Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
Itegyar Nemzet 1991. március 6 Diszkrimináció Az önkormányzatok egyébként emiatt meglehetősen skizofrén helyzetbe kerültek. Hiszen tudták, illán] oglalásalk egyáltalán nem kötik az országos rendőrfőkapitányt. A legtöbb helyen támogatták Szabó Győző jelöltjeit, néhol azonban — például Nógrád. Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében — (hol kisebb, hol nagyobb vihart kavaró ülésen nem értettek egyet a főkapitányi várományosok személyével. Sőt, több önkormányzat bejelentette: az Alkot mánybírósághoz fordul a diszkrimináció miatt. (S talán van is reményük arra, hogy az Alkotmánybíróság hasonlóan foglal állást, hiszen e megkülönböztetés valóban sérti az önkormányzatok egyenlőségéről szóló jogi rendelkezést.) S így tesz mellesleg a fővárosi közgyűlés is. Budapesten egyébként meglehetősen érdekesen alakult a kinevezési procedúra: a fővárosi közgyűlés február közepén megtartott ülésén a két állva maradt esélyes mutatkozott be. Szabó Győző jelöltje dr. Pintér Sándor — akit a bírálóbizottság is javasolt — ellenfele pedig korábbi főnöke, dr. Bodrácska János. Ezen az ülésen a testület már véleményt akart alkotni. Am úgy döntöttek — s ehhez az érdekeltek is hozzájárultak —, előbb a jogi és közigazgatási bizottság meghallgatja a két pályázót és az országos rendőrfőkapitányt, s csak utána foglal állást a közgyűlés. A bizottság ezután határozati javaslatot terjesztett elő; eszerint — rangsorolás nélkül — mindkét személyi alkalmasnak tarifa erre a posztra, s nem emel kifogást, bármelyiküket nevezi is ki Szabó Győző. A testület egy fideszes képviselő javaslatára azonban úgy döntött, ha már Joguk van a véleményalkotásra, akkor szavazzák is meg, kit támogatnak. Csekély különbséggel Bodrácska János nyerte el a közgyűlés bizalmát 0 azonban a voksolás után nagyon sportszerűen elismerte: a városatyák feltehetően szubjektív szempontok — például termete, netán a jobb kiállása miatt —, t nem a magasabb szakmai kvalitása alapján szavaztak rá. A nagy kérdés ezek után az, hogy ott ahol a megyei főkapitányokat nem támogatták az önkormányzatok, miként alakul majd a képviselő-testületek és a rendőrségek kapcsolata. Hiszen azt Benki nem vitatta, hogy az ijesztő méretű bűnözési hullám megköveteli a rendőrség és az önkormányzatok legteljesebb együttműködését. Optimális esetiben elássák a csatabárdot, $ elfeledik a kinevezéssel kapcsolatos konfliktusokat, az okozott sérelmeket, s csák a közös feladatokra koncent- i rólnak. Am az is elképzelhető, hogy ezek a nézeteltérések megmaradnak, sőt egyre inkább elfajulnak. Hogy viszonyuk miként alakul, azt hamarosan jelzik majd a városi kapitányok kinevezései is. Hiszen ezeknél a települési önkormányzatoknak vétójoguk van, s nem kizárt, hogy — szolidaritást vállalva a megyei, a megyei Jogú városi, illetve a fővárosi önkormányzatokkal — azzal „állnak bosszút”, hogy megtorpedózzák a főkapitány Jelöltjeit. Félmillió forint Az egész ügy kapcsán még említést érdemel a főszereplő, Szabó Győző hozzáállása. Hosszú heteken át — miután kiderült, hogy a megyék többségében nem a bíráló bizottságok által javasoltakat kívánja kinevezni — próbálták a legkülönbözőbb sajtóorgánumok szóra bírni, de nem állt kötélnek. Mint egyik közeli munkatársától megtudtuk, azért, mert egyszerű' en „irtózik a nyilvánosságtól'’. Holott sokan — legfőképp az egyes megyei főkapitányságok beosztottai — kiváncsiak lettek volna döntéseinek motivációira. Amikor viszont már valóban nem burkolózhatott tovább hallgatásba egy sajtótájékoztatón végre megszólalt. Érvei azonban nem voltak meggyőzőek, hiszen arra ez ismert rendelkezésre utalt, miszerint az 6 szuverén joga — így a felelőssége is — eldönteni, hogy kit nevez ki főkapitánynak. Persze hivatkozott még arra fe, hogy a bíráló bizottságok által vizsgáltak mellen neki egyéb szubjektív szempontokat is figyelembe kellett vennie. Példaként megemlítette, ezek: intcllektualitás, vezetői alkalmasság, teherbíró-képesség, kulturáltság, „Európába tekintés", nyelvtudás. Mindezeket azonban már olyan későn mondta el, hogy inkább magyarázkodásnak, mint érveknek tűntek. A megyei önkormányzatok és a rendőríókapitányságok sokhelyütt élénk tiltakozásai mindenképpen presztízsveszteséget jelentenek az ország első rendőrének. : S ha mindehhez még hozzávesz[ szűk, hogy a Beszélő a legutóbbi számában delhonesztáló cikket je! temetett meg róla, akkor teljesen egyértelmű, a tekintélye alaposan ’ megrendült. (Az újság szerint 1 Szabó Győző 1983-ban, még mint megyei bírósági elnök, lakás vásárlás céljára 534 ezer forint viasza nem térítendő támogatást — ez akkoriban egy szerényebb öröklakás teljes vételárának megfelelő összeg volt — kapott az OTP, tói. Tudvalé- A, hogy ez mekkora kiváltságnak számított abban az időben.) És semmi biztosíték nincs arra, hogy Szabó Győzőt nem érik újabb támadások. Főleg akkor, ha a csupán általa favorizált — a megyei főkapitányságok, a bíráló bizottságok és az önkormányzatok véleménye ellenére kinevezett — főkapitányok mégis alkalmatlanoknak bizonyulnak. Ám akárhogyan dőlt is el. hogy kikből lettek a megyék, illetve a főváros rendőri vezetői, végleg te kellene zárni ezt az ügyet. Hisz a . rendőröknek van éppen elég ba- i juk, a feladataik pedig irdatlanok. I S a bűnözőknek vétek lenne megadni azt az esélyt, hogy netán j azért ússzék meg a felelősségre í vonást, mert a rendőrök figyelmét i saját belső szervezeti problémáik, i személyi vitáik kötik te. Almás! B. Csaba— Romhányi Tamás * Barna Sándor, Budapest rendőr-főkapitánya márciustól, a BRFK új vezetőjének kinevezése után, immár nyugdíjasként, Demszky Gábor főpolgármester közvetlen törzskariban tevékenykedik, közlekedési és közbiztonsági szaktanácsadóként. Első konkrét feladataként a március 15-i fővárosi rendezvényeket előkészítő bizottságot segíti tanácsaival.
