Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-11-01 / 11-12. szám

-7-a konfirmandusokhoz

Néhány héttel ezelőtt olyat cselekedtetek,mely még nem történt meg templomunkban: ti tartottátok az istentiszteletet. Ti vittétek Isten oltára elé a gyülekezet bűnét, bánatát, fájdalmát, kéréseit, vágyait, örömeit, . Ti hirdettétek a mennyei Atya aka rátát, bünbocsánatát, éltető igéjét, szeretetét,., Közben a hívek szeme hol az örömtől, hol a hála és reménység könnyeitől csillogtak: milyen szépen, komolyan és bensőségesen tudják ezek a gyermekek az istentiszteletet végezni és mind tisztán, magyarul!

feltűnt már nektek is, konfirmandusok, hogy az elmúlt évtized során gyülekezetünkben hitbizonyságot tett fiatalok soraiból alig látunk valakit a templomban s azt a néhányat is csak oly ritkán? Vajon miért van ez így? Ez így a természetes mindenütt a mai világban? Avagy, ez csak a mi körülményeink közepette a szomorú tény?

Nem akarok most vizsgálatba bocsájtkozni mi le hét e fenti kérdésekre a legokszerübb válasz Azt gondolom, mindnyájatok sajnálja, hogy így van, és remélitek, hogy veletek kezdödöleg a jövőben nem így lesz En is így remélem, sőt biztos vagyok abban, hogy ti már most úgy érzitek, hogy gyülekezetünk nem csak az atyáitoké, hanem a tietek is. Ez a gyülekezet a ti közösségtek, ahol imádhatjátok Teremtötöket akár magyar, akár spanyol nyelven, argen tin barátaitokat épp úgy elhozhatjátok és részesé vé válhat e közösségnek, mint a magyar szülök leszármozottai. Itt csak egy a lényeg, a Krisztus öszinte vággyal, hittel és cselekedetekkel való követése, úgy ahogy az nektek a legöszintébb, tisztább \ és természetesebb.

Közöttünk helye van az évszázadokra felépített magyar evangélikus tapasztalatoknak és a mai világ

PÁSZTORLEVÉL