Hitünk, 1980 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1-3. szám

gában, amit azelőtt a végvárai: és a bástyák jelentet teks küzdőteret a bolsevizmus ellen, védelmét a magyar történelmi, irodalmi, népi és törvényes társadalmi szokásoknak és értékeknek, fenntartását annak a küzdő szellemnek, mely jellemezte a magyar pro tes tánságot az elnyomé Habsburg-rémai katolikus irányzattal szemben.

A küzdelmet és a száműzetést önként vállaló alapité tagok helyét nagyobbára az itt, Argentinában felnőtt nemzedék, tölti be 1980-tól kezdve, ök is magyarok, mind beszélnek magyarul, de nem tekintik magukat m£ nekültnek, de különösen nem számützöttnek. T5j korszak kezdődik -Isten segítségével- új vezetéssel és új utakon.

Akik közelebbről figyelték a lelkész cikkeit, igehirdetéseit, jelentéseit a Presbitériumnak az elmúlt két év során, észre vehették azt a tudatos lelki e~ lökészitést, hogy 1980-ra keresztül lehessen vinni a szükséges nemzedékváltást a lehető legkisebb megrázkódtatással, melynek szükségszerűen be kell követ keznie, ha nem akarunk mint megannyi világos példa alapján, mi is fokozatosan megszűnni. Minden változás, alakítás sokaknak fájdalmat jelent. De e fájdalmak ugyancsak elkerülhetetlen részei a menekült életnek. A fájdalom alatt szenvedőknek viszont legyen vigasztalására, hogy a gyülekezeti élet sem számban, sem lélekben nem esett vissza. Nem szükséges statisztikai számokra nézni, csak részt venni az istentiszteleteken, a rendezvényeken, az urvacsorai alkalmakon mindkét nyelven s már is kiderül bárki számára, hogy az örökség nem veszett el, sőt, egyre többen vannak, akik nem velünk indultak el, de most örömmel és áldozatkészen szolgálnak együtt mindanynyiunkkal. Annak ellenére, hogy sokan még ma is hanyagok és hálátlanok úgy az első, mint a második nemzedék soraiban, és rútul visszaélnek Isten kegyelmével és hős szú tűrésével. Mindannyiunk egyformái