Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
r Magyar Nemzet 1991. március 6. Botrányok, parancsok, vélemények Irága biztos urak! — avagy kinek mire van joga és jogosítványa A mai napon pont kerül egy hosszú, sokak számára kínosan elhúzódó folyamat végére. Délelőtt dx. Szabó Győző országos rendőrfőkapitány kinevezi a budapesti és a megyei főkapitányokat, kivétel ez alól a Kamárom- Esztergam megyei, ahol új pályázatot írtak ki Az előzményeket hónapok óta figyelemmel kisérték a sajtó munkatársai, s tekintettel a viharos fejleményekre, meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott az ügy. Bizonyos dolgok kezdettől fogva nem voltak világosak, s jó néhány kérdés máig megválaszolatlan maradt. Az önkormányzatok és a Független Rendőrszakszervezet beadványairól például még csak ez után dönt az Alkotmánybíróság. Dr. Baross Péter belügyminiszter már a botrányokat megelőzően kijelentette, a pályázati rendszer úgy rossz, ahogy van. A pályázati rendszer koncepcióját még a dr. Horváth Balázs által vezetett Belügyminisztérium dolgozta ki. Sarkalatos jogszabályként kezelték a honatyák, hisz kétharmados többséggel kellett, hogy elfogadják. A kompromisszum nehezen született meg. A kormányzó pártok egységesen* minden önkormányzatnak csupán' véleményezési jogot adtak volna,' ezzel szemben az ellenzék padsoraiban ülők a teljes körű vétójog mellett érveltek. Miután mindkét fél engedett az álláspontjából, megszületett a végleges változat, amely diszkriminatív megoldást tartalmazott: a megyei és fővárosi főkapitány-jelölteket az illetékes közgyűlések csupán véleményezik, ém a városi kapitányjelöltekkel szemben már vétót emelhetnek. A torvény végrehajtásáról kiadott belügyminiszteri rendeletre jóval kevesebbet kellett várni, november .utolsó napjaiban már meg is jelentek a pályázati kiírások. Ugyancsak kompromisszum eredménye volt, hogy a pályázati feltételek között a jogi végzettség mellett vagy inkább helyett a Rendőrtiszti Főiskolán szerzett diplomát is elfogadták. Emellett ötéves büntetőjogi, közbiztonsági vagy bűnügyi gyakorlatot írtak elő. December közepén dr. Körinek László rendészeti helyettes államtitkár lapunknak adott nyilatkozatában azt mondta, minél több pályázó közül szeretnék kiválasztani a legalkalmasabbat, ezért engedélyezték a vagylagosságot a pályázati feltételekben. Aki az áliamb,iztonságia!któi jött Nem tudni, hány pályázóra számított az ORFK vezetése, a meghosszabbított határidő lejártáig tgy-egy posztra öt-hét pályázat érkezett. A bíráló bizottságokat nagy gonddal állították össze: egy-egy főt delegált a Belügyminisztérium, az ORFK, az önkormányzat és az érintett állomány. A bizottságok ötödik tagja tudományos munkatárs volt.- Az első botrány Szabolcs megyében pattant ki, ahol az állomány képviselőjét nyílt szavazással, kvázi parancsvtasitásra akarták (volna) megválaszta(tjni. Hogy pontosan mire 6zólt a bíráló bizottságok jogosítványa, azt sokszor maguk a tagok sem tudták. Amikor napvilágra került, hogy az országos főkapitány tíz esetben más személyt jelöl, mint akit a bizottságok javasoltak, sokan úgy vélték, Szabó Győző felrúgta a játékszabályokat. Hisz, mire volt jó az egész bizottságosdi, ha úgysem a szakmai zsűri véleménye számított elsősorban. A legnagyobb vihart a nógrádi ügy keltette. A bíráló bizottság egyhangúlag (öt igen szavazattal) választotta ki a maga jelöltjét. A ma kinevezendő főkapitányról, dr. Rafael Károlyról, a bizottság úgy foglalt állást, fölösleges rangsorolni, hisz nem felel meg a pályázati feltételeknek. (Rafael Károly 1887-ig állambiztonsági területen dolgozott, csak utána helyezték át bűnügyi szolgálatba. Amennyiben az állambiztonsági szolgálatot is betudják bűnügyi, közbiztonsági vagy büntetőjogi munkaterületnek, úgy megvan a szükséges ötéves gyakorlata; ellenkező esetben azonban nem felel meg a pályázati feltételeknek. A bizottsági ülésen mindenesetre úgy vélték, nem felel meg.) Számos egyéb részlet mellett ez Is elsikkadt volbele, nem tudni, ezért a dokumentumot sem az önkormányzat, sem az állomány képviselője nem. volt hajlandó aláírni. Azt állítják, a bizottság dolga ném az volt, hogy minősítsen minden pályázót, hanem az, hogy válassza ki a legjobbat. Egyetlen személyt kellett megnevezni, így a többiek alkalmasságát nem Is vizsgálták. Rafael Károlyról azonban megállapították, a pályázati feltételeknek nem felel meg. A február 22-én tartott sajtótájékoztatón az ORFK-t képviselő dr. Kiss Ernő viszont úgy fogalmazott, az elbírálások után három pályázó — köztük Rafael Károly — maradt talpon. Ugyanakkor Kiss Ernő — kérdésre válaszolva — azt mondta, az állomány képviselője támogatta Rafael századost. Ennek E2 mond ellent, hogy a bizottság egyhangúlag (tehát Kiss Ernő voksával együtt) dr. Egyed Lajos mellett döntött, s hogy aki Rafael alkalmatlanságát elsőként szóba hozta, az épp az állomány képviselője volt. (A sajtótájékoztatón szót kért Rafael Károlyról a tudósítóban az a benyomás alakult ki, pontosan azon tulajdonságoknak van hiján — határozott föllépés, érvelő- és kifejezőkészség —, amelyekre hivatkozva dr. Szabó Győző felülbírálta a bizottság javaslatát.) Rafael Károly személyét nem támogatta a megyei közgyűlés úem. Lgaz — mint azt utóbb Szabó Győző kifejtette —, kifogást sem emelt a-jelölés ellen. Dr. Körül Ferenc, a közgyűlés elnöke szerint azonban az országos főkapitány Iából vaskarikát csinál, amikor erre hivatkozik. Hiszen az ülésen fel sem merült, hogy kifogással éljenek, mivel vétót úgy sem emelhettek, jogosultságuk csupán véleményezésre volt. na, ha Szabó Győző nem éppen Rafael Károlyt jelöli Nógrád megye főkapitányának; többek között azzal az indoklással, hogy a bizottság őt is alkalmasnak találta. Hogy, hogy nem ez a megállapítás valóban szerepel a bizottsági ülésről készült jegyzőkönyvben. Am hogy miként kerülhetett
