Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-11 / 8000. szám

— On mé( néhány hónapja a címoldalakon «terepeit, mint a rendkívül kényes feladatot ellátó Nemzetbiztonsági Hivatal feje. i Felmentése óla csend van ón kö­­irül. Miért távozott, a mit csinál azóta? — Távozásom oka rendkívül egyszerű volt: felmentettek. ; Okként a rendszerváltást Je­lölték meg. Ugyanakkor kü­lönböző kellemetlen támadá­soknak is ki voltam téve, amelyeket sem nekem, sem a hivatalnak vagy feletteseim­nek nem volt könnyű elvisel­ni. — Sokat foglalkozott a támadá­sokkal, amelyek személyét érték?' — Nem volt sok időm ezek­kel foglalkozni. Február 15-én neveztek ki, amikor választá­sok előtt"álltunk, és széles kö­rökben élt olyan félelem, hogy az átmenet talán mégsem lesz olyan békés, mint arra számí­tottunk. Olyan helyzetben ke­rültem egy titkosszolgálat élé­re, amikor az a Dunagate-bot­­rány következtében szétmál­­lóban volt. Németh Miklós azt mondotta, hogy kötelességünk a korábban a BM keretében működő szolgálatot önálló, füg­getlen, közvetlenül a minisz­terelnök alá rendelt szervezet­té átalakítani, működőképes titknsszolgálatot átadni a kö­vetkező magyar kormánynak. Amíg hagyták, csináltam. — Említette a félelmet a békés átmenetet esetles veszélyeztető körülményektől. Nem volt ez túl* zott? Mitől féltek? Merényletek­től? — Attól is. Emellett termé­szetesen magyar átok, hogy ' ilyen időszakokban fokozódik a rémhírterjesztés, a feljelentge­tés, a rémlátás. Ez utóbbinak az adott esetben volt racioná­lis oka is. A korábbi pártálla­mi időszakban, amikor a „szer­vek” teljes erővel működtek, a fenyegető figyelmeztetések el sem jutottak egy vezetőhöz. Ha máshol nem, az illetőnek a tit­kárságán visszafogták. Most viszont ez felszínre került, s ezt nem minden vezető viselte egyformán. Találkoztam olyan 1 vezetővel, aki el akart költöz­ni fenyegetői elől egy titkos lakcímre. — Abban az Időben, amikor ón a Nemzetbiztonsági Hivatal élén áUt, élénkült bizonyos titkosszol­gálatok tevékenysége. Gondolok a volt szocialista országokra Is ... — Az adott helyzet jobb megértéséhez szükséges a tör. téneti visszatekintés. Amikor itt egyértelművé vált, hogy rendszerváltás felé megyünk, még ott volt Ceausescu Romá­niában, Husák Csehszlovákiá­ban, és elgondolható, milyen volt az NDK reagálása a né­met állampolgárokkal kapcso­latos magatartásunkra. Mind­ennek szükségképpen megvol­tak a titkosszolgálati vetületei is. A Nemzetbiztonsági Hivatal megalakulásakor ezért rendkí­vül bonyolult problémasorral találtuk magunkat szemben. Egyrészt azonnal reagálnunk kellett azokra a lépésekre, ^amelyek más titkosszolgálatok, illetve a nemzetközi terroriz­mus részéről fenyegették ha­zánkat, másrészt intézkedése­inket úgy kellett megtennünk, hogy azokkal ne teremtsünk „uj ellenségeket” és ne állít­suk kész helyzet elé a kor­mányt. Egyszerűbben fogal­mazva, a lecke az volt, hogy ne alakítsuk — kényszerhely­zeteket teremtve — a politi­­kát hanem egy kormányhiva­taltol elvárható módon szol­gaijuk azt. lá~ TírJ„ünli TU,Z* “ ön munká­­* rendszerváltás után. Mi­lyen volt például az együttműkö­dés az Országgyűlés nemzet biz­­tonsági bizottságával? , ~A bizottság akkori elnö- Demszky Cábof tárgyila­­gosan igyekezett megismerni és segíteni a szervezet munká­ját. Ha volt a bizottságban rossz ízű, személyes támadás azt elsőnek ő szerelte le. Róla es a bizottság több más tagjá­ról csak jót mondhatok, józan magatartást tanúsítottak a költségvetés dolgában is, meg-Van szükség annak­­teljesítéséhez, amit egy ilyen szolgálattól várnak. “ Vtfyls harmonikus volt a? együttműködés « bizottsággal. — Nem, ez túlzás. Időnként arra hivatkozva, hogy ők hoz­zam hasonlóan titoktartási fo­­gadalmat tettek, olyan adato­«rtL»értek’ amelyeket nem adhattam meg. Nem akartam iá^toJarrlu mint ahogy egyszer jártam, hogy másnap az úi­­sagbol oivasom vissza, amit a zart ülésen mondtam goká??M *“ ‘n,or®‘h* áz Újsá­~ ^gen- De hangsúlyozni ki­­a bizottsági tagok többségé a legőszintébb segí­­tem akarással végezte a munkáját. 6 a A közelmúltban Császár vii. “os - ,kl már korábban is fel. kelló nyilatkozatokat tett ügyekben — Unfit SénS Jí*KÍfeíteU az ön szemé­­. z j /. Többek között Azzal a ü'ette önt, hogy mint hfr­­katonákat haji­­f*tott ki VietnambAQ. — Most már megengedhe­tem magamnak, hogy ne csak nézzem, hogy mit mondanak hanem azt is, hogy ki mond­ja. De ha mér szóba került Vietnamban nem 1972-ben’ hanern valójában 1974—1975 között voltam. Nem voltak hadifoglyok az idő tájt, aki­ket ki lehetett volna hallgat­ni. Ha egyébként 1974-ben mégis amerikaiakat hallgat­tam volna ki, akkor túl nagy bátorságra lett volna szüksé­gem, hogy ezek után öt év­re kimenjek az Egyesült Ál­lamokba külszolgálatot telje­síteni. fln “ertht Császár űr jUlitásál nem igazák. Az sem Igaz Ä?“ 4 U13“ I“' — Nem, egy percig sem ■dolgoztam ott. És mivel be­szélgetésünk előtt szóba ke­rült, hogy mién rám esett Németh Miklós választja mint a Nemzetbiztonsági Hi­vatal vezetőjére, ez is össze­függésben állhatott ezzel. Né­meth azt mondotta nekem megegyezett az ellenzéki pár­tok vezetőivel, hogy olyan embert állít a hivatal élére, aki sem az ellenzékkel, sem — akár mint hírszerző — a magyar emigrációval nem foglalkozott. — Pedig ön hírszerző volt... — De sem itthon, sem kint­tartózkodásom idején soha nem volt egyetlen emigráns­­kapcsolatom sem. •—Nagy úr, hány éves volt, amikor nyugdíjba küldték? — ötvenegy. Nem sokáig ültem tétlenül. Az ötlet szin­te magától adódott. A külföl­di potenciális beruházók egyik fő gondja Magyarországgal kapcsolatban az, hogyan ala­kulnak a vállalkozások biz­tonsági feltételei. Közismert, hagy a rendőri erők még a leggazdagabb nyugati orszá­gokban sem képesek a ma­­gánszférát érintő biztonság kérdésekkel átfogóan foglal­kozni. Ezekben az országok­ban . jelentékeny biztonságvé­­d_elmi szolgáltatóágazat fej­lődött ki. Mindezt megfontol­va tavaly novemberben alaki-' tottam meg a Kockázat Rész­vénytársaság szervezeti kere­tei közt az Általános Bizton­ságvédelmi irodát. A közeljö­vőben tervezzük gazdasaga társaság formájában történő önállósulásunkat. Több külföl­di vállalat kész az egvüttmü­­ködésre. Közös vállalkozás: szervezünk egy holland világ­céggel. u“ií*“,.“v»r egy nyugati múl­­tinAcionáiis céget, ha olyan em­­ö*rre.l heh együtt dolgoznia, aki az eiozo rendszerben is titkosszol­gálati főnök volt? — Lehet, hogy ez meglepői nek hangzik, de nemcsak hogy nem zavarja őket, hanem ilyet keresnek partnernek Nyugaton bevált szokás, hogy ^ szakismereteket nyugdíjazás után a magán­szférában kamatoztatják. Aki az én nyugati üzleti partne­rem lesz, ugyancsak ilyen sze­mély, s amikor be akartam mutatkozni, azt mondta, na­gyon jól ismer. *z“öíé??ene 4 d°“rlíJt,? v«e> ön — Ismerhettük. De fonto­sabb, hogy- ismerjük egymás szaktudását, közös a termino­lógiánk, és fél szavakból ért­jük egymást. ~,N*m *él » nyugati partner, hogy ha ön KGB-iskolát végzett A ■KGB be is szervezhette? ’ — A profi partner ponto­san tudja, hogy mitől kell, s hogy ettől nem kell félnie, hi­szen dolgozott a KGB ellen, és tudja, hogy ott szigorú sza­bályok tiltották a szövetsé­ges országok hivatásos mun­katársainak beszervezését. Mint ahogy a magyar hírszer­zés is sok mindenkit beszer­vezhetett a nyugati országok­ban, csak épp a kommunista pártok tagjait nem. Vajda Péter AKIT NEM SZERVEZETT BE A MAGYAR HÍRSZERZÉS ’ A profi pontosan tudja, mitől kell félni Beszélgetés Nagy Lajossal, a nemzetbiztonság volt főnökével

Next

/
Oldalképek
Tartalom