Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-12 / 8001. szám
Magyar Nemzet, 1991. 3. 8 an támogatására 1099,9 millió forint szolgál. Ebből S61,4 millió forint a hitéleti tevékenység támogatására, 538,5 millió forint az egyházi ingatlanok felújításához történő állami hozzájárulás. A keret felosztására az egyházak magyarországi legfelsőbb szervei, illetve nem hierarchikus felépítésű egyházak esetén az erre felhatalmazott szervezeti egységeik által delegált képviselőkből álló testület jogosult." Két dolgot kiegészítésként: nem minden vallási közösség igényelt állami hozzájárulást, és az egyházak által megfogalmazott összigénynek körülbelül egyhatodát szavazta meg végül az Országgyűlés. — Benne foglaltatik ebben az egymilliárd-valamennyiberi az egyházi Iskolák segítése, az új intézmények létesítésének költsége? — Az egyházi iskolák (és egészségügyi intézmények) a fenti „célzott” összegtől függetlenül megkapják azt a normatív támogatást („fejkvótát”), amely minden más intézményfenntartót megillet. Egyéb támogatásra a már említett céljellegű támogatás keretében van lehetőség. Az az igazság, hogy iskoláikért az egyházak komoly áldozatokat hoznak. Az állami pénzekből ugyanis nem tudnák méltóképpen kivenni részüket az oktatásból. — Egyre több szerzetesrend szerveződik újjá, egyre többen jelentik be: kérik vissza régi épületeiket, rendházaikat• Miként látja végbevihetőnek az egyházi ingatlanok visszaadását? — Az egyházaknak nyújtandó kártalanítással a privatizációtól függetlenül külön törvény foglalkozik majd. Ezt az igazságügyi miniszter elkészítette, a törvénytervezet kész. Itt sem a reprivatizáció kategóriájában gondolkodik a kormány, inkább az újraelosztást gondolja végig, hogy tudniillik az egyházak az igényeiknek megfelelően részesüljenek ingatlanokban. Természetesen azért nem lehet elvonatkoztatni teljesen attól, mi volt az övéké, és mit kérnek vissza, mert akinek semmije sem volt, az nyilván nem tarthat igényt sok ingatlanra, amelyiknek pedig mondjuk ötven jelentős ingatlana volt, nem „intézhető el” egy ingatlan visszaadásával. Nagyon nehéz feladat lesz ez, sok-sok szubjektív Összetevővel. Biztos, hogy érzelmeket, indulatokat kavar föl az egyházi ingatlanok visszaszármaztatásának kérdése, mégis meg kell csinálni. Hosszabb folyamat lesz ez, bizonyos sorrendiséget azonban meg kell állapítanunk, hiszen egyszerre nem lehet az öszszes igényt kielégíteni. A törvény tíz éve tervezi a teljes kártalanítást. Szerintem ez a folyamat lerövidül, hiszen az egyházak olyan feladatokat vállalnak, amelyek egyrészt társadalmi szükségszerűségként jelentkeznek, tehát nem lehet évekig húzni az igények kielégítését. Másrészt: mivel még ma is az egyes egyházi tulajdonok kilencven százaléka állami tulajdonban van, mindenki megkaphatja azt, amit működtetni tud, amit fenn tud tartani. Így gyakorlatilag az egyházak mabuk tudják majd megteremteni a teljes anyagi függetlenségüket. A hívőknek kell megfizetni.,. — Bizonyos anyagi terhek már most is a hívekre hárulnak. Így például a pápalátogatás költségeinek egy része is, noha 11. János Pál az államnak is vendége. — Az az ötszázmillió forint, amit az állam a pápalátogatásra biztosított, kizárólag az állami feladatok fedezetére szolgál. Az egyházakat súlyos költségek terhelik, éppen ezért csakugyan a hívők adományait várják. Minden katolikus ember száz-kétszáz forintos adománya jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a szentatyát méltóképpen lehessen fogadni- Az ötszázmillió forint elosztása lényegében már megtörtént. A Műemléki Felügyelőség vitt el belőle százharmincmilliót, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium százat. A pápa látogatása után ez az összeg itt marad az országban. Például utak épülnek belőle, Szombathelyen elkészül egy olyan repülőtéri úthálózat, amit később is lehet használni, Máriapócson tömegkommunikációs központlétesül, a budapesti Szent István-bazilika felújítása folytatódik, a máriapócsi templom új homlokzatot kap. Tudjuk, siralmas költségvetési év áll előttünk, ezért is mondható, hogy mind az Országgyűléstől, mind a magyar néptől komoly áldozatvállalás a pápalátogatás költségeinek fedezése. — Kicsit furcsállom mégis, hogy az államra és a hívekre hárul minden kiadás. Más országokban — tudomásom szerint — az olyan jelentős egyházi esemény, mint a pápa látogatása, nagy üzleti lehetőség a televíziónak, a sajtónak, a rádiónak, különböző kereskedelmi cégeknek. Tőlük idehaza nem várható anyagi támogatás, cserében privilegizált helyzetükért? — Sajnos, eddig az ellenkezőjét tapasztaltam. Pedig szerintem is tudnának ők pénzt csinálni az augusztusi nevezetes napokból. Nagyon meglepődtem, amikor arról értesültem, hogy a Magyar Rádió több millió forintos támogatási igényt fogalmazott meg. Csak egy példa: a Népstadionban a szentatya találkozik a magyar ifjúsággal. Ezt közvetíteni nem lesz műszakilag bonyolultabb feladat, mintha egy labdarúgó-mérkőzést közvetítenének. Ügy tudom, a rádió is, a televízió is a sportmérkőzések közvetítési jogát a sportkluboktól veszi meg. Az egyház nem adja el, hanem nemzeti ajándékként odaadja a közvetítés jogát a pápalátogatás alkalmával a televíziónak, rádiónak. De .hogy még mi fizessünk azért, mert közvetítenek — ezt az igényt az erkölcsi értékáramban sehogyan sem tudom elhelyezni. Remélem, a média nem vállalja annak ódiumát, hogy az ezeréves történelmünk során először idelátogató pápa miséiről, beszédeiről nem közvetít, ha nem kap pénzt- Ha a rádió csakugyan a nemzet rádiója, ha a televízió csakugyan a nemzet televíziója, alapvető kötelessége, hogy a pápalátogatás eseményeiről hűen számoljon be a magyar népnek. — Az 1991-es nyár másik jelentős egyházi eseménye a református magyarok 11. világtalálkozója. Ennek anyagi hátteréről mit lehet ma tudni? — A világtalálkozó állami feladatainak koordinálásával a kormány Lukács Miklós államtitkárt bízta meg. A református egyház 25 millió forint támogatást kért és kapott a költségvetéstől. Reméljük, mind a két világméretű visszhangra számot tartó magyarországi egyházi esemény méltóképpen mutatja be hazánk hitéletét. Lőcsei Gabriella