Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Pesti Hírlap, 1991. 3. 8. ti „Ha zászlóvivőnek nem is, golyófogónak talán megfelelek” — mondotta 1987 őszén lakiteleki beszéde végén Csurka István. Prófétai önismeretre valló mondat, hiszen azzal ma sem vádolható, hogy valami* féle csendes passzivitással valósítaná meg a hőskori felajánlkozást. Lassan két éve kiabáló céltáblaként járkál közöttünk, s rendre maga felé fordíttatja a politikai viták és a publicisztikai küzdelmek fegyvereit. Az alábbi beszélgetés időpontját már egyeztettük, amikor kitörtek legújabb botrányai. Pedig nem ezekhez akartunk csatlakozni. Inkább arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a szakértő-drámaíró Csurka miként látja a politika főbb folyamatait, s hogyan értelmezi a jelenkori magyar nép drámáját? Mindez persze közelebb visz a csurkai habitus mögötti lényeghez is, ám most nem ez volt a cél, mint ahogy az sem, hogy csupán valamiféle apológiára adjunk lehetőséget Ez ugyanis nem ami ügyünk. ENYEDI NAGY MIHÁLY — | drénétes* ffüttttt ilipkfrééték, * Mnt- Mk ntmti te tezufyftlék, Imit I« tat tandanctékbta, ttlpMMtekkts, tlplkn karaktarakban gwtdolksdsl, ii nippn te érnyiltin Itélatat mondani, árra kérőm, moot no Olt vizsgáltuk, mi miért non így emlékűik, (linóm ni, honin lélte naplóink dromotorptétet. Mlril R Indlté RttuécW kteéléR- téiéfeü Itmmllllt uibadtépunk nbet, kérőm likllitekril IndRsufc i eootekménjt él trrél katrtpon, hopf « MDF lirti, polttlkéli él R ómé* élotékin ma «Itt etript mltyi" drimptarilét ké»ott — Egy megállapítással kell kezdenem. Ennek a korszaknak nincs, vagy még nincs dramaturgiája. Legalábbis abban az értelemben nincs, ahogy ezt a drámaíró elképzelheti. A klasszikus drámához ugyanis szükséges egy történet, ami elképzelhetetlen a frontok, az ok és okozati összefüggések tisztázása nélkül. Egy drámához tisztán kellene látni a szembenállásokat. Legalább anynyira, hogy ezekre ráépülhessen egy katarzis, amiben a kifejtett konfliktusok után valakinek vagy valaminek el kell buknia. Mert mégegy vígjátékban is ez történik, valakinek vagy valaminek vereséget kell szenvednie, és meg kell szülessen egy új érték, amivel azonosulhatunk. De ez az állapot mai társadalmunkban nincs jelen. Ennek oka, hogy amit mi most átélünk, az még csak a változások kezdete, tehát dramaturgiailag csupán az expozíció. Egyelőre nem fejlődtek ki azok a belső mozgatórugó k, amelyek a történetet egy nagyon határozott irányba terelhetnék. A mai folyamatok mögött a gazdaságilag ellehetetlenült szovjet rendszer szétesettsége áll, s ez látszólag könnyebbség, de valójában oly sok mindent kell újra megszülnünk a semmiből, hogy ehhez nincs elég erőforrásunk. Bonyolítja a helyzetünket, hogy itt nem forradalom, mégcsak csendes forradalom sem történt. Csupán egy megegyezésekre támaszkodó csendes változás folyik Dramáfurgiailag ebből az a kérdés következik, hogy bizonyos szellemi erőknek nem az-e a feladata, hogy a pusztulások és a megegyezések miatt kiiktatott forradalmi szempontot mégis érvényesítsék a változások vagy változtatások tartalmában? Világosabban: nem kell-e folyamatos makacssággal arra törnünk, hogy mindazokat a változásokat is érvénybe léptessük, amelyeket csak egy forradalom léptethetett volna életbe? Azért, mert a társadalom és a gazdaság megváltoztatását kívánó és arra szövetkező erőknek — és Lakitelek ilyen volt — annak idején a fennálló realitások közepette csak egy korlátozottan forradalmi megegyezésre futotta, vajon most, amikor a változások már előre haladtak, nem kell-e újraértékelni e megállapodást és nem kell-e az áj forradalmi célokat is beemelni a programba? Ráadásul időközben ez az erő kormányra került, s így a társadalom átalakításának reális lehetőségéről van szó. Nos, ma ezen kérdések körül vannak a legnagyobb viták a pártokban és a parlamentben. Persze e viták nem nyilvánosak, mert jelszavak és ideológiák mögé bújnak, de lényegében erről van szó. FELRÚGOTT EGYEZSÉGEK A kérdés az, hogy ez a folyamat miképp megy előre és így mennyiben ad és hagy terepet és teret a régi társadalmi rendből ittmaradt csoportoknak. A kiegyezést vagy a megegyezést, a kerékasztalnál folyó sorseldóntést néha lehetetlen elkerülni, de az élet rendre kitermeli a legszélesebb tömegek igényeit is, amelyek nem engedik, hogy az ilyen megegyezések a fejlődés gátjaivá váljanak. A dramaturgiai mozgatórugókat keresve tehát ez a fő kérdés, hogy az általam jelképesen forradalmi igényeknek nevezett vágy a teljes változtatásra hogyan érvényesülhet? Hogy a teljes kiszolgáltatottság után az uralomra kerülésre számot tartó társadalmi csoportok miként képesek — ha úgy tetszik, e megegyezések felrúgásával — céljaikat fő törekvésekké változtatni a politikában — Két tuiiplél switoék Uéiutol lkáéi i l«ly«nstböt. éz igjlk ti|i Clarké Útié*, é oéilk tioi Unédélml cm parték tduiuégé, lailyék lébél Mm te én UteiMk, élwn *« tedétteRém. MlnééMittn fid tn tetenléi, Midik»"»» témigété él teaksdé lémig, smttr »tkéri ménén) 4hm tfTfajta népi eocltdzmróé* tett. tfT ésmokrétlkvi, IgaitégM, él éppt" Rérl átéljéléjyMldl éri|i, mltdérli téniéitem tetentetli i léiéképp!, h nmmlképp i kspltaltrmn kéri) Mérnkét lééié »dipémcréééi él R teéslitikkél Ribéill tértté »Imi. ti a lértkRét ériéit tétort DirtRitt r MDF-Mk. létéfel úté* ■ Rsclilteztlksi éds•ntteéié fsg*)m»fc kikaptak R te Of né) éréké). Oé ml tett inkka) ai smkstikksr? — Lakiteíekre azok a magyar középrétegek figyeltek fel, amelyek elsősorban őszinte, tiszta magyar beszédre szondázták. Nekünk sikerült ezt a hangot megütnünk, s hogy ekkor mennyi volt a szociális és mennyi a rendszerváltási várakozás, azt utólag nehéz lenne megállapítani. A mi megszólalásunk népinemzeti és demokratikus volt, s feltétlenül őszinte is egyben, bár nyers radikalizmus nem volt benne. Ez utóbbi aztán olyan emberek odaállását is lehetővé tette, akik egy radikálisabb célrendszert is helyeseltek volna, de nem mertek volna vele azonosulni és mellette fellépni. A mi programunk nem követelt vállalhatatlunt, ez volt a sikere titka. Mi közismertek, hires emberek valamiféle védettséget élveztünk, de a támogató százezrek ezt nem < érezhették. Mi nem hősiességet követeltünk. A szociális és szolidáris társadalom elemei tehát benne voltak ebben a felhívásban. Akkor a harc még nem dőlt el. Ezért mi is az MSZMP-n belüli reformerőket támogattuk, amelyek reformokat és nemzeti karakterű reformokat követeltek, de ne feledjük, ezek sem voltak akkor hatalomban. CSALÓDOTT SZEREPLŐK — léajttlaa ugrik iMglsoétiInl i léidért. Dia éné) its ró, bőgj <u ilUlira ilcbá iralitilt tsiudilal cioportot nlntegj ktestrt é uinpoo; léikét i már mm umplé) u iMaéojtkiiik? Ciurk* István pedig ralnlhs siókkal psiltksdM, akJkksI ■ msgi|r*iéttkit kötöttek. Rudasul >•! aéaysink utrlnl 11 agy oslondjrab ét nem sgy idill bsgédla. Miit ibáia ted teglnkdbb Hélss a msgigriiéi: bogr u tegyin a moult iteUdao tilgt kuk roppuöi. — Hát nem is lett. Az MDF holdudvarából valóban kiestek csoportok. És az is igaz, hogy csalódás miatt estek ki, de e csalódás az MDF ígéreteinek elmaradása miatt következett be. Mert megmaradt ugyan a szociális érzékenység és a szolidaritás, de a régi rend lebontó; sa, és a gyökeres átalakítás elmaradt. Az irodalommal szemben a politika nem engedi meg, hogy valakit a két-három évvel korábbi öntnagá-Ihoz méijünk. Ez nem erkölcsi dilemma, hanem hatalmi kérdés, ami az aktuális erők és törekvések kezelésének művészete. Nem lehet azt mondani, hogy akkor egyesek kevesebbet követeltek és megértőbbek voltak az ellenfelekkel. Tudomásul kell vennünk, hogy azoknak, akik j esetleg el sem mentek a szavazásra, mert nem hittek a változásokban, mára kinyílt a szemük, s ma sokkal többet követelnek annál, mint amit mi akkor kimondhattunk. Most ók azért elégedetlenek az MDF-fel és a kormányai, mert ezt a félelem alóli felszabadulásukat a kormány nem használta ki, s a törekvéseiket nem vitte még tovább, és nem változtatta át a folyamatot forradalommá. KORMÁNYBÓL HATALOMBA ________________NAPJAINK DRAMATURGIÁJÁRÓL BESZÉL CSURKA ISTVÁN
