Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Magyar Hírlap, 1991. március 25. Parlamenten kívüli pártok Kívülről is szép az Országház? Az egy évvel ezelőtti parlamenti választások „csúcsvesztese" a szociáldemokrata párt lett, személy szerint pedig Petrasovits Anna, aki félresikerült, öntömjénező kampányával, az „újrakezdés asszonya” cím helyett — jószerével régi életét sem folytathatta, hiszen a csúfondáros vereség szinte atomjaira robbantotta a pártot. Elemzők, politológusok. sőt mai vezető politikusok is hiányolják a szociáldemokrata eszmerendszert, amely a nyugati demokráciákban nemcsak honos, hanem sokhelyütt vezető politikai erőként működik. A magyar szocdemek azonban csak nevükben képviselték a baloldali eszmét, kampányuk során szélső jobbos, demagóg vagdalkozással átkozták a „bolsevik zsarnokokat”. S bár akadt szép számmal negatív visszajelzés — gondoljunk csak 1990. március 15-ére, amikor nyíltan kifütyülték, lehurrogták a fekete csipke-kesztyűs elnöknőt —, ennek ellenére a párt megrekedt felfuvalkodott zsargonjainál, s aztán már hiába kapkodta ki Petrasovits Anna a szatyrot öregasszonyok kezeiből, segített le vonatról nénikéket, fotóriporterek népes hada előtt — a párt egyenes úton haladt a bukás felé. A vereség után, már szinte természetes volt, hogy a „bolsevik ügynökök aláaknázó akciójaként” értékeljék a fejleményeket, s azóta sem látszik változás a pán politikájában. A széthú-' zás továbbra is „éltető ereje” maradt a pánnak, s az elmúlt évben leginkább sajtócsemegének számított egy-egy szocdem megmozdulás. A több részre szakadt szervezet rendre vádolja renegát tagjait, s lassanként kriminalisztikus listát állíthatunk össze a különböző gépkocsi- és székházbetörések, valamint az illatszer és gázspra, akciók, betört homlokok sorozatáról, bár egyes vélekedések úgymond kormányzati fullánkokat sejtenek a belső viszálykodás egyik okául, semmiképp sem látszik valamilyen koherens elképzelés a párt tényleges megszervezése, politikai arculatformálása irányában... A Hazafias Népfrontból alakult Hazafias Választási Koalíció, amely tavaly augusztusban már Demokrata Koalícióvá avanzsált, szintén kihullott a szavazók rostáján. Pedig igyekezett jól csengő neveket felvonultatni listáján, ám a zavaros átalakulás, a frissiben han-1 goztatott demokrata múlt, kevés bizalmat hozott a pártkonyhára. S I igazolandó a párt ad hoc jellegét, I az elmúlt időszakban csupán egyegy jól-rosszul sikerült röplap adott hírt arról, hogy a szervezet egyáltalán létezik... Nemkülönben csalódottak lehettek a Magyar Néppárt, későbbiekben már Nemzeti Parasztpárt hívei és vezetői. A Varga Csaba, majd az MDF-ből átállt Fekete Gyula nevével fémjelzett párt zengzetesen hangozatta, hogy a magyar vidéket ők, és csakis ők képviselik, s a televíziós kerékasztalokon igyekeztek e szellemben nyilatkozni, sőt néhány esetben kinyilatkoztatni —, ez pedig kevésnek bizonyult. Az igazából csak vezetőik által ismert szervezet tagságáról máig is homályos adatok szállingóznak, s tény az is, hogy a választási kudarcot követően szinte percek alatt letűnt a vezető grémium is a politikai palettáról. Fekete Gyula jelezte szándékát, hogy felhagy a politikai boszorkánykonyha további — hiábavaló — részvételével, míg Varga Csaba ugyan tett némi kísérletet egy új, zavaros népi-demokratikusnemzeti-liberális szervezet létrehozására, s ezt kellő csinnadrattával . végezte, ám ez sem értékelhető zajos sikerű vállalkozásként... A Magyar Október Párt — s nemkülönben a magyar politikai élet — pótolhatatlan vesztesége Krassó György elhunyta. Talán a ' leginkább karakteresként jellemezhető szervezet ez, amely — ellentétben jónéhány újsütetű legitim párttal — soraiba a demokratikus ellenzék radikális elveket valló, lobbanékonyabb tagjait toborozta, j Akcióik legtöbbször túlléptek a fantáziátlan politikai „gittrágáson”, elegyítették a heppening. a performance és a comedy of humours elemeit — ezzel nemegyszer kifogva a szelet a pártállami megtorlási szándékok vitorláiból. Emlékezetes Csepelen tartott zsíroskenyérrántottleves akciójuk, amelyeken Krassó György e két „csemegével” riogatta a munkásokat, figyeljenek oda a készülő politikai építményre, mert a pártprogramok csak e két asztali áldáshoz juttatják az ország népét. Mai helyzetünket áttekintve, Krassó Györgyöt, emlékében már nemcsak jeles politikusként is tisztelhetjük. Jóllehet a párt jelen pillanatban kissé magára maradt, ám jó néhány emberük válhat Krassó méltó utódjává, hogy a legújabbkori polgárpukkasztással egybekötött politizálás mesterei szerezzenek még meghökkentő perceket... Bár a liberális elveket majd mindenki a demokrácia alapfeltételeként fogalmazza, a Magyar Liberális Párt ugyancsak a politikai perifériára sodródott. A választási küzdelemben talán túl finom eszközökkel harco'tak a voksokért. s hangjuk nem hallatszott a „nagy" pártok személyeskedő pocskondiázásában, s nem jutottak a bűvös négy százalék közelébe sem — állandó jelét adják létezésüknek. S ahogyan megenyhül a politikai porond hordókkal tarkított, sokszor melldöngető hangulata, úgy kap egyre többször alkalmat e szervezet a szólásra. Legújabb törekvésük — miszerint tömöríteni kívánják a liberális eszmékkel szimpatizáló politikusokat, s így helyet követelnek az ország házában —, ugyan kissé központosító mozzanatként értékelhető, mindenesetre az MDF Szabadelvű körével együtt rendezett estéken, szimpatikus megnyilvánulások tanúja lehet a szemlélődő... A Magyar Nemzeti Párt jelöltjei is leszegett fejjel mehettek haza a választás napján, ám a balsiker — úgy tűnik — csak sarkallja a nyíltan szélsőjobboldali eszméket valló, s harsogó párt tagjait. A párt vezéregyénisége Romhányi László, a Jurta gazdája (?), volt színházi rendező, aki manapság egyre rémisztőbb „előadással" lepi meg a magyar politikai élet nézőit. Emlékezetes a tavaly október 23.-ai táblatörő műveletük, amidőn a Magyar Rádió faláról hősiesen leverték az alig egy éve felavatott emléktáblát, majd „Vesszen a kormány!" üvöltéssel, s katonás rendben a parlament elé vonullak. Szándékuk szerint „rendet csinálni”, ám az ott lévő józan elméjű tömeg hátrálásra kényszerítette a karszalagos szabadcsapatot. Idén. március 15.-én nagyobb paláverrel járták keresztény-nemzeti táncukat, s immáron azt is megérhettük. T
