Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10-12. szám

det?" Ds választ seta várva folytatta: "So legalább nenes lány?" - "Ügy hiszen" - nyöszörgött a fiú, de ádámcsutkáján megfeszült a bőr. - "Hogyan9 Hát az se biztos9" - "Ik-re végződik a neve. Ha jól emlékszem, az "ik" végzet a nemesség jele a...kisoroszoknál."

"A kisoroszoknál! Nahát, ez gyönyörűi" - harsogta Beretvásné. "így engedje az enber a gyerekét Pestre!- Te Géza," - folytatta kevésbbé szelíden, "én csak annyit mondok, hogy vagy áttér a katolikus hitre, vagy ne is kerüljön a szemen elé."

Ugyanakkor azonban közeledett egy másik vonat is Pest felé, csakhogy ez nár Szarvas irányából jött és Szpravik bácsi ült rajta. Szarvas népszerű telekkönyvezetöje, kaszinói elnök és presbiter egy személyben.

"Hol van Enni9" - csapott le az öreg úr a Baross utcai lakásban nővérére. "A hálószobában" - hebegte Janka néni némi bűntudattal. Szpravik bácsi két vállal hatolt be a hálószobába: "Enni! Hát igaz?" - "Igaz."pityergett Ennike. - "Katolikus9" - "Katolikus" - válaszolt Enni. "Hallatlan! Mindjárt gondoltam, hog^ igaz lesz. A ni családunknak nincs semmi szerencséje. Eutya-kutyánszki! Át kell téríteni. Ha szeret, áttér!"- harsogta Szpravik bácsi. "Istenen!" - törülgette könnyeit Ennike, "Hiszen a katolikusok is emberek." "Persze, hogy emberek" - folytatta a beszédet Szpravik bácsi. "Csak az a baj, hogy ök nem akarnak bennünket embereknek elismerni. Nem! Ebbe nem egyezhetem bele! Mit szólnának a presbiterek Szarvason9 Eh, térítsd

őt át a mi hitünkre, az lesz a legokosabb."

A vonatok azután visszamentek Bürgözdre, Szarvasra. Beretvás Géza is visszament a Baross utcába s az esenények is mentek a maguk útján tovább.

Azaz, hogy egy s más dolog mégis elárulta, hogy történnie kellett valaminek. - Géza egyre többet beszélt arról, hogy az emberek életében mekkora áldás a hit,- o -