Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-11-01 / 11-12. szám

-8-követelményeit figyelembe vevő kifejezés módoknak; az Isten tiszteletében. Ezeket egységbe foglalva jutot­tunk el arra a magas és veszélyes felelősségre, ahogy azt egyházunk elnöke presbitériumunk tagjai előtt ki­fejtette; zászlóvivői lettünk egyházunknak, az IE1TJ- nak. Ti is zászló- és keresztvivöi lettetek. Ezt a ne­héz de gyönyörű keresztyén hivatást bátor szívvel és lelkesedéssel töltsétek be ti is! Lelkészetek r“' I /I / fcmiekezes SAVA M ANOLOVA-U *G£EEH 1956 OKTOBER HŐSEIHEZ Sagélykérésleá. azon az éjjel, azon a novemberi éjjel, midőn végső erővel küzdöttetek, elbuktatok, s kértetek segítséget a világtól — nem fojtódott egészen el. Egyedül voltatok az egyenlőtlen harcban a zsarnok ellen. Segélykérést«! a „szabad világhoz" vísszhangtalan maradt, — siketítőn dörögtek a fegyverek__ S maradt végül a haldoklók jaja. Hősökhöz illően ti, Magyarország férfiai, asszonyai, gyermekei föláldoztátok életeteket, utolsó csöpp véretekig küzdve hazátok szabadságáért, a világ szabadságáért Föláldoztátok életeteket, de nem hiába: — Kiáltástok. visszhangzik ma is szíviuiüben. s tovább él. Erőnk kútfeje a szabadságért folyó harcban, zászlónk és fárosz- iűzjehmk. ARAD ♦ Reánk maradt a halál kapu­jában megálló Damjanich tábor­nok utolsó imádsága. A siralom­­házban így imádkozott: "Minden­­ségnek Ura, hozzád bocsátom es­­deklésenjet. Az elválás rettentő órájában téged hívlak, Uram! Adj erőt továbbra is, hogy a halált, mint férfiú állhassam meg. A via­dalokban és a csatákban te vezé­reltél. Mentő karod nehéz harcok­ban megvédett. Legyen neved mindezért örökké áldott. Oltal­mazd az én szerencsétlen hazámat a további vésztől. Lágyítsd szivét az uralkodónak a hátramaradt társak iránti kegyességre s vezé­reld annak akaratát bölcsességgel a népek javára. Áldd meg Aradot. Áldd meg a veszedelembe sodrott szegény magyar hazát. Ítélj meg kegyesen s engedj a más vilá­gon kegyes elfogadást találnom! Ámen." Bolgárból fordítóivá: Sulyok Vince

Next

/
Oldalképek
Tartalom