Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-12 / 8001. szám
Magyar Nemzet, 1991. 3. 8 A3 '„Fertőzetlen” környezetben dolgozik az új kormányhivatal Begyógyítani az egyházak sebeit Még a belpolitikai életben jártas, közhivatalok közt könnyen eligazodó polgárokkal is megesik, hogy azt az intézményt, amely jelenleg az állam és az egyházak közötti kapcsolatot fenntartja, a rossz emlékű Állami Egyházügyi Hivatal utódjaként emlegetik és kezelik. Dr. Pálos Miklós államtitkárt, országgyűlési képviselőt, a Kereszténydemokrata Néppárt tisztségviselőjét, az egyházi kapcsolatokkal foglalkozó kormányhivatal vezetőjét tehát elsőként azzal a kéréssel „támadtam meg”, mondaná el, mi köze az általa Irányított irodának az elmúlt évtizedekben igen „hatásosan" működtetett,, Állami Egyházügyi Hivatalhoz? Nem jogutód! — Magam Is tapasztalom, hogy eléggé hiányos a közvélemény tájékoztatása az új struktúráról. így nem csoda, hogy sokan még mindig nem tudják elhelyezni új rendünkben a Miniszterelnöki Hivatal általam felügyelt egységét, amely az állam és az egyházak közötti kapcsolatok ápolásának legfőbb szerve. Az Állami Egyházügyi Hivatal 1989 júniusában jogutód nélkül megszűnt. Működését nem kívánom hosszasan minősíteni, talán rossz ízű is lenne. Azt azonban mindenki tudja, hogy tulajdonképpen nem volt más, mint az elnyom.ó gépezet egyik sejtje az óriási sejtrendszerben. Vagy más hasonlattal élve: az állami hatalom meghoszszabbított keze volt, amivel fogva tartotta az egyházakat. Bizony, sok-sok konfliktust teremtett, sok ember kényszerült arra, hogy megalkudjon önmagával és a hitével. Nem biztos azonban, hogy mindezért pálcát kellene törni bárki felett. Hiszen ki-ki a maga elképzelése szerint egyházi érdekeket szolgált akkor, amikor egyidejűleg veszni hagyott egyházi érdekeket. — Most tehát nem meghosszabbított kéz, nem az elnyomó gépezet egyik alkatrésze ez a hivatal, hanem micsoda? — Az új társadalmi rend békés úton való kialakulása természetesen az állam és az egyház kapcsolatát Is alapjaiban változtatta meg. Ennek jogi alapját az 1990. évi IV. törvény (törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, wlamint az egyházakról), 'politikai alapját pedig A nemzeti megújhodás programja adta meg. A törvény még a Németh-kormány működésének, illetőleg a korábbi parlament törvényalkotásának a terméke. Általa olyan jogi háttér és alap biztosíttatott az állam és az egyház közti kapcsolatban. amely realizálható volt. Valóban megvalósulhatott az állam és az egyház teljes különválása. De tudni kell, hogy az egyházak az elmúlt negyven évben nagyon súlyos sebeket kaptak. Elvették jogaikat, megfosztották őket vagyontárgyaiktól. Működési lehetőségeiket nagyon leszűkítették, szinte kizárólag a templomok falai közé kényszerítették őket. Rengeteg szerzetesrendet szüntettek meg, számoltak fel. Kolostoraikat, rendházaikat elvették, és az egyházi iskolák, amelyek valamikor az egész oktatásügy gerincét képezték, gyakorlatilag az egyik pillanatról a másikra eltűntek. Ez nemcsak azzal járt, hogy új pedagógusok jelentek meg a katedrákon. Az oktatás szelleme is megváltozott. Állítom, ekkor kezdődött el a társadalomnak az a rohamos értékvesztése, amely oda vezetett, hogy ma a magyarság óriási értékzavarokkal küszködik. E sebek begyógyítása még belátható ideig állami segítséget is igényel. Ennek az állami segítségnek koordinálását tartom egyik fontos feladatomnak. Azt is tapasztalom, hogy az állam és az egyházak érintkezésében, az egész nemzetet érintő kérdésekben a kormány támaszkodni kíván az egyházak véleményére. Az új kormány hivatalba lépése után a Kereszténydemokrata Néppárt kapta meg a tisztet, hogy egyházi kapcsolatokkal foglalkozó államtitkárt állítson. így kerültem én erre a posztra, amit soha nem kerestem, de mégis vállaltam. — Ha nem is jogutóda, bizonyos értelemben mégis örököse az ön hivatala az Állami Egyházügyi Hivatalnak. Iratokat, dokumentumokat feltehetőleg „jussolt" tőlük... — Hogy teljesen „fertőzetlen” környezetben kezdhessem a munkát, sem az Állami Egyházügyi Hivataltól, sem az Egyház politikai Titkárságtól semmit nem vettem át. Még az iratanyagot sem. Sőt, nemcsak, hogy nem vettem át, soha nem is néztem bele, nem lapoztam föl. Az Állami Egyházügyi Hivatal teljes iratanyaga átkerült a Művelődési Minisztériumba, ahol a Németh-kormány ideje alatt Egyházi Főosztály alakult. -— A teljes egyházügyi iratanyag a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban van tehát? — 1989-ben került oda. Természetesen elképzelhető, hogy az iratkezelés szabályainak megfelelően azóta egy részét selejtezték, esetleg egy része átkerült az Országos Levéltárba. Ezt pontosan nem tudom, nem is érdekel. Ügy érzem, azt a ténykedést, amit rám bíztak, mindenféle régi mechanizmushoz való ragaszkodás nélkül is tudom csinálni. Különösebb zökkenőt „nem tudásaim” gyakorlati munkámban nem jelentenek, tekintettel arra, hogy más a feladatom. Hivatalom az egyházak működését segítő, patronáló, a kormányzat és az egyházak közötti kapcsolatot ápoló szervezet lett. Kis létszámú hivatal ez, amelyet most még egy megtisztelő és soron kívüli célfeladat is „terhel”: a pápalátogatás előkészítése. Több mint egy milliárd — Mielőtt e pillanatnyi „célfeladat” felől kérdezném, szeretném, ha részletesen ismertetné a föltehetőleg hosszú és nehéz éveket igényelő nagyobb feladatot, az egyházak kártalanítását, anyagi segítését. — Miután az egyházak súlyos sebeket kaptak, és önfinanszírozásra képtelenek, az állam továbbra is segíti őket anyagilag- A társadalom erkölcsi megújítása érdekében az állam számít az egyházakra, komoly értékhordozó tényezőknek tekinti őket. Elsősorban a lelki gondozást végző tevékenységükre számít. De az egyházak nemcsak lelki gondozást végeztek, hanem mindig is oroszlánrészt vállaltak az iskolák működtetésében, nagyon sok szociális intézményt tartottak fenn, és karitatív tevékenységet is folytattak. Soha nem engedték, hogy a társadalom perifériájára sodródjanak az emberek. — Mindezeket ma is boldogan elvégzik a magyarországi egyházak, ha van elég pénz, épület és ember • munkához. Mire ad pénzt ma az állam az egyházaknak? Az egyes leiadatok ellátására? Működésükre általában? — Engedje meg, hogy a pontos válasz kedvéért idézzem az 1090. évi CIV. törvény („költségvetési törvény”) vonatkozó rendelkezését: „Egyházak közvetlen
