Hitünk, 1983 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10-12. szám

7

s hogy Jézus Krisztus milyen isteni tökéletességgel alkotta neg az egyetlen igaz vallást. - "Pompás! " - gondolta Emiké - "hiszen ez önként nyújtja a nyakát a tagló alá." Alig várta, hogy Lutherre kerüljön a sor. "Nos" - mondotta G-éza - "ez a szent egység egészen 1517-ig tartott. Akkor megjelent Luther, aki akármilyen okos ember is volt, de nem gondolta meg, hogy amit alkot, ér-e annyit, mint amit elront." - "Jaj" - ugrott G-éza nyakába szerelemtől ragyogó arccal Emuiké. - "Nekem, meg azt kötötték a lelkenrc, hogy téged térítselek neg." - A térítönunkának befellegzett. G-éza megírta Bürgözdre, hogy Emuiké megmarad lutheránusnak, Enmike pedig Szarvasra, hogy Géza nem hajlik a protestáns tanok felé, hanem még öt akarja a katolikus hitre téríteni.

"Akkor kérj reverzálist!" - írták Bürgözdröl. "Valahogy ne ígérj reverzálist'" - írták Szarvasról. "Az kellene csak" - morogta Géza a saját levele felett - "hogy én már az esküvő előtt gyerekekről beszéljek". "Az kellene csak" - kontrázott a Baross utcában Emmi ke - "hogy nekem két hónappal a lakodalmam előtt ilyen ajánlatot tegyenek." - A dolog törvényszerűségén sehogy se lehetett változtatni. Az esküvő napról napra közeledett. Géza és Enmike napról-napra szerelnesebbek voltak egymásba, hanem a két ellentétes geográfiai pólus; Bürgözd és Szarvas, csak nem akart megindulni egymás felé. - "Nem egyezem bele!" - irta Bürgözd. - "A vesztébe megy!" - írta Szarvas.

A két szerelmes azonban nem ijedt meg a saját vesztétől. Mit volt mit tenniük az öregeknek; lassan, kínosan beletörődtek a változhatatlanba, de a fegyvert azért nem tették le. Beretvásné az esküvő után félrehúzta a fiát az egyik sarokba s a fülébe súgta1 "Piám, egy képet küldtem ma a lakástokra. Szeretném, ha az ágyatok fölé függesztenétek. A kép Szent Ferencet ábrázolja. Erről eszetekbe fog jutni, hogy a