását és a pártvezetés pozí­ciójának megszilárdítását cé­lozta. — Nem beszéltünk még a kor­mánypártok és az ellenzék viszo­nyáról. — A politikai pártok álló­háborúra rendezkedtek be, alig beszélnek egymással. Ha az országban szilárd demok­rácia lenne, a politikai váltó­gazdaság rendszerében a sza­baddemokraták számára ele­gendő volna, ha világos alter­natívát nyújtanának, s máris jó esélyekkel készülhetnének a következő rendes választá­sokra. Ma azonban még nem élünk jóléti demokráciában, itt még széles konszenzussal alapintézményeket kell meg­teremteni vag>' működésbe hozni, itt mindenre kiterjedő, általáínos válságot kell mi­előbb orvosolni. Mindez lehe­tetlen kétoldalú kompromisz­­szumok nélkül. A konzervatív jobboldali pártoknak és a li­berális demokrata erőknek is tudomásul kellene venniük egymás taftós létezését. — Lazítsunk egy kicsit, beszél­jünk személyes kérdésekről. Igaz-e, hogy önt voltaképpen nem azért távolították el még tavaly az SZDSZ-frakció éléről, mert egyszemélyi vezetésre tört, hanem azért, mert az SZDSZ-t megpró­bálta közelíteni az MDF-hez, s ml több, túlságosan közel áll An­tall Józsefhez? — Az SZDSZ-frakción be­lüli viták — megítélésem sze­rint — korántsem vaJamiíé­­-le -egyszemélyi vezetés körül zajlottak. A vita tárgya való­jában az volt, hogy a frak­ciót egy ötfős, szükségképpen a légi, ismerős arcokból ál­ló, vagy egy tágabb, ágaza­ti, illetve funkcionális szóvi­vői rendszerben működő, s így az irányításba új szemé­lyeket is bevonó testület ve­zesse-e. Ami a nagykoalíciót illeti, még a tavalyi választá­sok előtt Kis János és mások kezdeményezésére az SZDSZ sokszor beszélt annak lehető­ségéről. Akkor sem tartot­tam, és ma sem tartom üdvö­zítő megoldásnak a nagykoa­líciót. Ugyanakkor frakcióve­zetőként szükségesnek érez­tem, hogy jól körülhatárolha­tó, jórészt kétharmados par­lamenti elöntést igénylő kér­désekben a szabaddemokraták elveik feladása nélkül meg­egyezésre jussanak a kor­mánypártokkal. Tudomásul kell venni, hogy az SZDSZ elvesztette a választásokat, az Országgyűlésben mandátumai­nak száma alig több mint a fele az MDF-ének. Ezért, hogy érdekeink és érveink legalább mandátumaink arányában ér­vényesüljenek, kompromisz­­szumra kényszerülünk. Ügy vélem, egy aktív, világos programmal, és hiteles sze­mélyekkel működő politika; párt a köztársaság működő­­képessége érdekében a politi­kai erőviszonyok figyelembe­vételével megállapodásokat köthet politikai ellenfeleivel. — Es az Antal] Józsefhez fűző­dő viszony? — Valóban beszélő viszony­ban vagyok a miniszterelnök­kel. 1989 nyarán vagy száz al­kalommal ültem Antall Jó­zseffel együtt, és a pártállam képviselőivel szemben a tár­gyalóasztal ugyanazon olda­lán. Ezekből az időkből szár­mazik. kettőnk — úgy érzem — kölcsönös tiszteleten és bi­zalmon alapuló, ikorrekt mun­kakapcsolata. Amíg frakció­­vezető voltam, a mindössze­sen négy-öt, kompromisszum­kereső tárgyalásunkon jórészt nem mással, mint az MDF— SZDSZ-megállapodás teljesí­tésével foglalkoztunk. — Hogy érzi magát egyszerű képviselőként? — Három parlamenti bi­zottságnak vagyok a tagja — egyaránt dolgozom az alkot­mányügyi-törvényelőkészítő, az ügyrendi és a számvevő­széki bizottságban. Minden igazán fontos kérdésben el­mondom a véleményemet. Pogonyi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom