Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
Magyar Hírlap 1991. március fa. Külföldi tapasztalatokkal miniszteri címmel — Minek köszönheti kinevezéséi, s ez menynyiben változtatja meg eddigi munkáját? — Ez a cím inkább a külfödnek szól. Ha megpróbálok a határokon túl egy lehetséges ipari partnert vagy tőkebefektetőt arra rábeszélni, hogy jöjjön Magyarországra és vegyen részt a privatizációban, akkor számít, hogy nem saját érdekből teszem mindezt,, hanem a kormány támogatásával. így külföldi partnereim is komolyabban vesznek, látják, hogy hivatalos ajánlatot tettek nekik, amit érdemes megfontolniuk. Különben azt hinnék, mint üzletember mindent saját érdekemben teszek. — Lehet, hogy a kinevezés után a kormány is többet várt Öntől? — Ezt nem tudom. Eredetileg egy-két napot terveztem egy héten Budapesten tölteni, de most ahogy az egyes terveket, eseteket és feladatokat kezdem megismerni, látom milyen érdekesek és fontosak azok. Ma már lassan a hét nagyobbik felét itt töltöm a Vagyonügynökségen vagy a Parlamentben. De bármely feladat csak tanácsadási illetékeséggel ruház föl és nem döntésivel. Ezt nem is igénylem, hiszen akkor minden időm itt kellene töltenem, de közben egy vállalkozást is vezetek a határokon túl. — Feladatai megsokszorozódnak, legutóbb beválasztották a bankbizottságba is és a Vagyonügynökségen is van egy irodája. Milyen bank- és privatizációs kérdésekkel foglalkozik ezen megbízásai révén? — A bankbizottságban Botos Katalin kérésére vállaltam a közreműködést. Konkrét kérdésekkel még nem foglalkoztunk, de napirenden szerepel majd biztosan a banktörvény, a bankprivatizáció. A mindenkori minisztert segítjük majd tanácsokkal, a bankok felépítésével, struktúrájával kapcsolatban. Hozzá kell tennem, Magyarországon nagyon kritikusak saját A kormányfő tanácsadója nagyköveti és megbízott miniszteri címet kapott. Batthyány Ádám, aki már felvette a magyar állampolgárságot, egyre több feladatot lát el a bankügyek és a privatizáció terén. fOTO GAÁl ZOLTÁN Batthyány Adám tudásukkal szemben, pedig bizonyíthatom. mivel már több éve kapcsolatban állok üzleti ügyeimből kifolyólag a magyar bankokai és Kelet-Európa más bankjaival is, az itteni bankvezetés összehasonlíthatatlanul jobb a szomszéd országokénál. Itt minden szinten vannak jó szakemberek, akik most is megállhatják a helyüket egy nyugati pénzintézetnél. Mivel itt nem kell a nulla szintről kezdeni, a valódi üzleti, piaci bankmagatárlást is hamarabb el lehet majd érni, ha meglesz a megfelelő szabályozás, a banktörvény is. A Vagyonügynökségnél tanácsokkal látom el Csépi Lajost. Egyes nagyobb eseteknél kikérik véleményemet arról, hogyan zajlott le ilyesmi Ausztriában, Németországban, hogy ne kelljen újra kitalálni már bevált dolgokat. — A privatizációról egyre hallani: lassan zajlik, gyorsítani kellene. A privatizációt is érintő kárpótlási jegyek körül pedig nagy vita bontakozott ki. Ön ezekben a kérdésekben milyen álláspontot vall? — A privatizáció generációkra szól, ezért időt kell hagyni ahhoz, hogy a lehető legjobb döntéseket hozhassuk. Ha pédául az OKGT-t eladjuk külföldieknek, ez — úgy is fogalmazhatunk — örökre szól. Nem szabad ezekben az esetekben csak a rövidtávú előnyöket nézni. így például helytelen, ha a külföldi adósság törlesztését ezzel a kérdéssel összekapcsolnánk, s ezért gát nélkül hívnánk be a külföldi tőkét. Szerintem a helyes arány maximum 30-40 százalékos külföldi tőkerészesedés a nemzeti vagyonban. Ami a kárpótlási jegyet illeti, ebben nem szeretnék állást foglalni. Ahhoz a réteghez tartozom ugyanis, amelyet annak idején megfosztottak a vagyonától. Úgy érzem, mivel személyesen is érintett vagyok ebben az ügyben, nem helyes beszállnom a különféle — mégha csak szakmai érvek vitájába is. Ezért a reprivatizációval sem foglalkozom, szerintem az amúgy is inkább jogi probléma. Egy valamit szeretnék csak megjegyezni a kárpótlási jegyek szóba jött tőzsdei forgalmazásával és az abból adódó veszélyekkel kapcsolatban. Lehet, hogy a friss tulajdonosok bizalmatlanságból vagy más okból szabadulni igyekeznek majd ezektől a jegyektől és lezuhan az árfolyamuk, de szerintem vannak jócskán olyan befektetők, akik bíznak középtávon a magyar gazdaságban és elkezdik majd vásárolni ezeket az értékpapírokat, ez pedig az árfolyamot is fölhajthatja. Ami a tőzsdét illeti, inkább azzal kellene foglalkozni, hogy ma Bécsben a magyar papírokkal százszor akkora forgalmat bonyolítanak le, mint Budapesten. A nagy külföldi befektetők is ott vásárolnak, nem a budapesti tőzsdén. Ez. úgy is fogalmazhatnék, katasztrófa. • Papp Emília
