Hitünk, 1977 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10-12. szám

-8.nak felismerése, annak orvoslása nem-e nagyobb nevelő. Át kell nevelödnünk^Jiogy egymás_számára legyeink emberek7Ñi-meñ3üñk-el egymás meIIett~Kétköznap jaink” rohanásában, hanem legyünk "nyiltak_,_szabadok és befogadéképesek. " ’Türelmesek a~'mighallgatasra7"meleg-szivuek_3s megártok. Nem az élet színpadán, hanem ott, ahol a lélek van veszélyben, ahol egy mosoly vagy kézszorítás csodákat művelhet.

Az erősnek nincsen jogában lenézni a gyengét, az eredményesnek az eredménytelent. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk "be vagyunk épit ve Isten tervébe" ki, ki a maga helyén, tehetséggel vagy~szörgalommaI Isten céljait szolgálja. "Saját erejéböl semmire sem képes, minden ajándék kegyelem-bölT"

Az elbizakodottság elöbb-utébb vesztébe viszi az embert; a szerény az, aki Isten or szágának épitöje, akármilyen hihetetlenül is hangzik. Nagy példa erre az a végtelen alázat és szerénység, amivel Jézus a kereszthalált elfogadta.

Az át Istenhez Krisztuson át ve zet, az Emberhhez a szeretet törvényén át. Az Ember viszonya a világhoz a fenntartás nélküli szintvallá^ sajátmagához pedig a szigorá önkritikának az a forrná ja, mely Isten kegyelme és a Szentlélek segitsége nélkül kivihetetlen. B.L.

"Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te Hallga*tóidat." . /i.Tim. 4; 16/