Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
Magyar Nemzet 1991. március 6. Feszültséggócok tanyán, falun, városon Rögtönzések labirinlnsa Mind többször tetzik szóvá különböző fórumokon, hogy sem a pártok programjaiban, sem a kormány elképzeléseiben nem szerepel kellő súllyal a területpolitika, s nincsenek megfelelő szervezeti-irányítási feltételek a regionális problémák kezeléséhez, miközben sürgős, napi területfejlesztési-gazdálkodási gondokat kellene megoldanunk. E kérdésekről beszélgettünk a témakör egyik szakértőjével, ár. Lackó Lászlóval, az Államigazgatási Főiskola tanárával, az MTA nemrég újjáalakult regionális tudományos bizottságának elnökével. — Mit értünk területpolitikán, s hol, milyen szinten célszerű dönteni a regionális kérdésekben? — A fejlett országok példája is bizonyítja, hogy a területpolitika nem egy-egy konkrét regionális program megtervezését, hanem a területfejlesztés fő irányainak a meghatározását jelenti, a magában foglalja e megvalósításhoz szükséges legfontosabb eszközöket is. A területpolitikának mindig meg kell találnia azokat a folyamatokat, Jelenségeket, amelyek egy adott időszakban a leglényegesebbek a társadalom és a gazdaság számára. Mindez azonban konfliktusokkal jár, mind az egyes ágazatok törekvéseit, mind pedig az egymással versengő régióikat illetően. Ezért az ország egészére vonatkozó területpolitikának felsőbb szinten kel] megszületnie. Ez érvényes az egyes településekre is, hiszen ott is szemben állnak egymással a különböző ágazati és csoportérdekek, amelyek közt döntésre csak egy, a közérdeket kifejezésre juttató politikai vezetőtestület képes és alkalmas. Tehát a nagyon különböző tartalmú irányzatokkal és törekvésekkel teli terület- és településpolitikában „valakinek” felső szinten vállalnia kell a döntést, bármilyen nehéz is az. Járványos szegénység — Milyen problémákat okozhat a területfejlesztés gyakorlatában az egységet felső szintű irányítás hiánya? — Egységes irányítás nélkül nehezen, vagy nem is korrigálható hibák, rossz lépések következhetnek be, botladozunk a mindennapi gondok között, valamint összekeveredik a döntéshozás is a tervezés szerepe is. Sajnálatos példa erre a hatvanas-hetvenes évek területpolitikája. Akkor a kormányzati struktúrában az egymásnak ellentmondó ágazati érdekeknek megfelelően jelentek meg a területfejlesztési kérdések, harcukban szertefoszlott, nem alakulhatott ki egységes területpolitika, s a koncepciókról gyak! ran a tervezők döntöttek, noha ez nem az ő dolguk. A hatáskörök összemosódása ellentmondásos helyzetet teremtett a fejlesztési eszközök elosztásánál is. Például. a volt Országos Tervhivatalban határoztak a fejlesztési célokról, és ott döntöttek arról is, hogy ki, mikor és mire kapott pénzt. Így aztán a tervet teljesítettnek lehetett tekinteni... — Néhány éve már nem ágazati, tervezői vagy mis, hanem végre országgyűlési határozat ! született a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepciójáról, azonban azóta sem hallót- i tunk róla. Mi a véleménye erről? . — Szerintem e határozat — ne I vitassuk most, hogy jó volt-e vagy ■ rossz — igazi, állami vonalon történő elkülönítő lépés volt, mert az ország életében alapvetően fon- j tos területfejlesztési célokról az erre leginkább hivatott testület í döntött. A fejlett országokban úgy szokás, hogy a parlamenti , döntések végrehajtásán munkálí kodó kormány bizonyos időkö- I zönként beszámol arról, hogy mi történt e téren. Ez elő volt írva e dokumentumban is, de a rendszerváltás miatt nem került rá sor. Ez formai hiba is, mert vagy meg kellene tartani e beszámolói, vagy pedig hatályon kívül kellene helyezni az erre vonatkozó pontot, mert az még mindig érvényben van. — Nem lenne abszurd, furcsa dolog, ha egy új Országgyűlés egy új kormányt egy régi határozatról számoltatna be? — S az nem abszurd állapot, hogy e nagyon fontos kérdésben nincs előbbre lépés, érdemi állásfoglalás felső állami szinten? Sze| rintem valamilyen formát kelle| ne találni az említett határozatban foglaltak áttekintésére. Ennek tanulságait figyelembe véve, el lehetne és kellene készíteni az | ország jelenlegi helyzetének a föl- , mérését is, amelyhez egyébként rendelkezésre állnak a tudományos kutatások eredményei is. Mindez lehetővé tenné néhány olyan kulcskérdés megválaszolását is, amelyre új regionális politika alapozható. — Konkrétan mire irányulna ez a területpolitikai helyzetértékelés? — Ez egyrészt feltárná az ország és az egyes régiók állapotot, gondjait, feszültségeit, másrészt választ keresne arra, hogy a piacgazdaság megteremtésével, a gazdasági átalakulás követelményeivel hogyan illeszthető össze a területi struktúra? Egyébként — e helyzetértékelés alapján — sürgősen szükség lenne egy rövid időre, három-négy évre szóló regionális politikai koncepció kidolgozására is. Ugyanis nagy hiba lenne továbbra is koncepciótlanul, azaz, tétlenül nézni az ország — enyhén szólva — kritikus területpolitikai, -fejlesztési helyzetét. A meglévő fejlettségbe!; eltérések, az elmaradott infrastruktúra, az ellátás és az ipar szerkezeti átalakulásának problémái, az ] életkörülmények nagyarányú változásai a térszerkezetre is olyan hatással vannak és lesznek, amelyeknek társadalmi összefüggéseit sem lehet figyelmen kívül hagyni. Például, sajnálatosan ismertek a „hagyományos” elmaradott vidékek súlyos gondjai, ám még nagyobb baj, hogy a szegénység, mint a járvány, egyre terjed, mind több régióra jellemző már... A fejlődés zavarai — Ez a területi válság, amiről a közelmúltban megjelent Területi fejlődés, politika, tervezés című könyvében is szól? — A területi válság alatt nem csupán a depressziós, válságba jutott térségek problémái értendők, hanem az összes területi fejlődési anomália, zavar, akár a hiányból, a szegénységből, akár pedig a viszonylagos gazdagságból, a funkciók „túltermelődésé-ból" fakad. Például, a szegényedő régiókkal szemben néhány terület — elsősorban a főváros és a nyugati országhatár közötti tengely mentén — kiemelkedik, jóval fejlettebb, mint a többi. Továbbá, látványos, szélsőséges feszültséggócok alakultak ki. A nagyobb városokra általában a túlzott növekedés, a kiemelt üdülőkörzetekre a túlzsúfoltság a jellemző, bizonyos régiók viszont elnéptelenedtek, elszegényedtek. Jogos tehát az az aggodalom, hogy az első esetben funkcionálási, működési lehetetlenülés következhet be, a hiánytól, az elmaradottságtól szenvedő vidékeken pedig az élet lehetetlenülhet el. Mindez nem intézhető el csak tüneti kezeléssel, csak részproblémák megoldására irányuló intézkedésekkel, sem pedig bármilyen jó szándékú, ám improvizált, rögtönzött akciókkal. Az ilyen, az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődést gátló válságjelenségeket egy magára valamit is adó, kulturált országban nem lehet szó nélkül hagyni. Átgondolt, átfogó koncepcióra, egységes felső szintű irányításra, jól képzett, mozgósítható szakembergárdára van szükség és mielőbb, mert a nap! gondok is szorítanak. Sok új tényező Jelenik meg a gazdaságban, például a vállalkozások, amelyeknek fontos szerepük lehet az egyes vidékek — különösen az elmaradott régiók — éleiében, fejlődésében. Ezeket különböző intézkedésekkel ösztönözni kellene arra, hogy e területeken is munkálkodjanak.
