Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-02 / 8014. szám

Népszabadság, 1991. március 25

Az SZDSZ sokat veszített markáns arculatából

— mondja Tölgyessy Péter

Tölgyessy Péterrel, az SZDSZ egyik alapító tagjával munkatársunk interjút készített, amelyben a volt frakcióvezető egyebek között elmondta, hogy az MDF a fosztogató-osztogató államot tartotta fenn továbbra is az 1991~es költségvetésben, az ország egyre inkább szétszakadni látszik a gazdagodó tiiezrek és a szegény milliók társadalmára, s az új adminisztráció eddig szinte csak a reformkommunista kormányok által előkészített törvényjavaslatok benyújtására volt képes. Szerinte az SZDSZ politikája újabban kigyóvonalban halad. Az interjút az alábbiakban közöljük.

— Tudja-e. hogy az SZDSZ egyik személyisége nemrég ügy Jellemezte: „Tölgyessy elefánt a porcelánboltban'’? Mondta mindezt azután, bogy a legutóbbi or■zágos küldöttgyűlésen ön nyíltan felvetette, Jó lenne már eldönteni, hogy az SZDSZ liberális, vagy szégyenlős szociáldemokrata párt?

— Ügy látszik, mint minden politikai szervezetben, a szabaddemokratákéban is akadnak olyanok, akik szerint a pártkongresszus feladata nem a belső feszültségekkel való kritikus szembenézés, hanem a párt egységének demonstrálása és nagyszerűségének ünneplése.

— Szóval, milyen párt ön szerint sz SZDSZ?

— A szövetségen belül mindig is létezett egy inkább szabadelvű és egy inkább szociális irány, azonban a tisztázó vita többnyire elmaradt, és az éppen nyilatkozó véleménye szerint alakult a szervezet nyilvános álláspontja. Itt nem valamiféle filozófiai természetű polémia lefolytatására gondolok. A szövetség álláspontját minden lényeges, konkrét ügyben egy megújított stratégiai program megalkotása során — tagságunkkal együtt — kellene mielőbb kialakítanunk. Így nem fordulhatna elő, hogy a törvényhozási hajszában a parlamenti csoport hétről hétre saját tagjainkat is váratlanul érő rögtönzésekre kényszerül, mint ahogy- például a kárpótlási vitában történt.

— Mekkora a különbség az SZDSZ-en belül a két irányzat között?

— A különbözőségeket nem helyes eltúlozni, a szabaddemokraták helyzetét Magyarország politikai térképén ma döntően a többi politikai erővel, alapvetően az MDF-fel való polémia jelöli ki.

— Miben tudná öaazefoglálni ez utóbbi lényegét?

— Míg az MDF a magyarság boldogulását jórészt a közhatalom, a közigazgatás áldásos tevékenységétől reméli, addig a szabaddemokraták az államnál jobban bíznak az állampolgári autonómiában és öntevékenységben.

— Ez Így elv am task tűnik.

— Pedig az eddigi parlamenti vitákon vörös fonalként futott végig ez a lényegi különbözőség. Az MDF szerény hatáskörökkel felruházott, csekély gazdasági önállósággal rendelkező önkormányzatok mellett érvelt, amelyek alárendeltek az erős vármegyének, a kormánymegbízott, a főispán szoros felügyelete alatt állnak, ahol a közügyek jelentős hányadát nem önkormányzati, hanem úgynevezett dekoncentrált miniszteriális közigazgatási szervek intézik. Az SZDSZ elvetette volna a kormánymegbízott intézményét, szűk feladatokat adott volna a megyéknek, a hatáskörök és az anyagi eszközök jó részét pedig az önkormányzatokra bízta volna. Egy másik vitában az MDF a központosított és hierarchizált rendőrség mellett voksolt, míg az SZDSZ az önkormányzati rendőrség felé tett volna lépéseket. Az MDF a Vagyonügynökség révén centralizált magántulajdonba adást intézményesített, az SZDSZ a privatizációt is privatizálta volna Az 1991-es évi költségvetésben az MDF a fosztogatóosztogató államot tartotta fenn továbbra Is, míg az SZDSZ az állami költekezés mérséklését, s ennek eredményeként a személyi jövedelemadó csökkentését szerette volna elérni.

— Ne ragadjunk le az MDF-nél, tekintsünk kicsit távolabbra! Milyennek látja fin ma a hazai — rossz »lóval élve — pártosodéit?

— Magyarországon már működik a többpárti parlament, és előbb vagy utóbb a gazdaságban is uralkodó lesz a magántulajdon. Ebből azonban nem következik, hogy hazánk szükségképpen a stabil demokrácia és a jóléti, piaci ver- I senygazdaság országa lesz. A gazdaság továbbra is az ál- I lami dirigizmus és a különféle monopóliumok uralma alatt maradhat. Az ország egyre inkább szétszakadni látszik a gyorsan gazdagodó tízezrek és a gyorsan szegényedő milliók társadalmára. A középrétegek zöme lecsúszóban van, pedig a vállalkozókon, az értelmiségen, a kétkezi munkát végzők millióin alapuló polgárosodás, vagyis a társadalom döntő hányadát kitevő, illő jólétben élő közép nélkül nehéz lesz a nyugodt demokráciát megalapozni. A parlamenti pártok a’ polgárosodás, a jóléti társadalom hihető, követhető és napról napra megvalósuló programját még kevéssé tudták megrajzolni. Sokan úgy vélik, a pártok szimbólumok, ideológiai tantételek és főleg hatalmi pozíciók körül civakodnak, s nem a valóságos problémák megválaszolására törekednek. Amíg a magyar parlament nem lesz képes magát materiális teljesítménye által igazolni, addig fennáll a tekintélyelvű fordulat veszélye.

— On tart egy azélsőbalról vagy ■xétafijobbról érkező fenyegetéstfil?

— Nem hiszem, hogy a szélsőbal fenyegetne. A baloldali totalitarizmus vélhetőleg hoszszű évekre lejáratta magút a

(Folytatás a 7. oldalon.)

I