Hitünk, 1980 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1-3. szám

LELKfiSZI JELENTÉS AZ 1979-ES SVRÖh-2-Nem csak egy év szolgálatát fejeztük be 1979-ben,ha nem gyülekezeti életűnk egy szakaszát is, mely egybe esik negyed százados fennállásunk elteltével.

Azok, akik e gyülekezet megalakulásáért keményen,hű séggel és komoly áldozatvállalással dolgoztak 25 év vei ezelőtt, már akkor jól benne jártak a negyvenes egyesek az ötvenes éveikben. Többen közülük már meg is tértek Urukhoz. Ha most elkezdeném neveik felsorolását, bizony legalább oly hosszá sorát Írhatnám le a jól ismert, kedves neveknek, mint amennyivel 8 évvel ezelőtt megalaki to ttuk az ACEL-t.

Ha pedig azt nézzük, kik azok akik még élnek és velünk vannak azok közül, akikkel a gyülekezet elindult, a nyugdíjas korban levők száma kerülne szemeink elé.

Feltárhatnánk egy másik névsort is, annak a 112 sz£ mélynek a nevét akik 25 év során gyülekezetünkben £ rösitették meg hitüket és fogadtak hűséget Jézus Krisztusnak. Ezek közül mennyi maradt valóban hü tagja Krisztus testének? Mennyien vándoroltak el más országokba? Mennyire lehet rájuk számítani a jő vő 25 esztendő során? A megmaradtak milyen egyházban akarnak élni s azért mit tesznek?

A gyülekezet alapitó tagjai leginkább menekültek voltak. Eleinte sok más egyesületben is működtek közre, melyek mint végvárak védték a kihozott magyar* értékeket és onnan indultak tagjaik támadásra is a Magyarországot elnyomó ellenséges erők ellen. Ezek a végvárak lassan felmorzsolódtak az egymás közötti küzdelmekben, elnéptelenedtek, hült helyük maradt. Egyre kevesebb végvár maradt, s 25 év után legtöbbjüknek az egyetlen erős vár a gyülekezet maradt.Szá mukra a gyülekezet, ágy vélik -mind azt egyesíti ma